Nemes Z. Márió (1982, Ajka) költő, kritikus, esztéta. AZ ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában idén szerzett doktori fokozatot. Eddig két verseskötete jelent meg (Alkalmi magyarázatok a húsról, JAK-L'Harmattan, 2006; Bauxit, PRAE, 2010.). Rendszeresen publikál irodalmi, képzőművészeti, filmes tárgyú kritikákat és szakszövegeket. A közeljövőben jelenik meg első esszé/tanulmánykötete, illetve A hercegprímás elsírja magát című harmadik verseskötete. Jelenleg Berlinben folytat posztdoktori kutatásokat. A Technologie und das Unheimliche kultúraelméleti fanzine egyik szerkesztője.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Babits Mihály, Mándy Iván, Jókai Anna
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Patkánytej izzik pasztell délután.”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
H. R. Giger
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Ösztönző: korai Burzum. Kikapcsol: kései Burzum.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Jörg Buttgereit.
Életed filmje egy... vegyileg és fizikailag egyaránt destruált amatőr-VHS.
A sport... egy nemzeti ideológia.
Három óra múlva... valami kikel a hűtőmben.
A nők... néha megérdemlik a férfiakat.
Tragédia vagy komédia? Biológiai nonszensz.
Kávé vagy tea? Club-Mate Unicummal.
Gyros vagy pizza? Dürüm Döner.
TISZA JÓZSEF ELEGET LÁTOTT
Forró lápon jár a mesterdetektív. Hany Istókot keresi,
aki hosszas epekedés után szárazföldi feleséget rabolt.
Istók emberi mérce szerint még siheder, de a mocsári
időszámítás alapján már rég ikrákat kellett volna raknia.
Batthyány Ilona kedvence volt a nemesi emberkertben,
amellett, hogy vizenyős szemében Óperenciák ígérete
rejtőzött, az embermester füttyére harcsát belezett.
Okos fiúcska lévén megbecsülte sorsát, de ivarérett
korára egyre pimaszabb lett, mintha a természet átka
megfertőzte volna nyiladozó értelmét. Ugyanakkor
a leányrablás nem egyedül az ő hibája volt, az ember-
mester tizenhat éves pulyája tejes likakkal édesgette.
Tisza József járási mesterdetektív, állati és/vagy emberi
szökevények szakértője, saját súlyát kapja bankóban,
ha kézre keríti a lápi kamaszt. (Kudarc esetén felnégyelik.)
A férfi kezében háló és szigony, vállán egzotikus pillangó.
Két napba telik mire megtalálja Hany hulladékfából
és nyálból összeragasztott nászkunyhóját, mely félig
a víz alá merül, hogy vidraként fertőzhesse nejét.
A mesterdetektív hosszan figyeli a fiatal pár minden-
napjait, mire rájön, hogy ebben a nászban semmi
személyes nincsen. Hany szárazföldi neveltetése
során kiismerte az uralkodó osztály praktikáit,
és most forradalmi reményeket dédelget. Persze
ehhez meg kell teremteni a faji alapokat, így számos
leányt összerabolt még a környező falvakból,
hogy megtermékenyítésükkel lápi légiók százait
verbuválhassa össze. Dózsát megégethették,
a mocsári parasztok azonban nem fognak tüzet.
FRANCIA VACSORA A GRIFF-HOTELBEN
Munkácsy Mihály Retrográd vérvád című képére
Batthyány Gábor és Batthyány Ilona a városba kocsizik este,
mert a Griff-hotelben idén franciásan főznek.
Az éjszaka szagai nehezek, szinte lehúzzák a hintót,
de már messziről hallani a táncmestert,
ahogy egy öreg instrumentumon játszik.
Kukta vagyok, ujjaimat a torba mártom,
nem rokonokat tálalunk, de a gyász adott.
Ismernem kéne a harmatot mint ajzószert,
erre tanít a mester, a céhből ketten maradtunk.
Belép a nemesi család, én csak opált látok,
nem embereket, megvakulok felszolgálás közben,
míg a táncteremben disznókat űz a fagott.
Nincsenek barátaim, csak a három férfi
lenyúzott bőre libeg a padlásszobámban,
ha befúj a mongoloid szél. A mester szerint
a levesem meghibbant, de a pulykám dicső.
Batthyány Ilona száját kitátja, míg én,
megvakulva is érzem, ahogy fogainak
opálos kúpja francia főzelékbe merül,
míg férje a három bőrtelen zsidót falja.
Ha elalszom, nincsen, aki álljon fölöttem,
nincsen vigyázó gerinc, hiszen a bőrök,
madárhártyaként rezegnek. (A Griff-hotel
országszerte préselt szárnyasairól híres.)
A nemesi hintó csilingelve tűnik el
a táj köldökében, de a rokokóban
nedvedző sebként tátong az üreg,
ahol az örvényféreg társát megette.
