Vaszilij Grosszman: Élet és sors, fordította: Soproni András
Európa Könyvkiadó, 2012, 1112 oldal, 3600 HUF
Sokan nevezték az Élet és sors-ot a XX. század Háború és béké-jének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre. Átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról. Grosszman egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest egy kor tipizált alakjai is, de sokkal inkább megismételhetetlen sorsú emberek: mindannyian a maguk különös múltjával, jellemével, vágyaival és magánéleti vagy családi problémáival. A monumentális regény címe nyíltan utal a Háború és béké-re.
Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban. Egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt... A regény leírja mindkét birodalom lágereit: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét... Grosszman mindezt a hatvanas években írta, ezért meghökkentő a szókimondás bátorsága. Ugyanis akkor beszélt – egészen nyíltan – a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított.
1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, „letartóztatta" a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban.
Grosszman regényét, amely ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít, csak ötven évvel megírása után fedezte fel a világ. A BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatja be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt.
Vaszilij Grosszman regényét Soproni András fordításában, Hetényi Zsuzsa a mű egészét és a megírás körülményeit alaposan elemző utószavával jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.
