Vecsei Miklós Hasi: Égszilánk a matracon, Barrus Könyvkiadó, 2010, 88 oldal, 1980 Ft
A fiatal költő a szeretet - szenvedés - Isten háromszög örök szépségét boncolgatja kristálytiszta hangon. Minden vershez tartozik egy fotó és egy ajánlott zeneszám is, ezzel a feltett kérdésekre izgalmasan komplex választ kapunk.
Györe Balázs előszava:
Kamaszkoromban apám kezembe adott egy cédulát. Egy idézet volt rajta: „ A türelmetlenség az ifjúság erénye, a türelem az idősek hibája. A türelmetlenség radikális változásokra csábít, arra késztet, hogy legyőzzük az elviselhetetlent.” Ezt az idézetet megtoldom egy másikkal, Salingerével: „A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember élni akar.” Hova indul a fiatalember? Egyszerűbb lesz vagy bonyolultabb? Mi fog történni energiáival? Lázas lesz vagy higgadni fog. Nem tudhatjuk. Csak azt, hogy mindig várnunk kell a költőt, mert az „egyes korok tapasztalata csak új meg új vallomásokban juthat kifejezésre”. Apám céduláját a saját kézírásommal most továbbadom.
Versek:
„megmerem majd kérni kezed,
ha ott fekszel mellettem és
felváltva számoljuk a víz hullámait,
amíg csak lélegzem melleden,
piszkálod ingem gombjait előbb
ledobom, hogy lemérjem életünk
lejtőjének tetején állva, hogy
ha újra leugrom, kisodor e a víz
a melletted folyó vágyak partjára.” (partravető)
„megcsaltam az életet, hogy elveszítsem magam,
s most meztelen fekszem újra a
ruháimból rakott tűz szikrái mellett, és
titkokkal összebújva várom a múltat.
Fény bujkál előlem a sötétség alatt,
s már be is látok a nyekergő résen,
amint az utolsó levelet is felkérte a szél.” (a nő (novella)
„amúgy is, miben keresgéljen
aki a múltban szerelmes ?
-nevetek, de sok tárgy maradt tegnapról, meg lecsó is
meg nem csókolnám se
de ölelném ameddig csak bírom
a kihűlt vizű besárgult kádban
mely meleg már nem lesz,
de ha csak levegőt is veszel
hullámzik majd a múlt árnyain.” (ameddig levegőt veszel)
„hogy ha már életben vagyunk
éljünk, és ordítsunk, ha fáj
arcod ne rejtsd a tükör mögé
élvezd a könnyek homályát
ha ki is alszik lelkedben a fény
táncolj részegen a sötétben
s csalj meg magaddal ezerszer
hogy sírjak és üvöltsek benned
vessem magam a végtelenre, de
esküdj meg, hogy hű maradsz
magadhoz és vágyaidhoz
akkor is, ha elmédben
a tomboló természet betemeti
az erkölcs szelídségét- és
úszol míg meg nem látod
a partot, hol voltunk már
Isten kezében alszom melletted” (soráttétes életem értelme)