Korpa Tamás: Egy híd térfogatáról
Fiatal Írók Szövetsége, 2013, 1600 HUF
Korpa Tamás (1987, Szendrő). Költő, irodalomtörténész, szerkesztő, a Debreceni Egyetem doktorandusza. Első kötete Egy híd térfogatáról címmel 2013-ban, a FISZ gondozásában látott napvilágot. 2012-ben a FISZ Alkotói Díjában és a Látó folyóirat Nívódíjában, 2014-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült. Jelenleg második kötetén dolgozik, Bécsben.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Durs Grünbein és Thomas Bernhard összes műve
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Durs Grünbein és Thomas Bernhard.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Reggelente, összefüggésekből ébredünk,/ mert álmunkban, egy gyűszűnyi mozsárban/ összetörtük a hangszigetelő sövényt, Melkig./ s most reszket, mint egy sereg kiéheztetett zebrapinty,/ a testünk.”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Például Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser – de csak tömbösítve, Hundertwasserként.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Persze sok minden erős élményenként változik, erős élmények törlik (talán inkább zárójelbe teszik) egymást, nem végérvényesen. Talán a zárójel a lényeg. Hogy hogyan, mikor, meddig, mit ölel át egy makacs, cingár zárójel. Szemző Tibor korai, 1982-es Water-Wonder-jét mostanában sokszor hallgattam. Lehet-e szobrot állítani a kiadós hóhullásnak, vagy egy vízesésnek? Ehhez hasonló kérdéseket indított el, mikor a légzésemmel is ráhagyatkoztam. Engedtem, hogy a zene diktálja. Ó, nem engedtem, ő kényszerített. Izgatottan vártam – most, hogy modern kottaírásra átfordították és előadták – a pokol zenéjét, amit Hieronymus Bosch mégiscsak egy pőre seggre pingált. Talán innen a transzlációs anomáliák, hogy ez az édeskés, enyhén cukrozott dallam csak majdnem szippant be. De van benne valami disszonáns hanglejtés, a farpofáké.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Szeretnék egy négykezest Szemző Tiborral, szemérmes témában: a Németország-szerte őrzött Goethe-tincsek rendszerezéséről. E kultikus tárgyak összessége jó néhány hajzuhatagnyi. Engem igazán a következők érdekelnek: tincs Goethe gyermekkorából, a kamasz Goethe punk-tincse, Sturm und Drang viselet, Goethe-frufru, töredékek Goethe Bundesliga-frizurájából, tejfehér tincs az agg mester ajánlásával.
Életed filmje egy... rövidfilm a rókáról, akit elgázoltak, egymás után sokszor. A kerekek megőrölték koponyáját, csontjait, s egy halom, szekérről lefordult szalmának látszott a bundája. Az anyag valahogy átrendeződött az aszfalton. Nyomban megtévesztett. Amikor elhaladtam mellette, az aznapi kerékpározás során a kezdeti meghökkenés után – paradox módon – az otthonosság helyévé vált. Táv- és időjelzővé, amihez viszonyíthatom azt, ami hátra van. Jóleső bólintás, napról-napra. Valami történt ezzel a szalmával, a történteken túlmenően. Kiköltözött belőle a róka. Az, aki én, pontosan kereste, hogy ott mi érdekli, de nem találta. Átengedte magát egy könnyebbik változatnak.
A sport... kerékpár, szikár tervekkel: folyók forrásától torkolatukig & vice versa.
Három óra múlva... dél lesz. Bukaresti idő szerint délután egy. A karórám ezektől némileg mást fog mutatni három óra múlva, ha pontosan jár. Három óra múlva, de miért pont három óra múlva, és miért pont ma. Három óra múlva a vízpárát tartalmazó levegő drasztikusan lehűl, s elkezdődik a kiadós havazás. Három óra múlva, minden másként íródna. Beállítom az órám, hogy emlékeztessen, ha elfelejteném addig: három óra múlva ezt nézzem meg.
A nők... aki itt ül mellettem, és legjobb teáskávét főzi a világon. Mosolya megolvaszt.
Tragédia vagy komédia? Tragédia, felségjelek nélkül.
Kávé vagy tea? Reggeli után tejeskávé, majd tejes fekete tea. A kettő csak együtt működik.
Gyros vagy pizza? Inkább az éhhalál. Kezdetben éhkopp.
Metapillanat IX
(IX) (a Pátriárka környéke)
nyugodtnak tűnt, mint a nulla, kímélve
magát, hogy elöntse klímájával egy név.
a név például, aminek képtelen sok verziója
van. szél támad az őszirózsa széthulló spirálja
körül és lefekszik az álló taxik csíkjára.
az izomláz a pátriárkában sül át ma,
gömbölyűvé válva, mint az altatás.
néz a papírvékony görl és az old boy nászából
született, óhatatlanul, egy anonim szobában.
tegnap óta árad a folyó. elbánik a felszínnel.
aláfordul a partnak, hogy kinyalja a habos
hidegvérűek fészkeit, s az egyedeket, melyek
kirajzanak, egy olyan szél forgatja fel, ahol
nincs jövő idő. ott lakik a morál. a Morál
vagyok, akire vágytatok. (ha heves vagyok,
kifutunk az időből. ha elizgulom,
megszilárdulunk)
(IX)
fehér zárójel egy fekete erdőben. motoros szán
fut ki rajta a hóra. epikus apák és fiúk ülnek
benne. a köd burája alatt hó lebeg.
valami megváltozhatott ezalatt, odabent.
a zoom kinyújtható szeme letapogatja
róla ZONA EXIT. egy zóna mint incidens.
bizalmasan súg, ahol más kinyilatkoztat,
de időnként, mint sebváltón a tenyér szaftos,
lapos húsa, őrjöng. szemeszterek múlva itt
majd egy aquapark fog állni. hasábnyi
zuhanyzóban leütnek. kiszívják részrehajló kelyhed.
de ezek még következetes percek –
két oldalán nyitott, kopár szünet ereszkedik.
(Látó, 2012/10)
Metapillanat XI
XI (a rajtaütés)
szülés ez, amit alattomosan vezet le
az elménk. szabályosan mint egy telepített erdő,
befordulunk. micsoda kifejezőzaj dolgozik
velünk. s a felismerés alatti enyhe agyrázkódás,
egy más fizika szerint. hogy eljött. előállt.
hennabarna dresszben, az árnyékörökös. hátán
egy keresztnév, melynek keresztje alatt szenvedünk,
ezután néhány yardon át. rájönni milyen a füle,
és ebből következtetni céljaira.
várni, hogy a holtfáradt formák feloldódnak
közte és az igazság között cirkál az összes
szereplő, a németajkú városrész. a mirelit helyek.
engedni, hogy jelenlét legyen, amit tesz.
most engedd lassan lekúszni a fejed,
mintha bogár volna. milyen az, ha meghalja
magát egy szó közepén, s a test súlya a könyökén
kifoszlik ijedtében, reménytelenül, mint egy
vasárnapi iskola. gesztenyevörös péppé klopfolva
a nyelvünk.
XI (a herceg álma)
nincs cseréje. a testőrírók távol.
cserék nélkül a TV-toronyhoz siet,
s egy TV-torony előtt letér
egy konkurens szín: mobydick-fehér
foltok mindenütt a lenémított erdőn be-
kulcsolódó ágakat kiemelő pár kontraszthalmon.
a júdáscsók alatti izomfájdalom
e két ismeretlenes körben könnyed kihívás ma.
a herceg álma, két derék felkenve egymásra.
mégis csoportkép készül. de nincs szorongás.
nincs indiántörzs a city szívében.
még nem alkonyul, de a bordó szó már ott van.
még nincs dátum az úthoz, csak hajszálerek
a padlón.
(Bárka, 2012/6)
