A kisregénybeli történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután a fiatalember nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön, beszélgetésbe elegyedik vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg - mesélni kezd az életéről, mesélni kezdi a Bukottak égboltját.
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja
Fordította: Goretity József, Helikon, 2015, 276 oldal, 2490 HUF
Elkezdődött a szexparti. A Bourbon terjedelmes tósztot mondott René szellemében az Oroszország és Franciaország közötti mély eurázsiai kapcsolatokról, majd kifejezte abbéli örömét, hogy ilyen magas rangú vendéget van szerencséje fogadni a hajlékában. Válaszképpen Orgijevics erősen szájon csókolta. Aztán következett a vendég válasza. A Második Kedvenc Titkár hosszasan értekezett Oroszország és Franciaország évszázados szeretetéről, és közben addig ügyeskedett, hogy az 1812-es háborút közös NATO-hadgyakorlatnak állította be. Az est jól sikerült! A lányok ledobták magukról a salátaleveleket, és az asztalon eltáncolták a kalinkát, miközben kihívóan rázták dús keblüket négyes méretűnél kisebbet nem válogattunk be a csapatba. Én magam kétszer is pertut ittam Orgijeviccsel. A Bourbon, miután határozott ígéretet kapott rá, hogy visszaadják neki a francia trónt, Oroszország iránti feltétlen elkötelezettsége bizonyságképpen egyenesen üvegből nyakalta a vodkát. Az ideiglenes megbízott lakájlelkülettel töltögette Gosának és Tengiziknek a Sztolicsnaját, melyet még a peresztrojka előtti időkből őrizgettek a követség pincéjében. A slepp úgy zabált és vedelt, mintha éppen csak most mentették volna ki az Élet Útján a blokád alatt álló Leningrádból.
Ha ennyi még nem volt elég, olvass bele a Bukottak égboltjába:
