Amikor Konrad von Megenberg kiadta Buch der Natur című művét a 14. század közepén, azzal tulajdonképpen összeállította a legelső német nyelvű természetrajzot. A Kräuterbuch-ban (az elsősorban gyógynövényeket bemutató füveskönyben) III. Albrecht bajor herceg udvari orvosa, Johannes Hartlieb adaptálja a Buch der Natur egy részét a maga kiegészítéseivel és 160 szemet gyönyörködtető illusztrációval.
„Hartlieb témája a növények, főleg a gyógynövények és gyógyászati felhasználásuk” – írja a Library of Congress, amelynek weboldalán nézegetheted és le is töltheted a könyvet. „A Kräuterbuch különlegessége a szöveg és a képek egymás melletti megjelenítése. Egy ilyen gazdagon díszített könyv magas ára miatt az elég valószínűtlen, hogy az akkori orvosok vagy gyógyszerészek valóban használták volna.”
De még ha hiányzik is belőle a tudományos hasznosság, ezek a botanikai ábrák világosak és egyszerűek, bizonyos tekintetben megfelelnek a huszonegyedik század eleji vizuális esztétikánknak, nevezhetjük őket a flat design (olyan vizuális stílus, ami egyszerű kétdimenziós felületeket használ) reneszánsz megfelelőjének.
A Kräuterbuch minden fejezete a görög filozófustól, Theophrasztosztól származó hagyományos botanikai osztályozási rendszert követi. Az állatokat farmakológiailag jól képzettnek mutatja be, például a szarvasok borsfűhöz (Lepidium latifolium) dörzsölik magukat, hogy eltávolítsák a vadászok nyilait.
Egy másik rész szerint a „halálos sárgarépa (Thapsia) segíti a koldusokat a megtévesztésben – az arcra dörzsölve a lepra jeleit fogja kiváltani, ami azonban ecettel is gyógyítható”. A mérgező mandragóráról pedig Hartlieb továbbviszi von Megenberg javaslatát, mely szerint „mágikus tulajdonságait titkolni kell a közemberek elől”, akiknek természetesen soha nem juthattak hozzá egy ilyen pazar kötethez. Mi azonban most kedvünkre nézegethetjük.
Forrás: Open Culture, The Public Domain Review