Vajon hol a határ az ember és a gép között a huszonegyedik században, amikor életünk szinte minden területét a technika irányítja? Vajon az okostelefonok, okosórák, okosotthonok és okosautók korában már mi is robotokká váltunk, és okos emberek helyett okosemberek lettünk?
Dombóvári István: Netperces novellák
Jaffa Kiadó, 2019, 231 oldal, 3999 HUF
Dombóvári István legújabb kötetében egy (vagy több) elveszett generációnak próbál segítséget nyújtani, amelyik eltűnt valahol a kibertérben. Amelyik
“Gyakorlatilag lemaradt a saját életéről csak azért, hogy megmutathassa azt másoknak.”
A nem is túl távoli jövőt idéző sci-fi novellák valójában olyan digitális mesék, amelyek a felnőtteket (és gyerekeket) akarják visszavezetni a könyvek világába. A szövegekben olyan látszólag fiktív karakterekkel, fogalmakkal találkozunk, mint időmigráns, öngyilkos telefon, boldogsággép és kommentművész, de néha felmerül bennünk, mennyi idő kérdése, hogy ezek valósággá váljanak. Az örkényi csattanókkal, abszurditással megírt novellák
valamilyen módon mind összefüggenek a 21. század vívmányaival. De a kötetnek nemcsak a belseje formabontó, ugyanis a tartalom mellett a külseje is egyedi: pont úgy néz ki, mint egy laptop, és úgy is kell olvasni. Csak ölébe veszi az olvasó, felnyitja, és máris indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis hipermodern szórakozás.
Olvass bele a kötetbe:
Dombi-netperces-novellak-be... by konyvesblog on Scribd
