A szaglás viszonylag elhanyagolt érzék, holott mindannyian tapasztaltuk már, hogy nagyon erős hatása tud lenni: egy-egy illat képes visszarepíteni minket időben és térben. A szaglás közvetlenül kapcsolódik a limbikus rendszerhez, amely kapcsolatban áll az érzelmekkel és az emlékekkel, ezért van az, hogy ha megérzünk egy jellegzetes illatot, gondolatban azonnal visszakerülünk arra a helyre vagy abba a helyzetbe, ahol azt korábban érzékeltük.
Dr. Jo Burzynska, új-zélandi tudós, az érzékszervi tapasztalatok keveredésének szakértője az RNZ-nek beszélt arról, hogy a könyvlapok között létrejövő illat miért gyakorolhat ránk ekkora hatást.
Csokoládéillat is bujkál benne
Elmondta, hogy a könyvrajongók nagy része a könyvek illatát is nagyon szereti. Lehet, hogy ez egy generációs dolog, tette hozzá, de személyesen neki is erős kötődése van a könyvek illatához. A cikkben a szakértő egy kutatásra hivatkozott, mely szerint az emberek – különösen a 35 év felettiek – úgy érzik, a könyv illata segít elmerülni az olvasásban, még intenzívebbé teszi azt.
Az olvasás élményéhez szorosan hozzátartozhat a papír tapintása és a könyv illata is.
Elmondása szerint azok az illatok, amelyekkel egy könyvet szimatolva találkozhatunk, az a csokoládé, a kávé, a vanília, a bőr, valamint fás illatok és savas, ecetes jegyek. A csokoládéillat a tudósok szerint például a papírban lévő lignin lebomlásának része, árulta el. (Persze vannak rossz illatot árasztó könyvek is, azok például, melyekben valószínűleg a ragasztó okozza a kellemetlen halszagot.)
A könyvek különböző illatúak, attól függően, hogy miből készültek. Számít
a papír, a tinta, a ragasztó fajtája, a borító anyaga, sőt még az is, hol tárolják az adott könyvet.
Ez utóbbi különösen fontos a régi könyvek esetében, melyeknek egészen más az illatuk, mint az új köteteknek.
Mi a helyzet a régi könyvekkel?
A régi könyvek illatát a bennük lévő vegyületek lassú kémiai bomlása okozza. A papír összetételének jó részét a cellulóz, illetve a lignin adják – annál jobb minőségű a papír, minél kevesebb benne a lignin.
A modern, nagyjából az 1970-es évek után gyártott papírokból a gyártás során kémiai eljárással kivonják a lignint, hogy ezzel növeljék meg a papír élettartamát, a ligngin ugyanis nagyon gyorsan bomlik, ez pedig sárgává teszi a lapokat. Az új könyvek ezért sokkal lassabban bomlanak le, de lebomlanak, és ez a folyamat szagokkal jár.
A kémiai bomlástermékek mellett a régi könyvek illatában azt a környezetet, miliőt is megtaláljuk, ahol régóta tárolják őket vagy ahonnan származnak. (Gondoljunk például a rég, szivarfüstös könyvtárszobákra.) Az ódon könyvek így nemcsak tartalmukban, de illatukban is egyfajta időkapszulaként működnek, ezért,
ha megszagolunk egy régi könyvet, nagyon személyes üzenetet kaphatunk a múltból.
Források: Radio New Zealand, Literary Hub
Nyitókép: Carolina Grabowska/Pexels