k.kabai lóránt: klór (versek valakinek és bárkinek) Szoba Kiadó – József Attila Kör – Prae.hu, Miskolc–Budapest, 2010, JAK-füzetek 163., 128 oldal, 1667
jegenyék és a hold
itt a hold bamba, árulkodó ragyogása, bolygófény, hűvös;
feketülnek az elme fái, kék pompa.
elém hordják kínjuk, mintha sajátom kevés lenne;
felkaristolják arcom, alázatról motyognak.
túlszürkített ködök burkolják e helyet,
fekhelyemtől egy sornyira, akárha sírkő.
de már nem is látom, innen ugyan hova.
a hold nem átjáró, csak önelvű, önérdekű maszk,
hóhérfehér, indokolhatatlanul feldúlt.
sötét sodra tenger, szája kimondatlan hangot formál,
végső, semmitmondó ó-t. otthon vagyok.
harangzúgás hétkor, nyolckor, olykor éjfélkor is —
egy lófaszt lesz feltámadás.
kiábrándítóan józanul kong az egész.
a jegenyék gótikus égbenyúlása lenyűgöz;
szememmel követem, rálelek a holdra.
az a hold az anyám és az apám, bár nem édes.
kék felöltője éjszakaiakat röptet ellenem.
jó lenne hinni tudni, van szeretet, gyengédség őszintén;
a márványarcot nemesíti gyertyaláng,
de kinek? s kire hajol a szelíd tekintet?
hosszan, irtóztató hosszan zuhanok.
a felhők csak súrolnak kéken,
csillagok sehol, semmi sem belül eltakarított semmi.
merev kezek, merev mozdulatok,
mind eltörölni akar, nem ellenkezhetem;
a hold tapintatosan elfordul, zoknit húz fülére,
letarolt és vad — üzenet: sötét, csönd.
távtartó
rengeteg dolog történik és nem történik semmi —
van, hogy az utcán, csak úgy, szembejön az élet,
szép, mint egy kurva, gúnyosan, kényszeredetten,
nem is tudunk róla, mosolyog, köszön.
legitim undor, mint beleveszni egy fekete lyukba,
megbújni az eseményhorizont mögött,
és még ott is szűköl a kutya meg a nyúl —
olykor szerepet cserélnek, de az mindig ugyanaz.
lila dalra fakadnak az üllői úti fák alatt,
talán egy filmben kellett volna találkozni,
élni minden télben szépen, lenne macska is —
nyugodtan kimondani, hogy az álom velem jár.
van sok, amit az ember nem akar látni,
nincs mit tenni, lehet véletlen vagy megtervezett,
felejteni kell, még ha a kicsinyes sokaság
behelyettesíthetőnek tart is bármit.
de a szinonimáktól sem érzem magam jobban,
„nincs mit mossak”, mondják, ha zokszó kondul,
sőt kikérik maguknak, ami már az én véleményem;
ahová út nem vezet, oda tábla se kell.
pszichológiai hadviselés, egymásra számolunk,
szabad a rabság, hideg pardon — köszönet a szögekért.
mintha a rázás sírna, érzelgős csillagok esnek le az égről,
bár ne lenne kötelező feladat az emlékezés.
alig értem el a végére, messze nem ugyanaz a harc,
„több véleményem is van, de egyikkel se értek egyet”,
és még a gyomrom sem fordulhat föl nyugodtan,
fenntartások nélkül, maradéktalanul, háborítatlanul.
félkomfortos önérzet, a szív az észnek szalutál;
egy szög miatt az ország elveszett —
végül mindent lecsupaszítasz valami ilyesfélére,
s mint kávéfőzőből a penész, kifő belőlem az indulat.
egy fordítógép bájai
ad notam
marylin manson: heart-shaped glasses
ő emlékeztet az egyik iskola
mikor vágott
és ő volt öltözve, fehér
és nem tudtam venni a szemem le róla
de ez nem az, amit én vettem le, hogy az éjszaka
és soha nem fedezik fel
mit tett vele a ruhát, nem
azt mondta:
„kiss me, it’ll gyógyítani, de azt nem szabad elfelejtenünk;
csókolj meg, azt fogja gyógyítani, de nem fogja elfelejteni”
nem bánom, ha
tartása nekem bizsergés
ha én maradok veled
és maradok én is
ne törd, ne break my heart, és
én nem szakította meg a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem magas
ne törd, ne break my heart
és én nem szakította meg a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem magas
engem is alacsony
ez a kék kezd nekem jó, hogy nekem alacsony
ő emlékezteti az egyik tudtam
hogy darabolt a negatívokat életem
én nem veszi le róla a kezem,
a lány nem engedte meg lehet bárhol, de belülről
nem bánod meg
tartása nekem bizsergés
ha én maradok veled
és maradok én is
csak nem bontják, nem break my heart
és nem szünet
a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem magas
ne törd, ne break my heart
és nem szünet
a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem magas
engem is alacsony
ez a kék kezd nekem magas
engem is alacsony
soha nem fedezik fel
mit tett vele a ruhát, nem
azt mondta:
„kiss me, it’ll gyógyítani, de nem fogja elfelejteni
csókolj meg, azt fogja gyógyítani, de nem fogja elfelejteni”
nem bánom, ha
tartása nekem bizsergés
ha én maradok veled
és akkor maradok én is
csak nem bontják, nem break my heart
és nem szünet
a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem magas
ne törd, ne break my heart
és nem szünet
a szív alakú szemüveget
kislány, kislány
akkor csukd be a szemed
a kék kezd nekem jó, hogy nekem alacsony
