Bill Watterson: Kázmér és Huba 9.
Vad Virágok Könyvműhely, 2011, 136 oldal, 2290 HUF
Kázmér és Huba kelekótya világát a politológus végzettségű Bill Watterson alkotta meg, én pedig azóta kedvelem a két minden lében kanál főhőst, hogy a '90-es években vendégszereplők voltak a Garfieldban. És már akkor is bosszantott, ha a beszélő tojás (Orson és barátai) nagyobb oldalszámot kaptak náluk.
A Kázmér és Huba-történetek eredetileg 1985 és 95 között szerepeltek az Egyesült Államok különböző napilapjaiban comic strip formátumban a Universal Press Syndicate sajtóügynökség közvetítésével, pont úgy, mint manapság nálunk a Metropolban. Amerikában már a 90-es évek közepétől, nálunk 2007-től kezdték el gyűjteményes kötet formájában is kiadni. A népszerű képregény főszereplője a 6 évesen már sci-fi írókat megszégyenítő képzelőerővel rendelkező, rosszcsont Kázmér, aki egyetlen barátját, a Huba nevű plüsstigrisét rángatja bele a csínytevésekbe. Bár imádnak sárban hemperegni és vizes lufikat dobálni, a nevüket (Calvin & Hobbes) a vallásújító Kálvin Jánostól és a filozófus Thomas Hobbestól kapták, és sokszor valóban úgy beszélgetnek szánkózás közben az élet nagy kérdéseiről, mint két szakállas professzor.
Kázmér tipikus amerikai kertvárosi környezetben lakik, ahol minden családi ház ugyanolyan, az apák naponta ingáznak az otthon és munkahely között, az anyákat meg felemészti a rengeteg házimunka. A Kázmér-szülők annyira átlagosak, hogy még a nevük sem derül ki, így nem csoda, hogy a kiskölyök csak a csíkos pajtásával tudja megbeszéli a gondjait és megosztani a gondolatait.
Kázmér élete folyamatos harc a társadalom ellen. Ott van Rozi, aki az osztálytársa, a szomszédja, a szerelme és az örök ellensége is egyben, így a kislány meglehetősen sok és különös helyzetben szerepel együtt ördögfiókánkkal. Kázmér tanárnője, a pöttyös otthonkát hordó, tipikus állami iskolai, fásult pedagógus, Mrs. Worlmwood is állandó szereplője a történeteknek: ő az, aki mindenért megdorgálja a dolgozatok és a házi feladatok ellen tiltakozó kis hőst. Akinek az életét még Rosalyn, a bébiszitter is megkeseríti, bár ő az egyedüli, aki képes a világot (azaz a házat) romba döntő Kázmér csínytevéseit megakadályozni a pizsamaosztás nevű csodafegyverrel.
Kázmér és Huba régóta szórakoztatja az embereket, így ma már hatalmas rajongótáboruk van. Egyes fanoldalakon még téma szerint is keresgélhetünk a képkockák között, csak be kell írni, hogy hóember vagy iskola.
A Véres mancsú dzsungelmacskaszörny a magyar kiadás 9. kötete, ami sajnos azt jelenti, hogy idén jön ki a befejező, 10. rész, és aztán vége a sorozatnak. A mostani képsorok többsége a karácsonnyal és a Kázmér lelkiállapotát tükröző, szenvedő hóemberekkel foglalkozik, de természetesen nem marad el Rozi állandó piszkálása és Wormwood tanárnő agyvizének felforralása sem. Kázmér ezúttal is sokszor változik át Spiff kapitánnyá, hogy az érthetetlen beszédű űrlényekkel (azaz a szüleivel) csatázzon, kimaradtak viszont olyan állandó témák, mint a bébiszitter idegesítése vagy az éves családi kempingezés, amit mindig elmos az eső.
Újdonság viszont a névtelen fenyegető levelek vicces ügye, ami végre feloldja az örök kérdést, hogy Kázmér akkor most multilpex személyiségzavaros kissrác, aki a plüsstigrisével beszéli meg a létezés nagy problémáit, vagy Huba tényleg életre kel és magától járkál, amikor senki sem látja? Bill Watterson 1992. november 12-i képsora szerint az utóbbi, hiszen az iskolában ülő Kázmér nem tudná ugyanabban az időben otthon kivagdosni a betűket a saját magának írt fenyegető levelekhez:
Hubára amúgy is jellemző, hogy hol támogatja kis barátját a csínytevésben, hol felnőttesen kioktatja. Ezzel a kettősséggel Huba most is, mint mindig a főszereplőnk jobbik énje, aki képes ellágyulni a Rozi elleni támadás közepén, mivel ő már tudja, évekkel később Kázmér is máshogy fog a lányokra gondolni. Persze azért Huba sem szentfazék, hiszen kedvenc hobbija itt is Kázmér becserkészése és váratlan letámadása. Emellett az sem ritka, hogy épp ő buzdítja rosszalkodásra a kisiskolást.
A 9. Kázmér és Huba minden korosztálynak remek délutáni kikapcsolódás lehet, bár én nem egyhuzamban szoktam elolvasni a képsorokat (úgy túl tömény), hanem utazás közben vagy a vizsgaidőszakban, két tétel között. Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó lenne megölelgetni egy plüss Hubát, de sajnos Bill Watterson (szinte egyedüliként a képregényiparban) nem engedte meg, hogy bögrékre és törülközőkre kerüljön a két csínytevő. De talán jobb is így. Ha mindenkinek lenne egy plüss Hubája, azonnal elveszítené a különlegességét. (A karácsony elé időzített Hungarocomixra már a Kázmér és Huba-sorozat 10. kötete is megjelent, Tele a világ kincsekkel alcímmel.)
- Bittner Betti -
