Samata Schweblin: A madárevő, Ford.: Kertes Gábor, Nyitott Könyvműhely, 2010, 230 oldal, 2533 Ft.
Pillangók
Meglátod, milyen szép ruha van ma a lányomon, mondja Calderón Gorritinek, olyan jól megy a mandulavágású szeméhez, a színe miatt, tudod; na és a lábikója… A többi szülőhöz hasonlóan türelmetlenül várják a gyerekeiket. Calderón mondja a magáét, Gorriti pedig csak figyeli az egyelőre még bezárt kaput. Majd meglátod, mondja Calderón, ne menj már sehová, jobb, ha itt vagyunk a közelben, mindjárt jönnek. És a fiad hogy van? A másik fájdalmas grimaszt vág, és a fogára mutat. Nem mondod, folytatja Calderón. És elmondtad neki a fogtündéres mesét…? Á, nem, a lányom nem veszi be, túlságosan okos. Gorriti az órájára néz. Most már bármelyik pillanatban kinyílhat a kapu, és akkor kirobban a teli torokból nevető, tarkabarka, olykor tempera vagy csokoládéfoltos gyereksereg. Most valami ért mégis késik a kicsengetés. A szülők várnak. Egy pillangó száll Calderón karjára, ő egy hirtelen mozdulattal elkapja. A pillangó megpróbál kiszabadulni, de Calderón összefogja a két szárnya hegyét. Erősen tartja, hogy ne tudjon meglógni. Majd csak figyelj, ha meglátja a lányom, mondja Gorritinek, és közben megrázza a lepkét, imádni fogja. De túl erősen szorítja, érzi, hogy a szárnyak vége összetapad. Lejjebb csúsztatja az ujját, és látja, hogy tényleg ott maradt a nyoma. A lepke megpróbál kiszabadulni, vergődni kezd, de az egyik szárnya kettészakad, mint egy papírlap. Calderón bosszús, megpróbálja lefogni, hogy fölmérje az okozott kárt, de végül a szárny egy darabja az ujján marad. Gorriti viszolyogva nézi, a fejét ingatja, és egy kézmozdulattal jelzi, hogy dobja már el. Calderón elengedi. A pillangó leesik a földre. Esetlenül mozog, megpróbál elrepülni, de már nem tud. Aztán nem mozdul többet, csak az egyik szárnya rezdül meg néha, már nem próbál tenni semmit. Gorriti odaszól, hogy vessen már véget ennek, ő pedig – természetesen a pillangó érdekét szem előtt tartva – határozottan rátapos. Még föl sem emeli a lábát, amikor megérzi, hogy valami szokatlan van készülőben. A kapura néz, ami abban a pillanatban – mintha hirtelen széllökés törte volna le a zárat – kitárul, és egyszerre több száz, mindenféle színben és méretben pompázó pillangó veti magát a várakozó szülők felé. Arra gondol, hogy vajon megtámadják-e, talán az is eszébe jut, hogy most meg fog halni. A többi szülőn nincs nyoma félelemnek, a pillangók csak körbelibegik őket. Az utolsó, lemaradt pillangó is fölzárkózik, és csatlakozik a többihez. Calderón tovább bámulja a nyitott kaput, és a központi aula üvegén át figyeli a kihalt termeket. A kapu előtt még összegyűlik néhány szülő, mind a gyereke nevét kiabálja. Ekkor a pillangók, néhány másodperc leforgása alatt, egytől egyig szétszélednek. A szülők megpróbálják őket elkapni. Csak Calderón nem mozdul. Nem meri fölemelni a lábát a pillangóról, talán attól tart, hogy halott szárnyán a lánya ruhájának színes mintáira ismer.