A Seuso-kincs nevét az egyik tálról kapta, amelyen egy felirat olvasható (szabad fordítása): „Századokig, Seuso, néked tartson e néhány érdemes fémtál, szolgálja utódaidat is”.
A Kossuth Kiadó A történelem nagy rejtélyei sorozatban jelenteti meg a Seuso-kincsek kalandos és titkokkal teli történetét. Hajdú Éva könyvéből így például kiderül, ki volt Sümegh József, aki az 1970-es évek közepén Polgárdi közelében rátalált a római kori leletegyüttesre – de rejtély marad, hogyan halt meg. Kiderül, hogy milyen palotát rejt Szabadbattyán földje, de rejtély marad, hogy itt élt-e Seuso, a kincs feltételezett tulajdonosa. Itt olvasható, hogy ki vásárolta fel az ezüstöket Londonban, de rejtély marad, hogy ki csempészte át azokat a magyar határon. Kiderül, hogy mennyire hasonlítanak a tárgyak a Nemzeti Múzeum kincséhez, a 4 lábú ezüstállványhoz, de még nem tudjuk, hogy tényleg összetartoznak-e.
A Seuso néven ismertté vált, felbecsülhetetlen értékű római kori ezüstlelet dísz- és kisebb részben használati edényekből áll. A kincs minden bizonnyal nem egy időben, nem egy helyen, és mai értelemben nem egy megrendelő számára készült. A tárgyakat azonban valamennyi ideig együtt használták vagy díszítették vele az étkezések színhelyét, s néhány darabjukat tudományos bizonyíték szerint is együtt rejtették el.
Azt, hogy ki volt Seuso, nem tudjuk. Neve a legbecsesebb műtárgy, a kilenc kilogrammos Seuso-tál állatos jeleneteket ábrázoló medalionjának köriratában olvashatjuk. Csak abban lehetünk bizonyosak, igen gazdag, előkelő ember lehetett, hiszen ajándékba nagy és súlyos ezüsttálat kapott, családos volt és minden bizonnyal emeletes villában lakott a Pelso tóhoz, azaz a Balatonhoz közeli birtokán. Nevét csak a róla elnevezett, vadászjelenetekkel díszített tálon olvashatjuk, egyéb írásos emléket nem ismerünk róla. A kutatást érdemes folytatni, hiszen feltételezett lakhelye, a III. században Szabadbattyán határában épült – és 374-ben a barbárok támadásában elpusztult és 1993-ban részlegesen feltárt – római kori villa pompás termeivel és falfestményeivel császári fogadásra is alkalmas volt, így lehet, hogy mint a Római Birodalom egyik határvidékének ura, felbukkan még valahol.
Szakemberek szerint a kincs magyar eredete eléggé megalapozottnak tűnik. Mert itt, ennek a helynek a közelében került elő az az állvány, amelyet 1874-től őriznek Magyar Nemzeti Múzeumban. Az állványra pontosan ráillik az egyik Seuso-tál, és anyagában, díszítésében, feliratában nagy hasonlóságot mutat az ezüstkinccsel.
Hajdú Éva a könyv bevezetőjében azt írja, hogy Londonban, a Lordok Házának egyik kis tanácstermében 2006 decemberében mintegy két tucat képviselő előtt beszélt a Seuso-kincsről, és ezen meghallgatás után érezte először, hogy a kincs előbb-utóbb haza fog térni Magyarországra. A jóslat, ha nem is teljeskörűen, de bevált:
„2014. március 26-án jelentette be a magyar kormány, hogy tárgyalásai részben eredményre vezettek, néhai Sir Peter Wilson (a Seuso-kincset Londonban 30 éve felvásárlók egyikének) két fiától, 15 millió euró ellenében, a birtokukban lévő nyolc darabot átvette. Lord Northampton angol főnemes alapítványa birtokolja a kincs ismert részének másik felét. Várhatóan nem lesz nehéz vele megegyezni, csak az összeg nagysága a kérdés. S ha igaz az, hogy a leletegyüttes eredetileg több darabból állt, az elkövetkező években nyilván azokból is felajánlanak majd a magyar államnak. Sok még a feladat. Folytatni kell a kincs vélhető megtalálási helyén a régészeti feltárást, hitelt érdemlően bizonyítani kell a magyarországi eredetet, alapos tudományos vizsgálatnak kell alávetni a kincset, igazságot kellene szolgáltatnunk halálának felderítésével annak, aki életét veszítette érte. A Seuso-kincs legnagyobb ellensége mindig is a titkolózás, a rejtegetés volt. Ezért nem ismerjük még mindig sorsának teljes történetét, ez vezetett majdnem végleges eltűnéséhez. A nyilvánosság erejében bízva dolgoztam érte az elmúlt csaknem 20 évben.”
Sorakoznak a titkok
- Megtudjuk-e valaha is, ki volt, milyen tisztséget viselt, mely nép fiai közé tartozott Seuso?
- Fény derül-e arra, hány darabból állt az a leletegyüttes, amelyre Sümegh József rábukkant? 40 – ahogyan szomszédjai emlékeznek? Több mint 200 – ahogyan külföldi műkereskedők vélik?
- Hol került elő a kincs? A szabadbattyáni palota fűtőcsatornájában pihent másfél ezer évig vagy a kőszárhegyi bánya egyik üregében lapult?
- Ki ölte meg Sümegh Józsefet?
- Ki húzott hasznot Magyarországon a kincsből? Eladták? Elcserélték? Alku vagy puszta erőszak áll a háttérben?
- Katonatisztek, titkosszolgálati személyek, politikusok hivatali vagy kapzsi magánakciójaként került idegen kézbe?
- Ki és milyen körülmények között csempészte ki az országból? Egy Lada csomagtartójában, orosz diplomáciai pecsét alatt vagy magyar katonai segédlettel hagyta el az országot?
- A polgárdi quadripusz a kincshez tartozott még a IV. század elején? Kideríthető-e, hogy hány műhelyben, hány mesterkéz alkotta e remekműveket?
- Ki lesz az első, aki beszolgáltat vagy külföldről felajánl egy újabb tárgyat? Melyik tárgy lesz az?
Olvass bele a kötetbe:
