Új lehetőségek. Modern futball. A játék már nem csak a pályán dől el: a színfalak mögött zajló eseményeknek is nagy szerepük van. Az, hogy mi történik a tárgyalótermekben, sokkal inkább meghatározza a mérkőzések lefolyását, mint pár évvel ezelőtt. A foci igazi üzletággá nőtte ki magát, és nem könnyű lépést tartani a klubokkal, játékosokkal. Ez főleg előtérbe kerül egy olyan hatalmas eseményen mint a a foci vb. Meccstervre van szükség, fel kell építeni egy stratégiát, amely egyaránt működik és hoz hasznot a pályán, a játékban, valamint a pályán kívül, az üzletben.
A technológia hatása a futball esetében is érezhető. A játék digitalizálása révén immár képesek vagyunk analizálni a szerencse szerepét, láthatjuk, mi vezet egy adott csapatot győzelemre, illetve felmérhetjük a játékosok egyéni teljesítményét is, láthatóvá válnak a klubstratégiák, az edzésmódszerek. Ugyanakkor a médiavisszhang szerepe is jelentősen növekszik a digitalizáció miatt, befolyásolva a sportágat és annak imidzsét. Ez pedig megnyitja a teret a futballszakmában egy új, keményebb verseny létrejöttének. Lehetőséget ad mindenkinek, akinek hatalmában áll a játék átformálása: az újító szelleműnek, a lázadónak, aki hajlandó átvenni a vezetést, és persze a vagyonosaknak is.
A díjnyertes futball-szakíró, Christoph Biermann kutatómunkája révén az eddigieknél sokkal átfogóbb képet kaphatunk a futball mai állásáról. Edzőkkel, pszichológusokkal, tudósokkal és menedzserekkel közösen mérte fel a sportág mai helyzetét, és szakértő szemmel prezentálja, Európától az Egyesült Államokig, hiteles képet adva mindarról, amit csak a játszma résztvevői ismernek. Alább közlünk a könyvből egy részletet.
Christoph Biermann: Futballhackerek – Az adatanalízis művészete
Fordította Nimila Zsolt
Kezdődik a kaland
2011 kora nyarának egyik estéjén könnyes szemmel ültem a Wembley-ben. Teljesen magával ragadott a pillanat nagyszerűsége. Négy évtizeddel azután, hogy először tettem be a lábamat a stadionba, a Bajnokok Ligája-döntő minden egyes pillanatával erősödött bennem a meggyőződés: még sosem láttam ennyire jó meccset. Az akkor Sir Alex Ferguson által irányított Manchester United nagyon jól játszott Pep Guardiola FC Barcelonája ellen, de esélyük sem volt a győzelemre.
A katalánoknak fantasztikus játékosaik voltak, elsősorban Lionel Messi, a meccs embere.
A Manchester Unitedban is volt néhány kiváló játékos, de az egyes szereplők tudása háttérbe szorult a Barcelona kollektív varázslata mellett. A szezon legnagyobb meccseit a labdarúgás ünnepévé változtatták, ahol a sport új szintre lépett. Pep Guardiola egy páratlanul tökéletes, módszeresen kidolgozott tervvel hozta felszínre játékosai zsenialitását. Lehet, hogy a Manchester United csak 3–1-re kapott ki aznap este, de valójában összehasonlíthatatlanul gyengébbek voltak.
A Barça játéka előre megírt forgatókönyvet követett, mégis könnyed volt és kötetlen, játékos és elegáns. Nem szorította szűk korlátok közé a játékosokat, hanem keretet adott nekik, amelyben kiteljesedhetett a kreativitásuk. Bármennyire is újnak tűnt az elképzelés, a gyökerei egészen az 1960-as évek Hollandiájába nyúltak vissza, amikor Johan Cruyff az Ajax Amsterdamban játszott, és először hallott a csapat későbbi sikereinek egyik katalizátorává vált Totaalvoetbal-ról, vagyis a totális futballról. Cruyffre olyan nagy hatással volt ez a gondolkodásmód, hogy magával vitte a Barcelonába is, ahol továbbfejlesztette a labdarúgással kapcsolatos alapelveit, és jelentős befolyást gyakorolt a klub tehetséggondozási programjaira.
2017 nyarán ismét Londonban jártam, és ezúttal nem egy elragadtatottan éljenző emberekkel teli stadionban kötöttem ki, hanem egy közösségi munkatér Temzére néző konferenciatermében. Körülöttem fiatalok dolgoztak digitális projekteken, láthatóan ügyelve arra, hogy teljesen őszintének és rendkívül nyugodtnak tűnjenek. A kávé jó volt, ingyenes, és nem sokkal később már a monitorokon figyeltem egy csodálatos házasság kibontakozását.
Több különböző kamera nézőpontjából figyelhettem egy meccset, mintha egy teljes közvetítőkocsit préseltek volna be egyetlen laptopba.
A meccs felvétele mellett a játékból szerzett mindenféle adatot elő lehetett hívni, amelyeket az adatkezelő cégek megfigyelői vagy a nyomkövető rendszer hőkamerái gyűjtöttek. A pályán történő minden egyes eseményt, mozdulatot és akciót lemértek és számba vettek. Kép és adat olyan zökkenőmentesen illeszkedett egymáshoz, ahogy még sosem láttam labdarúgómeccs alatt.
A szoftvert eredetileg a Formula 1-hez fejlesztette az SGB nevű cég, amely a csapatok felével működik együtt. A Formula 1 a világ technológiai szempontból legfejlettebb sportja. Minden egyes autóba több tucat érzékelőt építenek be, és futamonként közel 10 terabájtnyi adat keletkezik. A versenynapokon 200 szakember értelmezi a beözönlő adatokat, a pályán látott minden egyes manővert előre kiszámítják és kielemzik. 2014 őszén az SGB demonstrációt szervezett az abu-dzabi nagydíj során, hogy bemutassa a szoftvert az Emirátus uralkodócsaládjának, akik egyben a Manchester Cityt tulajdonosai is. Ők akkor egy hasonló programot kértek a labdarúgás elemzésére, és az SGB azonnal nekilátott a szoftver fejlesztésének, amelyet elképedve bámultam 2017-ben, egy ablaktalan konferenciateremben.
Nyolc évvel ezelőtt azt írtam a mostani könyvem elődjében, a Die Fußball-Matrixban, hogy „a labdarúgás a számok játékává vált”. Akkor még valóban úgy éreztem, de nem volt teljesen igaz. Akkor még nem. Akkor alakult ki bennem ez a téves benyomás, amikor először leültem tanulmányozni a topligás mérkőzések adataival teli oldalakat. Rögzítettek minden lövést és passzt, minden sprintet és sok minden mást.
De volt egy kis bökkenő: nem volt összefüggés a számok és a meccsek között.
Ott, Londonban döbbentem rá, hogy tényleg kezdetét vette a forradalom. Nem csak az adatok mennyisége ugrott meg, hanem képessé váltunk értelmezni azokat, hála a számítógépes szakembereknek és statisztikusoknak, akik a labdarúgás szakértőinek iránymutatásával estek neki az adatoknak. Még nem sikerült végleges, közérhető formát adni neki, de a tudás már elérhető és ránk vár. Aki figyelmen kívül hagyja, csak magát hibáztathatja. Tetszik vagy sem, a sport digitális fordulóponthoz ért.
2017 tavaszán kompra szálltam, hogy Izlandról Vestmannaeyjar szigetére utazzak a viharos Atlanti-óceánon át. Heimir Hallgrímssonsal volt találkozóm, a legkisebb lélekszámú ország válogatottjának szakvezetőjével, amely valaha kijutott a világbajnokságra. Hallgrímsson ódon laptopjának hangosan kerregő merevlemezén nem futottak a Londonban látottakhoz hasonló ultramodern elemzőeszközök. A legtöbb játékosa nem játszik top klubokban, és nem találkozni velük a Bajnokok Ligájában. A válogatott turistaosztályon utazik a vendégszereplésekre. Hallgrímsson körbevitt az apró szigeten, ahol akkoriban fogorvosként is dolgozott, amikor ideje engedte. (És eltávolított némi fogkövet a fogaimról, de ez már egy másik történet.) Másnap a fővárosba, Reykjavíkba mentünk, hogy megnézzünk néhány ifjúsági csapatot munka közben. Hallgrímsson legalább annyit taníthat a labdarúgásról, mint Pep Guardiola, csak eltérő megközelítésből. Kevésbé tehetséges játékosokkal és jóval kevesebb erőforrással kellett eredményeket elérnie, így a maximumot kellett kihoznia abból, ami rendelkezésre állt.
Sikeresen azonosította a legkisebb előnyt is, amit megragadhat a csapatával.
Mint utóbb kiderült, felismert egy előnyt, amely később kulcsfontosságúvá vált a csapata számára. Ő is a könyvben bemutatott szokatlan hősök egyike. Lesz itt hivatásos szerencsejátékos, aki megvette gyerekkorának kedvenc klubját, és német-amerikai pszefológus, aki vezérigazgató lett a labdarúgás világában, egy északír banki alkalmazott, aki zseniális elemzést írt a Borussia Dortmundról, és egy Bundesliga-klub ápolatlan, borostás játékosmegfigyelője, akit hét számjegyű fizetésért igazolt le az Arsenal FC. Megismerhetünk egy kissé szeszélyes edzőt, aki a statisztikákra fittyet hányó focit játszat csapatával, és két korábbi hivatásos játékost a Bundesligából, akik a labdarúgás tudományos oldalával kezdtek foglalkozni.
Nem kifejezetten azért vágtam neki az útnak, hogy találkozzak ezekkel a kivételes, makacs és bolondos karakterekkel, de elkerülhetetlenül egymás útjába sodródtunk egy többé-kevésbé feltérképezetlen terepen járva. Könnyű felismerni őket. Mindig több kérdésük van, mint válaszuk, és csak azután hajlandók elmagyarázni, hogyan működnek a dolgok, hogy ők maguk is tisztába jöttek vele. Mind javíthatatlan kalandozók, és a kaland még csak most kezdődik. Mindannyiukat ugyanaz a küldetéstudat hajtja, mint Heimir Hallgrímssont. Előnyt akarnak szerezni. Az újdonság az, hogy mindezt az adatok és a digitalizáció jelentette új lehetőségek segítségével próbálják elérni.
A Barcelona 2011-es játékához hasonló magas szintű labdarúgás ma is le tud nyűgözni, de közben hallom a digitális korszak sziréndalát. De őszintén szólva mindig az esélytelenebb csapatokhoz vonzódtam, különösen azokhoz, amelyek ravasz elszántsággal játsszák a szerepüket.
Ők azok, akik felforgatják a rendszert, és próbálják a maguk javára fordítani – ők a futball hackerei.
Tudtomon kívül épp ilyen felforgatók után kutattam, amikor a világ legnagyobb sportanalitikai konferenciájára utaztam Bostonba, vagy egy parányi dán futballklubhoz, hogy elbeszélgessek egy hamburgi energiaszolgáltató alkalmazottjával, aki egy kevéske információ alapján döbbenetesen pontos értékelést nyújtott a játékosok teljesítményéről.
Nyolc évvel ezelőtt ezt írtam: „Az adatok egy jelenleg is zajló forradalom részei, amelyek a vélemények játékát a tudás játékává formálják.” Ez a mondat akkoriban inkább a reményeimet fejezte ki. Már akkor is falra másztam a véleményektől. Önkényesek voltak és tetszőlegesen felcserélhetők. De akkor még nem sokat tudtam arról, hogy mi, emberek milyen abszurd módon alakítjuk ki ítéleteinket… a labdarúgásban és azon túl. Éppen ezért a könyv azzal is foglalkozik, hogyan alakíthatjuk át és javíthatjuk a gondolkodásunkat a játékról, ami nekünk, szurkolóknak éppúgy hasznunkra lehet, mint a klubok döntéshozóinak.
A labdarúgás jövőjét nem azok írják, akik a legjobb adatokkal rendelkeznek, hanem azok, akik a legjobb következtetéseket tudják levonni a kapott információkból.
Ebből a szempontból nagyon is hasonlít a labdarúgás az élet más területeire.
Ez a könyv először 2018 tavaszán jelent meg Németországban. A mostani kiadás frissített tartalommal és új fejezetekkel bővült. A puszta tény, hogy jelentős módosításokra volt szükség, világosan jelzi, milyen nyaktörő sebességgel fejlődik ez a szakterület. A futballhackerek fáradhatatlanul dolgoznak.
Berlin, 2019. március