Ferenczi Attila: Vergilius harmadik évezrede, Gondolat kiadó, 2010 , 200 oldal
A 20. század végére az Aeneis az újraolvasás és az átértelmezés szimbólumává vált. Világirodalmi klasszikus szöveg olvasatai ritkán változnak akkorát és olyan hirtelen, mint Vergilius eposza esetében történt ez a második világháború után, és az is ritkán mutatkozik meg ilyen egyértelműséggel, mi vezetett az újraértelmezés kényszeréhez. A 21. század elején az eposz még mindig őrzi szimbolikus erejét, de tudományképünk átformálódása nyomán ez az erő egyre inkább abban a késztetésben nyilvánul meg, hogy még a legtöbbet olvasott és elemzett műveket, így Vergilius eposzát is más szemmel olvassuk újra. Az Aeneis olvasása megajándékozza elemzőit azzal az érzéssel, hogy a tengernyi vele kapcsolatban született szöveg ellenére beláthatatlanul sok és fontos téma vár még megfogalmazásra. A könyv azzal a folyamattal ismerteti meg olvasóit, amely során kialakultak a történetének harmadik évezredét kezdő klasszikus mű értelmezésének keretei, és ezekben a keretekben vizsgálja meg az eposz néhány jól ismert részletét. A szerző külön fejezetekben tárgyalja a nagy történelmi jóslatok beágyazottságát a hősi történetbe, a többértelműség különböző változatait és a vergiliusi történelem-reprezentáció ellentmondásait.
Ferenczi Attila kötete – mely amellett, hogy bemutatja az Aeneis-kutatás legújabb eredményeit, élvezetes olvasmány is – száz év óta az első magyar nyelvű Vergilius-monográfia. A könyvet minden, az antik irodalom, valamint a kortárs irodalomtudomány és hermeneutika iránt érdeklődő olvasónak ajánljuk.
„Vergiliusnak nincs mentsége”
Genthon István, a neves művészettörténész 1944. október 3-án a következő mondatot jegyezte be római útinaplójába: „Vergilius mentségére például semmit fel nem tudok hozni. Aki Homérost ennyire félreértette, annak nem lett volna szabad utánoznia.”1 A kivételesen művelt tudós ellenszenve nem egyedi jelenség, és valószínűleg nem érdemes mögötte a gimnáziumi latinórák élményeit keresni, a korszak egyik tipikus értelmiségi ítélete fogalmazódik meg benne Vergilius Aeneiséről. Melléje állíthatjuk például Robert Graves hasonlóan súlyos véleményét: „kevés költő tett annyit szent hivatása hitele ellen, mint Vergilius”.2 Vagy egy másik mondat szintén tőle: „Valahányszor a stabil kormányzás, zsúfolt templomok és növekvő jólét hajnala dereng a Nyugat népeire, Vergilius mindig visszanyeri páratlan népszerűségét.”3
Különösen az elutasítás indulatossága érdemli meg a figyelmünket, mely punktum temporisként magába sűríti a korábbi történetet, és megelőlegezi a rá következőt, így megfelelő kiindulópont lehet, hogy megértsük, milyen helyzetben kezdi az Aeneis, az irodalmi kánon évszázadokon át csodált és olykor a legmagasabbra értékelt alkotása befogadástörténetének harmadik évezredét, és hogyan került ebbe a helyzetbe. Mussolini fasiszta Olaszországa 1930-ban ünnepelte Vergilius születésének 2000. évfordulóját. Az ünnepségek olyan nagyszabású külsőségek közepette zajlottak, amilyet sem korábban, sem azóta egyetlen ókori személy sem érdemelt ki utókorától, de költőnek biztosan nem jutott osztályrészül.4
A Duce fivére, Arnaldo Mussolini szeptember 21-én szent ligetet (Lucus Vergilii) telepített Mantovában, amelyben ott zöldellt a nagy költő műveiben szereplő minden fa, és cserje, de gondosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se keveredjen egyetlen olyan species a csemeték közé, amelyről nem esik szó a költő valamelyik művében.5 A jubileumi évet az egyébként jónevű medievista oktatási miniszter, Pietro Fedele tanulmánya nyitotta meg, melynek címe Virgilio e la terra. Az olasz állam, de a Vatikán és San Marino is bélyegsorozatot bocsátott ki az emlékév alkalmából, amelyeken egy-egy vergiliusi alak vagy jelenet volt látható latin nyelvű idézet kíséretében. Április 21-én, Róma városának a legendában rögzült születésnapján, Itália harminc városában kezdték pontosan egyszerre az ünnepi előadásokat Vergilius szülővárosától, Andestől kezdve Rómán át egészen a költő kedves Nápolyáig.
1 Genthon (1973) 54.
2 …few poets have brought such discredit as Virgil on their sacred calling… Graves (1962) 35.
3 Whenever a golden age of stable government, full churches, and expanding wealth dawns among the Western nations, Virgil always returns to supreme favour. Graves (1962) 13.
4 Hét évvel később, 1937-ben ünnepelte Itália Augustus születésének 2000. évfordulóját, hasonlóan nagyszabású rendezvényekkel és hasonlóan félreérthetetlen politikai üzenettel. Erről lásd Horsfall (1991) 86.
5 Az itáliai bimillenium-ünnepségek recepciótörténeti feldolgozásával foglalkozó munkák adataikat az Enciclopedia Vergiliana kitűnő „Fascismo e bimillenario della nascita di Virgilio” szócikkéből merítik, amely Luciano Canfora munkája. A következőkben én is erre támaszkodom. Az eseményekről összefoglalást ad még Bianchi (1931) 110–111
