Egy álommal kezdődik a legújabb Bond-regény, mely a normandiai partraszállásig röpíti vissza a későbbi 007-es ügynököt. A történet szerint egészen pontosan 1944. november 7-ét írunk, ez már a partraszállás utáni nap, amikor Bond egy katonai egység tagjaként gyalogol a sáros normandiai úton. Bármilyen élénkek és pontosak is azonban a képek, mindez csak álom, és Bond nem is érti, hogy miért álmodik a háborúról, ő maga ugyanis ritkán idézi fel az akkori eseményeket. Miközben azonban szállodai szobájában készülődik, még több emlékkép tör fel benne arról a napról: 19 éves volt, fiatal hadnagy, egy speciális egység tagja, a feladata pedig az volt, hogy megtalálja a Wehrmacht rejtjelező gépének egy új változatát.
A legújabb Bond-regény, a Solo, szeptember végén jelent meg Nagy-Britanniában, a regényt William Boyd jegyzi. Az 1969-ben játszódó történetről elöljáróban annyit lehet tudni, hogy a londoni luxusból egy háború dúlta nyugat-afrikai országba kerül a 007-es. A Huffington Post közzétette a regény első néhány bekezdését, ahol nemcsak az álomképek zavarják össze Bondot, hanem a szálloda liftjébe belépve egy titokzatos nő is.
"James Bond was dreaming. Curiously, he knew at once where and when the dream was taking place – it was in the war and he was very young and was walking along a sunken country lane in Normandy, a dirt track between dense blackthorn hedges. In his dream, Bond turned a corner and saw, in a shallow ditch at the side of the muddy roadway, the sodden bodies of three dead British paratroopers, clumped together. In some shock, he paused instinctively to look at them – they seemed in their huddled inert mass to be part of the earth, in a strange way, some vegetable growth germinating there rather than human beings – but an angry shout from the rear told him to keep moving. Beyond the ditch a farmer strode behind his team of two toiling shire horses, busy ploughing his field as if the war were not taking place and that these dead men and this small patrol of commandos walking uneasily and watchfully down his farm lane had nothing at all to do with his life and work—
Bond woke and sat up in bed, troubled and disturbed by the dream and its intense vividness and eerie precision. His heart was beating palpably, as if he were still walking down that muddy track past the dead paratroopers, heading for his objective. He thought about the moment: he could identify it exactly – it had been the late morning of 7 June 1944, a day after the invasion of France – D-Day plus one. Why was he dreaming about the war? Bond rarely ventured into the haunted forest of memory that made up his recollections of that time. He ran his hands through his hair and swallowed, feeling his throat sore, sharp. Too much alcohol last night? He reached over for the glass of water on his bedside table and drank some mouthfuls. He lay back and further considered the events of 7 June 1944." A TELJES részletet angolul itt olvashatod el.
