Kemény Lili: Madaram
Magvető, 2011, 80 oldal, 1990 HUF
Fotó: Valuska Gábor
Kemény Lili ’93-ban született, ’10-ben Petri-díjat kapott, ’11-ben megjelent a Madaram című kötete. A napjai legalább két huszonnegyed részét olvasással tölti (különben búskomor lesz), a többiben rövidfilmeken gondolkodik (amiket időnként le is forgat) és dalokat ír (amiket időnként el is játszik).
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Gyerekkoromban a Sok hűhó semmiért, kamaszkoromban a Buddenbrook-ház és A párduc, a felnövésemkor Proust és az Emlékiratok könyve, most épp Thomas Bernhardtól a Kioltás.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Akihez akartam és nem sikerült: például Sylvia Plath. Akihez nem is akartam: Camus, Sartre, Kerouac, Krasznahorkai, Robbe-Grillet. Az embernek ritkán van alkalma felsorolni, kiket utál. De mégsem élvezetes annyira, mint gondoltam.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Évekig bujkálunk egymás elől, mint két nemi élet egy lakásban.”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Bálint Endre. De ezt épp megtette valaki helyettem, úgyhogy nincs más dolgom, mint annyiszor elmenni megnézni, ahányszor csak tudom.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
A zenének ezek közül egyik sem a feladata.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Laurence Sterne.
Életed filmje egy... olyan történet, amiben nincs történet, viszont mindenki belebolondul a végére.
A sport... antidemokratikus, antiliberális, antiesztétikus, antiintellektuális, a gyerekeimnek biztos megtiltom. De ha jól neveltem őket, úgyis akarni fogják, amit megtiltottak nekik.
Három óra múlva... lejön Tarkovszkij Tükre.
A férfiak... kamaszkorukban hülyébbek, mint a nők, aztán, bár ez nem az ő érdemük, beelőzik őket.
Tragédia vagy komédia?
A mai tragédiák már nevetségesek, a mai komédiák már gonoszak és kétségbeejtőek, úgyhogy komédia.
Kávé vagy tea? Kávé.
Gyros vagy pizza? Gyros.
Budapest összevarrása a Kelettel
Mondjuk a zöldséges elé
állok ki előveszem a föltekert
cérnát megkeresem a végét
tűt húzok rá a kezedbe adom
te meg vinni kezded át a
hídon vissza egy másikon
föl a Várhegyre le a Belvárosba
és tart a cérna nem szakadt
el sehol - Én még akkor is a
zöldséges előtt állok fogom
a cérnagurigát amikor a tűt
Csepelnél egy uszályra fekteted
megfeszül a cérna de tartom
és az uszály lassan a Fekete-
tengerbe húzza a várost
Otthoni dal
B. Horváth Lászlónak
A Ház körül az esővíz
sivár mocsarat képez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Az eresz alatt sértődötten
gubbasztanak a varjak.
Megtépázott fenyők dörgölik
águkat az ablak üvegéhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
A hegyoldalban felejtett
kegytárgy előtt elaludt a mécses.
Néha elindulok,
de valami lefékez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Nem léphetek ki a Házból,
látod, zuhog az eső.
Vasárnap óta Maja csak sír,
de már semmit sem érez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Óránként kiejti egy széttépett papír
egy-egy darabját az ablakán.
Elviszik Andrist és két év múlva
Gábort, és Maját is férjhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Eltűnnek a Házból a testvéreim,
csak a szarvasfej marad.
Valaki minden fiút ölni
meghalni kegyetlen kiképez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Kénytelen leszek megtagadni téged,
mondom előre, hogy majd ne haragudj.
Titkosírás
az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat: húsz nevet
húszból hatot csak monogramig
mertem írni öthöz visszaszaladtam és
betemettem nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén
a te neved ott maradt új hó hullott rá
az az autó nem indult el többet
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán)
csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt
