A párkapcsolati problémákkal küzdők gyakorta felteszik a kérdést, vajon miért mindig ugyanabba a típusba futnak bele? Miért mindig ugyanúgy mennek tönkre a kapcsolataik? Miért futják az unalomig ismert köröket újra és újra?
Valószínűleg azért, mert mindannyian saját sémáink fogságában élünk, nehéz helyzetekben jól ismert (de nem biztos, hogy hatékony) megoldásokhoz nyúlunk, döntéseinket egyfajta automatizmus irányítja. Amíg ebből nem próbálunk meg tudatosan kitörni, addig nem igazán számíhatunk változásra sem a szerelemben, sem az élet egyéb területein.
Mutatjuk a téma mélyebb megismeréséhez ajánlott könyveket, melyek abban is segíthetnek, hogyan szabaduljunk meg az ismétlődő mintázatoktól:
Szabó-Bartha Anett: Sémakémia
Érzéseink és cselekedeteink néha ugyanolyan rejtélyt jelenthetnek számunkra, mint egy másik ember belső világa és reakciói. Hiszen sokszor akkor is ugyanazokat a mintázatokat ismételjük a párkapcsolatainkban, amikor azok fájdalmasak, és már sejtjük, hogy valószínűleg ismét kudarchoz vezetnek. Logikus volna, hogy változtassunk, valami belső kényszer mégis mindig ugyanarra az útra terel minket. Mi lehet ennek az oka? A kérdést másképp érdemes feltenni: a működésmódunknak és a visszatérő problémáinknak ugyanis nem okuk van, hanem történetük. Ha segíteni akarunk magunkon, először is ezt a történetet kell megértenünk.
E könyvben párválasztásunk és párkapcsolati működésünk rejtett mozgatórugóival ismerkedhetünk meg, melyek segítenek megérteni, mit miért érzünk, gondolunk és teszünk. A klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerző elsősorban sémaelméleti megközelítésben, valamint a rendszerszemlélet és számos egyéb irányzat felé kitekintve segít ránézni arra, hogy múltbeli élményeink miként érhetők tetten vonzalmainkban, párkapcsolati játszmáinkban és konfliktusainkban, döntéseinkben és megoldásainkban. Hogy az összefüggésrendszer még világosabb legyen, a könyvben három férfi és három nő párkapcsolati történetén keresztül tanulmányozhatjuk a sémakémia működését.
Vágyi Petra: Sémáink fogságában
Talán már felfigyeltünk arra, hogy az életünkben vannak bizonyos kellemetlen, önsorsrontó ismétlődések. Egyes helyzetek - mintha csak benyomnának rajtunk egy piros gombot - automatikus folyamatot indítanak be: visszatérő gondolatokat ébresztenek bennünk, ezektől rossz érzéseink támadnak, melyek hatására mindig hasonlóan cselekszünk, pedig már sokszor megtapasztaltuk, hogy viselkedésünk nem a kívánt irányba vezet. Ilyenkor egy sémavezérelt működést élünk át. (Sokszor erre nem is leszünk tudatosan figyelmesek, csak újra meg újra megtörténik velünk.)
Nagyon valószínű, hogy nekünk is vannak sémáink, mert szinte mindenkinek vannak. A sémák - vagyis az életünkben ismétlődő, nemkívánatos mintázatok - mindig gyermek- és serdülőkorban alakulnak ki, kisebb-nagyobb mértékben sérült, kielégítetlen alapszükségletek nyomán. Ezek a sérülések és hiányok meghatározzák azt, ahogyan önmagunkra és a világra tekintünk, bizonyos területeken átszínezik, eltorzítják a valóságérzékelésünket. Amíg azonban erre nem reflektálunk tudatosan, addig a saját sémavezérelt gondolataink és érzéseink kétségbevonhatatlan igazságnak tűnnek számunkra. Újra meg újra hasonló helyzetekben találjuk majd magunkat, amelyekkel ugyanúgy próbálunk megküzdeni, mint ahogy gyerek- vagy kamaszkorunkban tettük. Ami azonban akkor és ott hasznos megoldás lehetett, az itt és most már hátráltat, tévútra visz minket.
Birtalan Balázs, Mátai Tamás: Életmintázatok
Szeretnénk változtatni azon, ami rosszul működik az életünkben, ami ismételten fájdalomhoz, kudarchoz vezet - de valahogy nem megy. Mintha valami nem engedné. Hiába látjuk, hogy így nem jó, hiába próbáljuk akár máshogy csinálni, mindig valami hasonló sül ki a dologból. (Esetleg a szöges ellentéte - de ha a viszonyítási pont ugyanaz, akkor ez még mindig nem szabadság.) Ha ilyesmit tapasztalunk, gyaníthatjuk: valamilyen séma működik bennünk. A maladaptív sémák olyan önsorsrontó mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek kialakulni, és - ha nem kezdünk velük semmit - egész életünk folyamán ismétlődnek. Boldogtalanságunk mintázatává válnak. Szerencsére a sémákkal lehet mit kezdeni, ám ehhez előbb meg kell értenünk, pontosan miről is van szó, és mi a változtatás útja.
Vágyi Petra: Sémáink párban
Az elmúlt időszakban a sématerápia és gondolkodási rendszere egyre növekvő népszerűségnek örvend, ami nem véletlen. Ez egy rendkívül érthető és hatékony módszer, amely segítségével végre megoldásokat találhatunk régóta fennálló, ismétlődő egyéni és kapcsolati problémáinkra, vagyis életcsapdáinkra.
Ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a tipikus párkapcsolati problémák és a párnélküliség mögött rejlő tudattalan sémákat, valamint ezek lehetséges gyermekkori eredetét. A sématerápiás gondolkodási rendszer életre kel, ahogyan a jelen és a múlt, a kimondott és a kimondatlan érzések, gondolatok egy-egy történetben összekapcsolódnak. A változatos példák segítségével működés közben követhetjük a folyamatokat, hogy aztán végül mi magunk is egyre jobban szakértőjévé válhassunk akár saját problémáinknak is.
Szabó-Bartha Anett: Elménk csapdájában
Képzeljük el úgy az elménket, akár egy belső mozit, amelyben a legkülönbözőbb filmeket vetítik. Van közöttük vígjáték, romantikus film, ám időnként szívszorító drámákkal, ijesztő thrillerrel vagy éppen katasztrófafilmmel is találkozhatunk. Ha beülnénk ebbe a belső moziba, vajon mit látnánk benne a leggyakrabban? Lennének a filmben idegesítően sokszor ismétlődő jelenetek? Az elménkben futó programokra nem mindig látunk rá tisztán, ám időnként észrevehetjük, hogy gyakran kerülünk olyan szituációkba, amelyeket nem értünk, melyekben nem ismerünk magunkra, vagy egyes nehéz helyzetek újra és újra megtörténnek velünk.
Ha ezek alapján magunkra ismerünk, megnyugodhatunk, nem vagyunk ezekkel egyedül. Mindannyiunknak megvannak a magunk belső történetei, melyek sokszor észrevétlenül irányítanak minket. Ezekkel a belső forgatókönyveinkkel, más néven sémáinkkal ismerkedhetünk meg most. Létrejöttükről nem mi döntöttünk, nem mi akartuk őket, mint ahogyan a felbukkanásukat sem mi szabályozzuk. Amit mi tehetünk, az az, hogy megtanuljuk felismerni, tudatosítani őket, és az elfogadás és elköteleződés terápia gyakorlatai segítségével megtanulhatunk együtt élni velük.