Több mint 100 évvel ezelőtt egy Paul Julius Möbius nevű német neurológus könyvet jelentetett meg Über den physiologischen Schwachsinn des Weibes (vagyis A nők fiziológiai gyengeelméjűségéről) címmel. A kötet fejezeteiben Möbius arra a megállapításra jutott, hogy a nők agya kisebb, mint a férfiaké ‒ még a magasságbeli különbségek kiigazítása után is.
Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy a nők kevésbé okosak.
Most akkor különbözünk, vagy sem?
Állításával Möbius a nyugati gondolkodás egy régi hagyományának folytatója lett, amelyet visszavezethetünk egészen Arisztotelészig. A tradíció egyetlen mondattal a következőképp foglalható össze: a nők és a férfiak különböznek egymástól. Ez pedig azt is jelenti egyszersmind, hogy a férfiak jobbak.
Aztán telt-múlt az idő, a kutatók pedig megállapították, hogy a férfiak és nők átlagos intelligenciája között valójában nincsenek különbségek. Azonban egyre-másra arra derítettek fényt a kísérletek, hogy a nők nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongástól és depressziótól, mint a férfiak. Ezzel szemben a férfiak között gyakoribb
az autizmus, a figyelemhiányos zavar és skizofrénia.
Úgy néz ki, igen – de nem úgy
Vajon ezek a különbségek csupán társadalmi konstrukciók? Vagy a pszichopatológiában mutatkozó eltérések legalább részben az idegi összeköttetések mögöttes különbségeit tükrözik?
A Stanford kutatói nemrégiben AI segítségével vizsgálták mintegy másfélezer, 20 és 35 év közötti fiatal felnőtt agyi tevékenységét. Az idegtudósok már évek óta tudják, hogy minden emberi agyra jellemző a nyugalmi állapotban végzett agyi aktivitás „ujjlenyomata”, amely csak az adott egyént határozza meg. A stanfordi neurológusok a big data módszerével hasonlították össze a vizsgálatban részt vevők nyugalmi állapotú agyi „ujjlenyomatát”,
és megnézték, találnak-e eltérést a nőké és a férfiaké között.
Találtak. Nem is kicsit. Arra jutottak, hogy a női agyi aktivitás ujjlenyomata teljes mértékben különbözik a férfi nyugalmi agyi aktivitás ujjlenyomatától, olyannyira, hogy egyáltalán nincs is volt köztük átfedés. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy ami egy nő nyugalmi állapotban lévő agyában történik,
az jelentősen különbözik attól, ami egy férfi nyugalmi állapotban lévő agyában zajlik.
Mindez azt sugallja, hogy a férfiak és a nők agya sokkal különbözőbb, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nők jobbak a férfiaknál, vagy fordítva. Abból a szempontból azonban mindenképpen megfontolásra érdemes, mert ha figyelmen kívül hagyjuk a különbségeket, akkor mind a nőket, mind a férfiakat hátrányos helyzetbe hozhatjuk.
Most 3 könyvet ajánlunk azoknak, akiket érdekelnek az agykutatás legújabb eredményei.
Norman Doidge: A változó agy
Az agy élő szerv, amely képes megváltoztatni önnön szerkezetét és működését. Az idegrendszeri kutatások e minden bizonnyal legfontosabb felfedezése, az úgynevezett neuroplaszticitás alapjaiban cáfolja meg azt az évszázadok óta vallott elképzelést, miszerint a felnőtt agy képtelen a változásra. És reményt kínál azoknak, akik gyógyíthatatlannak vélt agykárosodással küszködnek,
ráadásul az egészséges agyra vonatkozó ismereteinket is gyarapítja.
Dr. Norman Doidge lenyűgöző esettanulmányokkal mutatja be, milyen döbbenetes mértékű fejlődést értek el olyanok, akiknek állapotát más szakemberek már reménytelennek ítélték. Megismerünk egy fél aggyal született nőt, akinek másik agyféltekéje úgy alakult át, hogy teljes agyként működjön; pácienseket, akiknek megfiatalították idősödő agyát vagy eltüntették kínzó fantomvégtag-fájdalmait. Az agy változásra való képességének felismerésével jobban megérthetjük az olyan titokzatos jelenségeket is, mint a szerelem, a szexuális vonzalom vagy az ízlés.
Jean-Pierre Changeux: Agyunk által világosan
A neurobiológiai ismeretek olyan robbanásszerű hirtelenséggel gyarapodtak az elmúlt évtizedekben, amely akár a fizika század eleji fejlődéséhez is mérhető. A szinapszis és funkcióinak felfedezése olyan hatékony és széleskörű következményekkel járt, mint az atomi működés feltárása. „Egy új világ tárult fel, s elérkezettnek látszik az idő, hogy e felhalmozódott tudást a szakemberek szűk csoportjánál szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegyük, s ha lehet, megosszuk velük a lelkesedést, amely e terület kutatóit fűti” – írja a francia neurobiológus szerző. Koncepciójának lényege a darwini szelekciós felfogás „belsővé tétele”,
a szomatikus darwinista felfogás kibontakoztatása az idegrendszer modellálására.
Jean-Pierre Changeux munkája zászlóbontás a kognitív tudomány egészét tekintve. Elsőként fogalmaz meg olyan elképzelést, amely az ideghálózatok korai alakulására és az instrukcióssal szembeállított szelekciós tanulás fogalmára épít. Klasszikus munka, amelyet egyszerre fognak használni számos területen mind a diákok, mind a kutatói világ.
David Eagleman: Az élő agy
Miben hasonlítanak a drogelvonás tünetei egy összetört szívre? Hogyan tanulhat meg egy vak ember a nyelvével, vagy egy siket a bőrével látni? Miért látták az emberek az 1980-as években enyhén pirosas árnyalatúnak a könyvoldalakat? Lehetséges-e, hogy egyszer majd úgy vezérelünk egy robotot, ahogyan az ujjainkat mozgatjuk?
Miért álmodunk éjjelente, és mi köze van ennek a Föld forgásához?
Ezekre a kérdésekre a válasz a szemünk mögött rejtőzik. A bolygónkon valaha létrejött legnagyszerűbb technológia az a másfél kilós szerv, amely a koponya üregében helyezkedik el.
Az agy varázslata nem azokban a részekben található meg, amelyekből felépül, hanem annak módjában, ahogyan ezek a részek elektromos,
élő szövetként szüntelenül újrarendezik kapcsolataikat.
Az élő agy bemutatja az Eagleman saját laboratóriumában évtizedek óta folyó kutatások eredményeképpen született felfedezéseket a szinesztéziától az álmodáson keresztül a testünkön viselhető neurotechnológiai eszközökig, amelyek forradalmasítják mindazt, amit az érzékelésről eddig gondoltunk.
Forrás: Psychology Today
Nyitókép: Unsplash / Julien Tromeur