Meglepő eredményeket közöltek a gyerekek robotokhoz való viszonyáról a Computers in Human Behavior (Számítógépek az emberi viselkedésben) című folyóiratban. A 3-6 év közötti gyerekek ugyanis, ha választaniuk kell, inkább megbíznak egy robotban, mint egy emberben.
Kiben bízunk?
Egyre nagyobb szerep jut a robotoknak és egyéb technológiai eszközöknek a mindennapjainkban, éppen ezért fontos időt szánnunk arra, hogy megértsük,
hogyan befolyásolja ez a változás a gyerekek tanulási és fejlődési folyamatait.
Egy frissen publikált kutatásban a tudósok arra kerestek választ, hogy amennyiben eltérő információt kapnak egy robottól és egy embertől, kiben bíznak a kisebbek. A kísérlethez 111 alanyt gyűjtöttek össze, majd véletlenszerűen három csoportra osztották őket, és videókat mutattak nekik.
Az első csoportba tartozó gyerekek a videóban egy megbízható embert és egy megbízható robotot láthattak, a második csoport egy megbízható robotot és egy megbízhatatlan embert, míg a harmadik egy megbízható embert és egy megbízhatatlan robotot. A kutatók így összehasonlíthatták, hogy a gyerekek a különböző felállásokban melyik forrást részesítik előnyben.
A robot mint társ
Nem meglepő módon a kutatásból világossá vált, hogy a gyerekek inkább hisznek egy megbízható forrásnak – legyen az robot vagy ember.
Ugyanakkor arra is fény derült, hogy amennyiben mind a robot, mind az ember megbízhatónak bizonyult, a gyerekek nagyobb valószínűséggel bíztak meg az előbbiben. Ez különösen igaz volt a legkisebbekre: míg a kutatásban résztvevő idősebb gyerekek egyre inkább az embert részesítették előnyben,
a három és hat év közöttiek a robot felé hajlottak.
Talán ennél is meglepőbb, hogy ez a preferencia nemcsak akkor jelent meg, amikor a robotok információforrásként szerepeltek. A gyerekek akkor is a robotot választották, amikor azt a kérdést kapták, hogy kivel osztanák meg a titkaikat vagy kivel barátkoznának szívesebben.
További kutatás szükséges
A kutatás eredménye ellentmond annak a meggyőződésnek, hogy a gyerekek ösztönszerűen az embert és nem a gépet preferálják. A gyerekek hajlandósága, hogy elfogadjanak egy robottól érkező információt,
sőt, társként tekintsenek egy robotra
meglepő eredmény, amit fontos figyelembe venni a jövőben.
Ugyanakkor szükséges kiemelni, hogy a kutatás több okból is korlátolt, így további kísérletekre lesz szükség, hogy világos képet kapjunk. A gyerekek videókon keresztül találkoztak mind az emberekkel, mind a robotokkal, és megtörténhet, hogy a személyes interakció más eredményekre vezetett volna. Figyelembe kell venni továbbá az újdonsági faktort: mi van, ha a gyerekeket elsősorban az idegensége vonzotta, és hosszútávon megszűnt volna a robotok preferálása.
Olvasnivalóként a hírhez Asimov klasszikusát és egy új, AI-témájú könyvet ajánlunk:
Isaac Asimov: Én, a robot
A robotika három törvénye:
- A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
- A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
- A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.
Ezzel a három egyszerű szabállyal Asimov mindörökre megváltoztatta a robotokról alkotott képünket. A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusának számító Én, a robot összekapcsolódó történetek füzérében mutatja be a robotok útját a primitív kezdetektől kezdve a nem is olyan távoli jövő tökéletességéig – ahol már jóformán az emberiségre sincsen szükség.
A novellákban találkozhatunk őrült, humoros és gondolatolvasó robotokkal, robot politikusokkal és olyan robotokkal, amelyek titkon irányítják a világot, és valamennyi történetet a tudományos tények és a science fiction jellegzetes keveréke jellemzi, ami Asimov védjegyévé vált.
Martin Ford: Jövőnk a robotok korában
Milyen eszközökkel ellensúlyozhatjuk az automatizáció jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenségeket növelő hatását?
Miként akadályozhatjuk meg az autonóm fegyverek elterjedését?
Vajon az MI létszükségletté fejlődik vagy az életünket virtuális valósággá változtatva uralni fog minket?
A mesterséges intelligencia ott lapul a zsebünkben, a laptopunkon, és az orvosi diagnosztikától a baráti kapcsolatokon át az autóvezetésig máris mindent átalakított. Martin Ford jövőkutató szerint azonban a valódi forradalom még csak ezután következik. A Robotok kora folytatásában érzékletes képet fest a közeljövőnkről. Az MI korábban kivitelezhetetlen tudományos kutatásokat és hatékonyságnövelést tesz lehetővé, és segítségünkre lehet többek között a klímaváltozás vagy egy következő világjárvány megoldásában. Ugyanakkor rávilágít a hátulütőire is, például hogy az MI Kína és más autoriter rezsimek kezében minden eddiginél hatásosabb kontrollgyakorlási eszközzé vált, hogy jelentős torzításokra képes, hiszen átveszi és felerősíti az előítéleteinket, vagy hogy a deep fake videók jelentős társadalmi és magánéleti károkat okozhatnak.
A mesterséges intelligenciát tehát nem fogadhatjuk kritikátlanul és kitörő örömmel, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül. A technológia fejlődése folyamatos, mindent átsző és megállíthatatlan – ezért a jövőnk kihívásait csak úgy kezelhetjük hatékonyan, ha nyomon követjük az MI fejlődését, és közösen igyekszünk a jó irányba terelni a társadalmunkra, gazdaságunkra és a politikára gyakorolt hatásait.
Nyitókép: Pavel Danilyuk / Pexels
(PsyPost)