Gyógyuljunk ki a családunkból című új könyvével Juliette Allais francia író és pszichoterapeuta igyekszik irányt mutatni abban, hogy hogyan győzzük le öröklődő traumáinkat. Olvass bele!
Juliette Allais szakterülete a transzgenerációs pszichoterápia, az idegtudomány és a jungi pszichoanalízis. Módszere és könyve segít az önmegvalósítás folyamatában és a tisztább, személyre szabott életút megtalálásában.
Önbizalomhiány, kapcsolati és párkapcsolati gondok, az önmegvalósítás nehézségei. Számos problémánk, amelyet megoldhatatlannak érzünk, a felmenőinkig vezethető vissza. Milyen örökséget hagytak ránk, és hogyan szabaduljunk meg tőle? Helyünk a családfán egyedülálló – múlt és jövő között, két ág metszéspontjában helyezkedik el. Ha nem tudjuk, honnan származunk, azt sem tudhatjuk, kik vagyunk.
Még ha tudattalanul is, mindannyian magunkban hordozzuk egy-egy befejezetlen vagy fájdalmas múlt darabkáit.
Ebben a könyvben javaslatokat találunk arra vonatkozóan, hogyan induljunk el azon az úton, amely már jóval előttünk elkezdődött. Így törhetünk ki az örökségünk meghatározta ördögi körből, és választhatunk egy olyan utat, amely egy kiteljesedettebb jövő felé vezet.
Jól látszik, hogy a saját sorsunkat nem csak mi magunk alakítjuk. De akkor mégis ki mozgatja a szálakat? Kinek vagy minek engedelmeskedünk akkor, amikor ezt vagy azt a foglalkozást vagy párt választjuk, vagy amikor folyton arra kell rájönnünk, hogy a párkapcsolat nem nekünk való, hogy sikertelenek vagyunk a hivatásunkban, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, hogy nem élvezzük az életet akkor sem, ha önmagunkat adjuk?
Juliette Allais: Gyógyuljunk ki a családunkból – Hogyan dolgozzuk fel a múlt gyötrelmeit? (részlet)
Fordította Fáber Ágoston
A keresztneved sok mindent elárul
Souveraine, Charlemagne… Bizonyos keresztnevek olyannyira beszédesek, hogy nem is kell hozzájuk fűzni semmit. Utaljanak az erőre (Richárd), az újjászületésre (Renáta, Renátó), a tisztaságra (Blanka) vagy a győzni akarásra (Győző, Viktor), mindenképpen a szülők terveiről árulkodnak. Keresztnevünkből kiderül, hogy miképpen tekintettek ránk. Hogy mit vártak tőlünk, kit szerettek volna látni bennünk.
Meghatározó döntés
Az, hogy az ember milyen nevet választ a lányának vagy a fiának, sosem a véletlen műve; ez a döntés, akár tudatos, akár nem, mindenféle projekciót, érzelmet, kielégítetlen vágyat, önmagunk előtt is titkolt ambíciót, vagy éppen ellenkezőleg, egyértelműen kinyilvánított preferenciát rejt magában, és az a célja, hogy a család bizonyos tagjainak vagy az egész társadalomnak üzenjen, netán hogy feltárja az ember lelkének rejtett zugait.
Ha a névválasztás egyoldalú, akkor ez utalhat az egyik szülő azon törekvésére, hogy kisajátítsa a gyerek sorsát
a házastárs bevonása nélkül, és így törlesszen a másiknak, így vegyen elégtételt rajta, vagy jelezze számára, mennyire jelentéktelennek tartja. Egyes szülők egészen odáig mennek, hogy bevonják a gyereket a saját szerelmi életükbe, például azáltal, hogy egy régi szerető nevét adják neki… ami rendkívüli mértékben összezavarhatja a gyereket, akire már a születésekor ilyen nehéz terhet raknak.
Előfordul, hogy a szülők helyett valaki más gondoskodik a névválasztásról. Ez sok mindent elárul arról, hogy a szülők mennyire nehezen azonosulnak ebbéli szerepükkel, és szabadulnak meg attól az érzéstől, hogy a lekötelezettjei valakinek: Kinek akarnak ezzel örömet szerezni? Miért? Vajon ez a szövetségkötés eszköze, vagy a cinkosság kifejeződése azzal a személlyel (apa, anya, testvér, barát vagy barátnő), aki a nevet választja?
A hat testvér közül Brigitte a legfiatalabb, testvéreinek a szülők származásának megfelelően mind olasz nevük van. Ő az egyetlen, akinek tipikusan francia nevet választottak. A „francia mintapolgár” szimbólumaként Brigitte a családi vágyak megtestesítője: azt várják tőle, hogy tökéletesen beilleszkedjen a társadalomba, beolvadjon a befogadó ország közegébe, ezáltal láthatatlanná tegye a család számára terhes idegen gyökereket.
Keresztneve egyrészt a francia társadalomba való beilleszkedés reményére utal,
másrészt explicit formában az apa által bálványozott Brigitte Bardot-ra is. Képzelhetjük, mennyire nehéz terhet jelent ez a név a fiatal lány számára. Tulajdonképpen azt várják tőle, a külsejétől függetlenül, hogy a női ideál megtestesítője legyen, amelyhez ezenfelül még a modern és szexuális értelemben szabad nő képe is társul. Csakhogy az önállóságra és függetlenségre irányuló törekvés, amely ugyancsak része a névválasztásnak, tökéletes ellentmondásban van a nők lekicsinylésével, amely ebben a családban dívik, a nőkre ugyanis a férfiak cselédjeként tekintenek.
Brigitte tehát két ellentétes elvárás kereszttüzébe kerül: egyrészt nevének megválasztása a jobb élet reményére (a szexuális szabadságra, a társadalmi státusz javulására) utal, másrészt a származási közege iránti hűség elvárására is, ebben a közegben ugyanis a nőnek nem szabad kitörnie az alárendelt szerepből.
Vajon van-e más lehetősége, mint hogy feltárja ezt a bénító ellentmondást?
Előfordulhat tehát, hogy a keresztneved miatt ambivalens helyzetbe kerülsz. Bármit teszel is, nem lesz könnyű a beléd vetített törekvéseknek megfelelned, ez pedig elkerülhetetlenül zavart okoz a fejedben.
A szimbolikus dimenzió
Mire utal „szimbolikusan” a keresztneved? Segíthet eligazodni az általad nem ismert transzgenerációs problémák között: a tisztaságra és a szüzességre utaló Mária név például gyakran valamilyen családi titokra, egy házasságon kívül fogant gyerekre utal. Az, hogy ennek az újszülöttnek a „makulátlanságra” utaló nevet adják, a gyerek „tisztára mosását” szolgálhatja, és
azt remélhetik tőle, hogy így megóvhatják a gyereket mások ítélkezésétől és a családi vagy társadalmi megbélyegzéstől.
Hasonlóképpen, a két nem esetében egyaránt használatos keresztnevek a szülők bizonytalanságára utalhatnak a gyerek nemét illetően: vajon fiút vagy lányt akartak igazából? Ez egy módja lehet annak, hogy a gyereket ne erősítsék meg szexuális identitásában.
Egy idegen keresztnév összekapcsolja a gyereket az ismert gyökerekkel, amelyeket a szülők hangsúlyozni szeretnének; de olykor a távoli vagy letűnt múlthoz kötődik, esetleg egy fiatal kori kedveshez, aki nyom nélkül eltűnt valahol külföldön…
Amennyiben a családfa egy másik tagjának a nevét örökölted, ki az illető? Milyen viszonyban van azzal, aki nevet választott neked? Milyen volt az élete? Milyen szálon kötődik hozzád? Akár akarod, akár nem, az életed összefonódik ennek az ősödnek a sorsával. Kétségkívül ugyancsak érdemes lesz információkat gyűjtened az ő életéről, valamint arról, hogy milyen szerepet játszott a család többi tagjának életében. Talán azt várják tőled, hogy versenyre kelj ezzel a személlyel, és az a feladat hárul rád, hogy visszahozd őt az élők sorába… Ami bizonyosan felértékeli a szüleidet.
Az is előfordul, hogy valaki egy korán meghalt előző gyerek nevét kapja meg. Ekkor „pótgyerekké” válik,
amiben a szülők azon tudattalan vágya fejeződik ki, hogy az újszülött szimbolikus értelemben visszahozza az életbe az előző gyereket, mintha csak egy második esélyt jelentene. Ha a gyerek identitása egy elhunyt személyhez kapcsolódik, akkor ez korlátozhatja a szabadságát, megnehezítheti, hogy a saját útját járja.
Ekkora teher súlya alatt egyesek nem találnak más megoldást, mint hogy szembemenjenek mindazzal, amit elvárnak tőlük. Ez a döntés azonban szintén korlátozza az érintett szabadságát, mivel arra kényszeríti, hogy szisztematikusan valaki máshoz képest határozza meg önmagát, ahelyett hogy önálló és teremtő életet élne, és ő maga rendelkezne a sorsa felett.
Az, ha valaki a saját szülei keresztnevét adja a gyerekének, óhatatlanul kérdéseket vet fel a hozzájuk fűződő viszonyával kapcsolatban: vagy nem képes hátat fordítani nekik, vagy azáltal próbál meg átalakítani egy kapcsolatot, hogy felcseréli a szerepeket. Ebben az esetben továbbra is a szülőt idealizáljuk.
Azért, hogy örömet okozzunk neki, vagy ápoljuk az emlékét, szimbolikus értelemben egy új kapcsolatot alakítunk ki vele.
Végül pedig a becenév a gyerek lekicsinylésének vagy leértékelésének lehet az eszköze, akit ezáltal „aszexuális dologgá” redukálunk, amelynek nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani. Ezt a gyerek néha rendkívül fájdalmasan éli meg, mivel úgy érzi, sosem kezelik teljes értékű emberként: „Riri”, „Soso”, „Mimi”, „Juju”… Hogyan is lehetne bárkit komolyan venni, akire ilyen beceneveket ragasztottak?
És veled mi a helyzet?
Van tudomásod arról, hogy miért ezt a keresztnevet kaptad? Mi az eredete, mikor ünneplik ezt a névnapot, milyen szimbolikus jelentőséggel bír? Miként utal a szülői tervre? Ki választotta? Miért? Mit gondolsz róla?
Hogyan viseled? Szereted a nevedet? Ha nem, miért nem, és milyen nevet szerettél volna kapni helyette?
A keresztneved megjelenik-e máshol a családfában? Ha igen, ismered azt, aki ugyancsak ezt a nevet viseli? Miért adták neked ugyanazt a nevet, mint neki?
A keresztneveden szólítottak téged? Hogyan, milyen hanglejtéssel? Úgy érezted, hogy értékelnek, vagy inkább hogy lebecsülnek? Változtattál nevet?