Egy írói válságnak köszönhető, hogy megszületett a mesebeli furcsa pár
ro

Egy írói válságnak köszönhető, hogy megszületett a mesebeli furcsa pár

Kimondottan hangos olvasásra írta a Borz új lakótársa című mesekönyvét Amy Timberlake. Egy olyan történetet szeretett volna papírra vetni, amit a szülők esténként felolvashatnak a gyerekeiknek, vagy akár a tanárok az iskolákban. Fontos szempont volt még az is, hogy legyen elgondolkodtató és legyen vicces – nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is.

Amy Timberlake: Borz új lakótársa
Ill.: Jon Klassen, ford.: Majoros Nóra, Scolar, 2023, 152 oldal
-

Az olvasók tulajdonképpen egy írói válságnak köszönhetik, hogy megszületett Amy Timberlake mesekönyve, a Borz új lakótársa. Utóbbi azt járja körül, hogy mi történik, ha valakinek (jelen esetben a magának való Borznak) kénytelen-kelletlen meg kell osztania a lakását egy elviselhetetlen lakótárssal (Szkunkkal). Utóbbi pimasz módon forró csokival és muffinnal kínálja reggelente, mindennek tetejébe még figyelmes és érdeklődő is.

Amy Timberlake egy interjúban elmesélte, hogy éppen egy másik könyvön dolgozott, amikor egyszerűen elakadt a munkában. Hogy kimozdítsa magát a holtpontról, klasszikus állatmeséket kezdett olvasni, például a Micimackót, Paddingtont, és Beatrix Potter meséit. Hirtelen rádöbbent, hogy milyen szépen kidolgozott történetek is ezek, és elkezdett motoszkálni a fejében a gondolat, hogy esetleg ő is próbát tehetne egy olyan mesével, amely szintén epizodikusan építkezik, akárcsak a fentiek, és amely jól működhet felolvasva.

Így született meg tehát a furcsa pár, Borz és Szkunk ötlete. És hogy miért pont ezt a két állatfajtát választotta? Amy Timberlake azt mesélte, hogy nagyon tetszett neki a Szkunk hangzása, az angol borz (badger) kimondását pedig ahhoz hasonlította, mintha valaki „árkot ásna a szóval”. De talán ennél is többet nyomot a latban, hogy nagyon szereti a fekete-fehér állatokat, a csíkokat pedig különösen.

A kötetnek fontos témája a tolerancia, a másik elfogadása. Habár a szereplőknek vannak nézeteltéréseik, mégis megoldást kell találniuk és valamiféle közös platformra kell jutniuk – elvégre lakótársak lettek. A mesét a többszörösen díjnyertes Jon Klassen illusztrálta, jellegzetes, sötét tónusú rajzai pedig egyszerre viccesek, dinamikusak és elgondolkodtatóak.

Forrás: PW, SLJ