Szent-Györgyi Albert nevének hallatán mindenkinek a C-vitamin és a szegedi paprika jut az eszébe. A világhírű tudós közéleti tevékenységének bemutatásával a történelmi valóságnak egy olyan szeletét ismerheti meg az olvasó, amelyről eddig sehol nem olvashatott. Olvass bele!
A kozmopolita tudós szemszögéből láttatjuk a Horthy-korszak felsőoktatásának visszásságait, gazdasági elmaradottságát, ideológiai téveszméit, az 1945 utáni új társadalmi rendszer megteremtésének elmulasztott lehetőségét és a kommunista diktatúra megsemmisítő apparátusát. A könyv fejezeteiből egy tárgyilagosan gondolkodó, mély humánummal rendelkező ember példaértékű életútja bontakozik ki egy politikai eszmék uralta világban: olyan személyiség képe, akit emberi tévedéseivel együtt is mindig és mindenhol a jövőért érzett tudósi felelősségérzet motivált.
Tasiné Csúcs Ildikó: Szent-Györgyi Albert - A tudós politikus (részlet)
Szent-Györgyit a nyilasok kézre keríteni nem tudták, de minden közösségi fórumon (rádió, sajtó, politikai megnyilatkozások) szidták, vádolták, valóságos „médiahadjáratot” folytattak ellene. Hubay Kálmán október 14-én egy rádióbeszédben lekezelő hangnemben úgy gúnyolta Szent-Györgyit, mint aki bolsevista létére a szovjetek áldozata lett. Kedvelt álhírük az volt, hogy az oroszbarát Szent-Györgyit az oroszok foglyul ejtették és kínozzák.
Ebben a nagyon nehéz helyzetben ismét a svédek siettek a segítségére. Per Anger emlékezésében így ír erről: „Azt a feladatot kaptam, hogy vigyem el a lakásomra (Szent-Györgyit). Mivel lakóhelyemen nem bíztam a portásban, Szent-Györgyi csak néhány napot lakott nálam, majd átköltözött a követségre. Két hónapig lakott a követségen.” Nagyon valószínű, hogy ekkor kapta meg a fent említett svéd útlevelet ő és a felesége is. A követségen (Budapest, Minerva út 3/B) ugyanis csak svéd állampolgárok tartózkodhattak. Szent-Györgyi mindig büszkén és hálásan emlegette, hogy a svéd király svéd állampolgárrá fogadta őket, és svéd névre kiállított útlevelet is kaptak (Mr. Swensen, a felesége Mrs. Swensen). Szent-Györgyinek ez a gesztus – miután bevonták a magyar útlevelét – különösen jóleshetett.
Újra azt tapasztalhatta, hogy a tudomány embereit megbecsülik a civilizált és békés világban.
Amikor a szovjetek már elfoglalták a Tiszántúlt, és Budapest körül majdnem bezárult az ostromgyűrű, a nyilaskormány hozzálátott Budapest kiürítéséhez. A közigazgatást a Dunántúlra és Németországba tervezték kitelepíteni, amiről kormányrendelet (november 28-án) is született. Ekkor történt, hogy Csilléry András egyetemi kormánybiztos a kitelepítés szükségességéről nehezen tudta meggyőzni a Műegyetem tanárait, ezért Szent-Györgyi esetét hozta fel példának. Bay Zoltán, Szent-Györgyi legjobb barátja, aki a Tungsram képviseletében volt ott, így emlékezik vissza Csilléry szavaira: „Szent-Györgyit az oroszok Szeged város parancsnokává tették, s ebben a minőségben együtt kegyetlenkedett az oroszokkal. Rengeteg embert végeztetett ki, válogatott kínzásokkal, később azonban az ő idegrendszere sem bírta a kegyetlenkedést és megutálta az oroszokat. Elmenekült Szegedről, és megadta magát a nyilaskeresztes kormánynak. A nyilasok nagylelkűen megbocsátottak neki, és most a belügyminiszter vendége.”
Mikor a Bajcsy-Zsilinszky-féle szervezkedésre árulás folytán fény derült, és a nyilasok tudomására jutott Szent-Györgyi fontos szerepe abban, még nagyobb erőfeszítéseket tettek a kézre kerítése érdekében. Még barátját, Bayt is letartóztatták, és a Margit körúti Katonapolitikai Osztályra hurcolták kihallgatásra azért, hogy Szent-Györgyiről információkat szedjenek ki belőle. Bay – rabtársaival előzetesen egyeztetve – bevallotta, hogy az elmúlt héten találkozott ugyan Szent-Györgyivel egy ismeretlen helyen lévő lakásban, de nem tudja, hogy jelenleg hol bujkál. Majd közölte a kihallgatóival, hogy Szent-Györgyi a belügyminiszter vendége, ezt ő Csilléry kormánybiztostól tudja. Nem kis zavart okozott ezzel, de
szerencsére egyik munkatársa különalkut kötött egy náci tiszttel, hogy egy bizonyos wolframdrótszállítmányért cserébe engedjék szabadon őt.
A nyilaskormánynak nem azért volt fontos Szent-Györgyi személye, hogy példát statuáljon általa. Sokkal inkább szerették volna Szent-Györgyit a saját oldalukon tudni, így a közvélemény előtti népszerűségüket növelni és a személyén keresztül az értelmiséget maguk mellé állítani. Hőn óhajtott vágyuk volt az, hogy Szent-Györgyi megadja magát nekik. Legalábbis erre utal a már akkor Sopronban ülésező Törvényhozók Nemzeti Szövetségének egyik jegyzőkönyvrészlete. Eszerint az 1944. december 5-i ülés egyik napirendi pontja (!) Szent-Györgyi volt. Rajniss Ferenc, vallás- és közoktatási miniszter a következőket mondta: „…én vagyok a gazdája Szent-Györgyinek és feltétlenül óhajtok vele beszélni. Azt a választ kaptam, hogy jelen körülmények között nem lehet vele beszélni, úgyhogy lelkiismeretem szerint arra a kérdésre, hogy mi van Szent-Györgyivel, választ adni nem tudok. Hóman Bálint: De itt van! Állítólag itt van, valahol a határvonalon jött volna át. Nekünk egy kérésünk volt Szent-Györgyivel kapcsolatban, éspedig az, hogy Szent-Györgyinek bántódása ne essék és minden dolga bocsáttassék meg neki. A megbékélés, nagyvonalúság és megértés szelleme nélkül országot vezetni nem lehet. Ha átjött, ne történjék semmi baja, és felejtsünk el mindent, ami Szent-Györgyivel kapcsolatban a múltban történt.”
Szent-Györgyi az életrajzírójának, Mossnak megemlít egy esetet is, amikor egy titkos találkozó alkalmával Rajniss Ferenc, aki az ő személyes ellensége volt, tőrbe akarta csalni. Óbudán egy vendéglőbe titkos ellenállási találkozóra invitálták Szent-Györgyit, de ő rosszat sejtve útközben visszafordult. Mint később kiderült, a vendéglő tele volt az SS embereivel. Közben a rádióban egyre gyakrabban közölték azt a hírt, hogy elfogták Szent-Györgyit, aki bevallotta tévedéseit. Egy ilyen vérfagyasztó, irreális történet az alábbi is, Rajniss hivatali apparátusának terméke.
Az oktatásügyi államtitkár nyilatkozott a rádióban: „Itt van mellettem Szent-Györgyi.
Megpróbált tárgyalni az oroszokkal, de azok pecsétet égettek a homlokára, kirugdosták az összes fogát, kitépték a nyelvét,
ezért nem tud beszélni, máskülönben elmondaná milyen borzalmasok az oroszok, és hogy menekülni kell előlük.” Szent-Györgyi eközben a budapesti svéd követség Minerva utcai épületében viszonylagos védettséget élvezett. De ez a paradicsomi állapot sem tartott sokáig.
Természetesen a tudomány művelését még üldöztetése alatt is folytatta. Okulva a C-vitamin körüli elsőbbségi vitákból, és mivel számolt azzal, hogy megölhetik őt, mielőbb közölni akarta külföldön is azokat az izomkutatási eredményeket, amelyeket az izommozgás területén munkatársaival a közelmúltban felfedeztek. Ezért megírta egy angol nyelvű cikkben, majd elküldte svéd barátjának és munkatársának, Hugo Theorellnek az Acta Scandinavicában való közlésre. Ez lett a veszte, mert óvatosságból nem írta meg a tartózkodási helyét, ezért Theorell automatikusan a budapesti svéd követség címére küldött táviratban jelezte az átvételt. A postai küldeményeket ellenőrző Gestapo ebből azonnal tudta, hol bujkál a tudós. Egy együttműködni szándékozó német tiszt ezt Per Anger tudomására hozta, így a biztonságos svéd követségről is mihamarabb menekülniük kellett. Per Anger diplomata kocsijának csomagtartójában takaróval letakarva csempészte ki a Szent-Györgyi házaspárt az épületből. Másnap a nácik, mivel nem találták meg Szent-Györgyit, kifosztották és szétrombolták a követséget.
Ilyen és hasonló „kalandok” közepette kezdtek felőrlődni a tudós idegei.
Szent-Györgyit ekkor már két fasiszta karhatalom (Gestapo és nyilasok vezette csendőrség) egymással összefogva üldözte. Ezt bizonyítja két távirat is, amit Szent-Györgyi tartózkodási helyének felkutatásáról 1944 novemberében váltott egymással a berlini Magyar Nagykövetség és a magyar Külügyminisztérium. Berlinből Mecsér András nagykövet tájékoztatást kért a tudós tartózkodási helyéről. A választáviratban a külügyminiszter, Kemény Gábor közölte, hogy „Szent-Györgyi több egybehangzó értesülés szerint valóban Budapesten van. Idegösszeomlással érkezett. Felkutatása folyamatban van.”
Döbbenetes, hogy mennyire tájékozottak voltak még az egészségi állapotáról is. Valószínűleg azért is váltogatta olyan sűrűn a tartózkodási helyét, mert érzékelte az állandó megfigyelést. Cáfolni szeretnénk Mossnak azt a megállapítását, hogy a bujkálás Szent-Györgyi számára csupán érdekes kaland lehetett, a fenti magyar dokumentumok jól érzékeltetik az ezzel ellentétes valóságot. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy a családját is üldözték.
„Még a lányomnak is el kellett rejtőznie, mert ellene is elfogatási parancsot adtak ki.”
Biztonsági okokból feleségével szétváltak, mert nagyon kockázatos lett volna együtt rejtőzködniük tovább. Szent-Györgyit Per Anger a követségről egy pesti lakásba, majd mivel úgy nézett ki, hogy Buda esik el először, a saját Úri utcai lakásába vitte Budára, abban reménykedve, hogy hamarabb érnek oda a szovjetek. Itt bujkált másokkal együtt Libik György, Szent-Györgyi veje is, aki sok ember megmentésében segített, sokszor sofőrködött a svédeknek. Erre az idegőrlő időszakra így emlékszik vissza Szent-Györgyi: „Két rejtekhelyemet bomba rombolta szét, röviddel azután, hogy elmentem onnan, és a letartóztatást csak úgy tudtam elkerülni, hogy a szovjet vonalak mentén bujkáltam, amit a Gestapo nem mert megközelíteni.” Később úgy alakult a főváros ostroma, hogy a Vár nagyon sokáig ellenállt az oroszoknak, ezért még a dunai hidak felrobbantása előtt átvitte őt a veje Pestre. Utolsó rejtekhelye Pesten az Eszterházy utcai Eszterházy-palotában volt. A ház pincéjében egy ágyon osztozkodott a grófnő, a családja, Szent-Györgyi és a kutya. Itt találkozott először az oroszokkal. „Megmentőként üdvözöltük őket” – írta egy visszaemlékezésében. Elindult megkeresni a feleségét, miközben szembetalálkozott az oroszokkal, akik utána kutattak: „…egy orosz őrnagy jelent meg egy kis különítménnyel, bemutatkozott, és elég jó angolsággal közölte, Malinovszkij marsall, hadseregparancsnok küldte, hogy keressen meg és helyezzen biztonságba. Malinovszkij Moszkva, illetőleg Molotov direkt utasítására cselekedett így.” Szent-Györgyi szabadkozott, nem mehet, mert feleségét és népes családját nem hagyhatja magukra. De az oroszoknak ez nem volt probléma. A 13 tagú családot és Szent-Györgyiéket teherautókkal és két személyautóval Malinovszkij főhadiszállására vitték, ahol biztonságba helyezték. Ekkor vette kezdetét a szovjetekhez fűződő barátsága, amit a kutatás oly kétkedve fogadott.