Annyi kokain, ketamin és MDMA kerül a Balatonba a Sound után, hogy az már ártalmas a vízi élővilágra – írja a Qubit. Nem csak az emberi természetre van tehát pusztító hatással a szerhasználat – az illegális drogok közvetve vagy közvetlenül vízbe vagy talajba kerülve kimutatható károkat okozhatnak az élővilágban is. Könyvek hírek mellé.
Az illegális drogok emberi természetre gyakorolt hatásain, a fogyasztásukkal járó mentális és fizikai veszélyeken, valamint a rendőrségi razziákon túl kevés szó esik a szerek és szerhasználók környezeti hatásáról, de nem csak nálunk: ez egy nemzetközileg is kevéssé kutatott terület. Az első komolyabb tanulmány a témában 2021 őszén jelent meg, amikor kiderült, hogy az angliai Glastonbury fesztivál alatt az élővilágra veszélyes mértékben került kokain és MDMA a helyszínen áthaladó Whitelake folyó vizébe. Valamivel korábban, szintén 2021-ben publikálták azt a nyolc magyar szerző által jegyzett tanulmányt is, amely a Balaton fesztiválkárosodását vizsgálta.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Pécsi Tudományegyetem kutatói az Environmental Toxicology and Chemistry című szaklapban, angol nyelven tették közzé megfigyeléseiket. Ám amint arra a Qubit cikkének szerzője rávilágít, Magyarországon szinte senki nem kapta fel rá a fejét, és megjelenése óta gyakorlatilag visszhang nélkül maradt. A szerzők ugyan nem nevesítik a fesztivált, ám a mintavételi helyek, az időpontok és a látogatószámok alapján egyértelműen ki lehet következtetni, hogy a Soundról van szó.
A magyar kutatók 2017 és 2019 között vizsgálták a Balaton vizét Zamárdinál, a fesztivál területén, a tóparthoz viszonylag közel (35 méterre) elhelyezett három mérési ponton, illetve két távolabbi (6–8 kilométerre elhelyezett) kontrollponton. A méréseket több különböző időpontban elvégezték: a fesztivál előtt 3 hónappal (áprilisban) és egy héttel (júniusban), valamint a Sound után egy nappal (júliusban), egy hónappal (augusztusban) és 4 hónappal (novemberben).
Összesen 10 tiltott kábítószer nyomát mutatták ki a vízmintákban, és szinte mindegyik kizárólag a fesztivál utáni napokon volt jelen a vízben.
Legmagasabb koncentrációban a kokaint, a ketamint, illetve az ecstasy fő hatóanyagát, a 3,4-metiléndioxi-N-metamfetamint (MDMA) mutatták ki. Mint megállapították, a szerek többsége a vízben is „megőrizte farmakológiai hatását, ami potenciálisan káros hatással lehet az élővilágra”.
Mivel a vizsgálat csak az adott területre és a tó vizére korlátozóik, nem lehet következtetni az egyéb környezeti hatásokra, pedig „a fesztivál területén a tiltott kábítószerek környezeti terhelése várhatóan sokkal nagyobb, mint amit megfigyeltünk, mivel a szárazföldi forrásokat (pl. a rögzített és mobil WC-ket, bokrokat) nem vettük figyelembe a vizsgálatban” - írják a tanulmányban. A vizsgálat korlátai, illetve a témában végzett kutatások ritkaságából fakadó adathiány miatt a kimutatott értékek tehát súlyosan alulbecsültek lehetnek. Ráadásul éppen azért, mert kevés kutatást végeznek a kábítószerek ökológiai hatásainak felmérésére, a most megállapított kockázati hányados is csak egy szám marad, hiszen nem sokat tudunk arról, mit okoz a drogok átmeneti jelenléte a vízi élővilágban.
Amit azonban már az eddigi kutatások alapján is tudhatunk, az az, hogy az amfetamin a szivárványos pisztrángnak (Oncorhynchus mykiss) és a nagy vízibolhának (Daphnia magna) is mérgező lehet, de az algák klorofilltartalmát is befolyásolhatja. A kokain és metabolitjai károsítják a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) DNS-ét, megváltoztatják a zebrahal (Danio rerio) viselkedési mintázatát, és roncsolják az európai angolna (Anguilla anguilla) vázizomzatát. A metamfetamin pedig jelentősen gyengíti a hosszú távú memória kialakulását a nagy mocsáricsigában (Lymnaea stagnalis).
Út a felszínre – drognaplók
A témában magyarul könyv formájában megjelent drogtörténetek főként a szerhasználat emberre, emberi természetre és életmódra gyakorolt pusztító hatásáról szólnak. Ahogyan a vízbe sem úgy kerül az anyag, hogy valaki beleszór egy zacskó kokaint, ezek vélhetőleg inkább vizelet, hányás vagy emberi ürülék formájában kerülnek bele. Ezek azok a közvetett módok, ahogyan a szerhasználó szervezetéből a talajba vagy a vízbe juthatnak az illegális drogok. De akár közvetlenül is: elég, ha Szabó Győző Toxikoma című könyvéből készült azonos című film azon jeleneteire gondolunk, amikor a főszereplő belövi magát a Duna-parton, majd az injekciós tűt a vízbe dobja és maga is beleesik. Ebben a kötetben az ismert színész felkavaró őszinteséggel meséli el, kalandos útját a pokolba, amely kendermezőkön és mákföldeken vezetett keresztül, egészen a halál küszöbéig. Visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Ezen a szenvedéssel teli úton az őt kezelő terapeuta, dr. Csernus Imre vezette végig. A Toxikoma 2012-ben jelent meg először. Azonnal a sikerlistákra került, és azóta számtalan utánnyomást megélt. A kötet alapján készült film 2021 őszén került mozikba, majd a Netflix kínálatába.
Szintén saját élményei alapján írja le a kábítószerek hatását az emberre, kapcsolatainak alakulására Kubiszyn Viktor drognaplója. Hasonlóan a Toxikomához bemutatja a függőség kialakulásának rémséges egyéni és társas útját, a visszaesésekkel szabdalt pokoljárást, a tisztává válás gyötrelmeit és eredményeit. Az őszinte vallomást szlengszótár és kábszerlista egészíti ki.
Borítókép: jelenet a Toxikoma című filmből (forrás: Vertigo Média / Toxikoma / Gordon Eszter)