Tóth Krisztina
író, költő, műfordító. 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Verseskötetei: Őszi kabátlobogás. A beszélgetés fonala, Látogatás (kortárs francia költészeti antológia), Porhó, Síró ponyva, A londoni mackók (gyerekversek), Állatságok (gyerekversek). Pózakötetei: Fény, viszony, Vonalkód. Köteteire Radnóti-díjat, Graves-díjat, Déry Tibor-díjat, József Attila-díjat, Palládium-díjat, Év-könyve-díjat, a Szépírók díját és Márai-díjat kapott. Elsősorban francia nyelvből fordít. Valaczka Andrással Irodalmi ikerkönyvek címmel készített új tankönyvet a Nemzeti Tankönyvkiadó számára az 5-8. osztályosoknak, ez a sorozat 2007-ben Hundidac Nagydíjat kapott. Kreatív írást és verstani alapismereteket tanít a Magyar Író Akadémia és a József Attila Kör szervezésében. Verseit és novelláit számos nyelvre lefordították.
Fotó: Szabó J. Judit
Fotó: Szabó J. Judit
www.tothkrisztina.hu
Interjú Tóth Krisztinával
Repülő
Miféle testben jössz elém
a földi sodrásban megint?
Folyton változik alakod
a nevek örvénye szerint:
homokpart, kőarc, kisgyerek,
idegen szempár a buszon,
vagy egy utca, mit ismerek,
de a helyet már nem tudom.
Szálltam erre, mint repülő –
ha majd az leszek, integess!
Folyton elébem kerülő,
találgathatom, ki lehetsz.
Amikor ott vagy valahol,
minden a hangodon beszél.
Amikor nem vagy, üresen
ragyog a szív-nem-látta tér.
Emberruhám ha levetem,
találkozunk-e valahol?
Milyen betűkkel írsz nekem
az összefirkált ég alól?
A márvány Szaturnusz mögül
odatalálsz-e, mint a fény,
hogyha smaragdtábla leszek
a Hold fekete felszínén?
