„ Ha minden jól megy, ez a CD természetes folytatása az előzőnek. A szövegek többnyire a 20. század legvégén íródtak, de 10-20 év irodalomban nem (nagyon) számít, vagy ha számít, az nem számít; Pilinszky az Pilinszky, Kertész az Kertész, Goethe az Goethe. A rózsa az... de azt most hagyjuk. Hogy mi a bánat van itten most, arra közvetlen választ nem kapunk. Sokféle bánat van, egy részük ráadásul öröm is. "Így megy ez." Kivételesen mintha az írások címe el is mondaná, hogy miről lesz itt szó, az olvasó csodálatos életéről, a szabadság nehéz mámoráról, a 21. század titokzatos nyelvéről. Mindenről, mondja roppant szerényen, de főleg lelkesen az első írás címe. Legyünk lelkesek, ez ennek a hangos beszédnek a magva.” Esterházy Péter
Bemutató
Esterházy Péter A mi a bánat című, új hangoskönyvének bemutatójára 2015. február 26., csütörtök 17.00 óra Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.) Az íróval Kőrössi P. József beszélget.
A hangoskönyv tartalma:
1. Mindenről, Megnyitóbeszéd a Frankfurti Könyvvásáron 1999.10.12.-én. (ÉS, 1999. 41. sz.)
2. A mi a bánat, Pilinszky János (ÉS, 1996. 51-52. sz.)
3. Az Ókútról, Szabó Magda (ÉS, 1997. 22. sz.)
4. Keservei, Goethe felolvasás (ÉS. 1999. 17.sz)
5. A Bermuda - háromszög, A 21. század nyelvéről (ÉS, 2002. 3. sz.)
6. A szabadság nehéz mámora, Kertész Imre, (ÉS, 1997. 30. sz.)
7. Az olvasó csodálatos élete, A 85. Ünnepi Könyvhét megnyitóbeszéde Debrecenben, (ÉS, 2014. 24. sz.)
Esterházy Péter: A mi a bánat by Konyvesblog on Mixcloud
(A frankfurti könyvvásáron 1999. október 12-én elmondott megnyitóbeszéde.)
Hölgyeim és Uraim.
Milyen érdekes volna - intereszánt -, ha egyszerûen fognám magam, és magyarul kezdenék itt, most beszélni! Aki magyar, velem tart. Volna, ki értené, volna, ki nem. A hallgatóság, fölteszem, mosolyogna. Egy ideig. Azután lassan, szép lassan kínos kezdene lenni. Paradigmatikusan - paradigmatisch - elkínosodna. Erre azután megállnék.
Hogyan tovább?, kérdezném magamat ebben a kicsi bizonytalanságban. Amíg magyarul beszéltem, ránézésre láthattam, ki magyar. Szép érzés. Magyar az, állapíthattam meg, aki nevet. Akinek értôn csillog a szemecskéje. A magyar tehát boldog. Ez volna akkor a bemutatkozás és önmeghatározás elsô köre. Egy vidám, jókedvû nép - mondhat Johann Gottfried (von) Herder, amit akar.
Nekem senki, senki élôlény nem jelezte, hogy itt németül kéne beszélnem. A magyarok esetében ez még érthetô, nem egy szervezônép mint olyan. A németek, a róluk szóló paródiák szerint, viszont nem szeretik megmondani, mi hogyan is van.Azt olvasom például egy hivatalos levélben, hogy ettôl a kis országtól mind irodalmilag, mind politikailag izgalmas bemutatkozás várható, és még a vasfüggönyt is lebontottuk volt.
Kis ország. Nekem nincsen kisebbségi érzetem, talán gôgös sem vagyok, és Magyarország tényleg kicsi, petit, de ez mért jön elô egy ilyen mondatban, mért ez az önkéntelen fölülrôl-le? A na-agy Németország? Ez rosszul hallatszik, és a franciák is morognának. Ha nem kicsi, ha nem nagy, akkor nyilván közepes. Mittelmass. Tessék: kicsusszan ez a kicsi magyarok - s Németország máris belefullad a középszerûségbe! Mittelmass und Wahn. Magnus magnum labat. (Középszerûség és elvakultság/rögeszme/ôrület. Hans Magnus Enzensberger esszékötete.) Egyik szó jön a másik után. De csusszanjunk tovább.Mindenrôl lehet beszélni, prédikálni, állítja a Kurhessen-Landeck tartományi egyház plébánosa. Amit nem értek egészen pontosan, mert ez a gronai plébános, és Gronau része Bad Vilbelnek, amely azonban a hessen-nassaui tartományi egyházhoz tartozik, nem pedig a hessen-landecki tartományi egyházhoz. Na, mindegy.
Mindenrôl, de nem húsz percnél többet: errôl a mindenrôl lesz ma itt szó.
