Berta Ádám első gyerekkönyvének hőse egy süni, aki a zöld mohavirágot kutatva nagy utazásra indul. Szerencsére nem egyedül, hiszen útitársa egy Szöszmösz nevű tündéregér. Ketten vágnak neki az ismeretlennek, kalandjaik során pedig fura és emlékezetes szerzetek egész sorával találkoznak. A mesét Agócs Írisz illusztrálta, a szerzőt, Berta Ádámot pedig most inspirációról, meseírásról és a mélyből felbukkanó fontos témákról is kérdeztük.
A Szöszmösz, a tündéregér a vándorláson és a kalandokon túl egy barátság történetét is elmeséli. De kicsoda Szöszmösz és Lapos Tüske, és hogyan jöttek az életedbe?
Pár éve, az egyik nyaraláson azon kaptam magam, hogy újramesélem a napi élményeket esténként, az üresjáratokban. Ez a fajta újragondolás teremtette meg a két kis lényt, akikkel ettől fogva kicsit másképp, kicsit elrajzoltan, de megtörtént tulajdonképpen mindaz, amibe belebotlottunk a nyaralás során. A mese lett a nyaralás formája, az útibeszámoló. Egy-két dolgot persze átalakítottam, más úti élmények elemeit is beiktattam, de lényegében nem sok mindent kellett kitalálni.
Fontos volt számomra például az allergia, a diétázás témája, ezenkívül a bullying kérdését is szerettem volna megjeleníteni. Ezért van, hogy nem lehet eldönteni, pontosan mi is az a „tündéregér”. Úgy gondolom, az egyén számára az identitás kérdése mindig rejtelmes, soha nem fehér-fekete. Egy képzeletbeli fajhoz szerettem volna kapcsolni a főszereplőmet.
A könyvben van egy jelenet, amikor a szereplők felmásznak egy harangtoronyba, majd egyikük azt mondja, „lentről nem nézett ki ilyen magasnak”. A harangtorony-mászás ezek szerint kicsit olyan, mint az írás, menet közben derül ki, milyen küzdelmes is tud lenni. Felnőtteknek már írtál, de ez az első gyerekkönyved - vagy legalábbis olyan köteted, amit gyerekek is olvasnak. Mennyire válik el benned ez a kettő, illetve volt-e olyan szempont, amit különösen szem előtt kellett tartanod a Szöszmösz írása közben?
A történetszövésben nem ütköztem korlátokba – eleve éppen ilyen utazást szerettem volna elmesélni, nem voltak tizennyolcas karikás részletei. Szóhasználatban viszont kellett egyszerűsíteni, ebben Ágoston Alexandra, a kötet szerkesztője sokat segített.
Nem válik el a kétféle munka. Viszont a meseírást tempósabbnak érzem, más szervezőelvek működnek a munka közben. Ha van „mélystruktúra”, „metaforikus mag”, akkor az kevésbé összetett. Ennek a történetnek a megírásánál például mindvégig a barlangok foglalkoztattak. Ennyiben a „felnőtt” szövegeim közül a novelláimra jobban hasonlít ez a mese, mint a regényeimre. Utóbbiaknak talányosabb a fókusza, inkább elmozdulások sorozataként értelmezhető, míg novellaírás közben rendszerint végig egyetlen cél, egyetlen kifutás lebeg a szemem előtt.
A szöveg és Agócs Írisz illusztrációi is az amerikai Közép-Nyugatot idézik meg - ahogy maga az út, az úton levés is fontos toposz az amerikai irodalomban. De mi inspirálta a mese helyszíneit, mi lebegett a szemed előtt?
Írisszel többször beszélgettünk Mexikóról, miközben a könyv készült. Egyikünk se járt még Mexikóban. Valóban jártam olyan helyeken, amelyeknek a topográfiája inspirációként szolgált, például a Kanári-szigeteken vagy Portugáliában, de az egyes élmények hasznossága inkább a mikrokörnyezetben rejlik. Nem az számít, melyik földrészen, melyik országban, melyik éghajlaton járok – sokkal inkább az, hogy például balról van egy fa, középen egy vízesés, jobb felől pedig egy meredély. Nem esett nehezemre áthelyezni egy-egy emlékezetemben élő patakot, hegyet vagy vidéki házat arra a képzeletbeli tájra, ahol Szöszmösz és Lapos Tüske vándorolnak.
Berta Ádám és Agócs Írisz a margós bemutatón - Fotó: Valuska Gábor
A Szöszmösz olvasható kalandtörténetként, de a mélyben azért olyan témák is fel-felbukkannak, mint a túlfogyasztás kritikája, a klíma- és élelmiszerválság. Személy szerint neked mennyire fontos, hogy a meséd pluszjelentéssel bíró réteggel is rendelkezzen?
Fontos értéknek tartom a klímatudatosságot, a fenntartható fogyasztást. Nem szeretném, hogy ezek a gondolatok agyonnyomják az írásaimat, de ennek a könyvnek az esetében úgy éreztem, nem kellemetlenül, nem tanító célzattal jelennek meg a sztoriban a környezetvédelem és a klímaváltozás témái. Szervesen illeszkedtek a süni és a tündéregér történetébe, ezért benne hagytam.
A bemutatón elárultad, hogy észak felé folytatódik majd a szereplők útja. Mi az, amit még felfedhetsz a folytatásból?
Szöszmösz és Lapos Tüske a második kalandjuk során egy gyógyszertár megnyitásához fognak asszisztálni. Ebben a mesében feltűnik többek közt egy szeretreméltó, cingár figura, Kálmán, és a lakótársa, egy röpképtelen madár.