Michal Viewegh: Regény nőknek, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007
- Az élet nem olvasottsági verseny - mondja Ingrid a kulturális különbségek párkapcsolati tapasztalatait összegezve Michal Viewegh Regény nőknek című könyvében. A könnyű nyári olvasmányoktól magát a „fordulatos és szellemes” jelzőkkel elhatároló mű csak annak könnyű és nyári, akinek a mondott évszakban nem esik nehezére trendi szerelmi sokszögek tanulmányozására pazarolnia az idejét.
A helyszín Csehország, az idő a posztkommunista keleti blokk, a szocializmusban, majd a kapitalizmusban cseperedett anyák-apák, leányok-fiúk veszedelmes viszonyaival megspékelve. Aki olvasott valaha pöttyös és csíkos könyveket, a leányregények küldetését, a szexuális felvilágosítást és a feminizmus ügyét sajátos, szocreál „szeméremmel” felvállaló irodalmat (lásd: Kertész Erzsébet), az már az első fejezet fejlécéből rájön, mit takar a meztelen férfitesttel illusztrált könyvborító.
A ”Van már fiúja Laurának? – A legjobb barátnő - Rickie szeme fehérje – Sms Olivértől – Kockázatos hazugság” menü sorral kezünkben eszünk ágában sincs a Nő-Férfi kapcsolat rejtelmeit Anna Karenina-i magasságokban és mélységekben keresni: a szereplők a személyes poklok és mennyországok örvényeiből a bulvármédia (reklám) és a mobiltelefon segítségével próbálnak kikecmeregni. A 22 éves Laura és barátnője, valamint számos pasijuk és azok barátai, felpörgetett időben, márkákkal kitapétázott díszletek közt, pszicho-stratégiák gyorstalpaló bestsellereivel a kezükben tévelyegnek az élet labirintusában.
Gyermekkorukat az első menstruációval és koitusszal rég maguk mögött hagyva, extrém szexuális tapasztalatokkal („valakinek a hajfonatai a hasamat csiklandozzák álmomban”) és interperszonális stratégiákkal („idejében kell elkezdeni a féltékenykedést”) felvértezetten állnának helyt, ki-ki a maga hendikepjét cipelve, mint pálma a jótékony terhet. Szemüvegesen, túl alacsonyan, túl bután, túl jóképűen, túl művelten és túl műveletlenül, túl sok trendi cuccal és anélkül próbálnak egyszerre kint s bent fogni valamit, azaz valakit. Keresnek romantikát és tartós párkapcsolatot, permanens hűséget és permanens vonzalmat, művelt és trendi pasit: a könyv Janus arcú írója szerint csupa összeférhetetlen dolgot.
A kerettörténet a Bridget Jones naplója óta kedvelt feminista ponyvába ágyazott tanmese a Lányról, aki a változatosság kedvéért a Kiegyensúlyozott nő szerkesztőségében mint levelezési rovatvezető keresi kenyerét, miközben azon fáradozik, hogy, szeretőit merő igényességből váltogató anyja életviharainak hátszelében, behajózzon végre egy harmonikus párkapcsolatba. A Regény nőknek instant fejlődésregény történetideje mindössze egy év, bár játszik a közeli múlt is, mint Laura anyjának, házasságának és kapcsolatainak mába torkolló mitológiája.
A keleti blokk (ízlés)terrorja és macho „kultúrája” ellen lázadó, a rendszerváltás után mániákus elszántsággal egy új (férfi)ideált hajszoló, „ösztönös feminista” anya bonyolult karaktere sejteti: az írónak nem kis erőfeszítésébe kerülhetett üzenetét a világsikerű bestseller bugyrába gyömöszölni. A könyvben foglalt, s a „könnyű nyári” kategória okán trendi bugyutaságba burkolt társadalomkritika egy szélhámos anarchistára enged következtetni az író személyét illetően, a pofátlan cinizmussal odavetett rózsaszín farok olvastán: „Igen, tudom, kedves hölgyeim… Én is szeretem a happy endet…)
És lőn: Laura, a hüvelygyulladás elleni Femigélt az alfa hím jogán beléjekenő zöldfülű Rickie-től, megcsalattatások és megcsalások perpétum mobilján ingázva ér révbe a negyvenes, nem trendi, de érzelmekben gazdag Olivérrel, anyja első pasijával, akiben, dramaturgiailag indokolatlan bizonyossággal gyermeke apjára is lel. A könyv szereplői hiába csűrik, csavarják: a szerző irányából nosztalgia kél a globális felmelegedésben elpárolgó értékek, a férfidominancián alapuló családmodell iránt.
