Izsó Zita: Tengerlakó
Fiatal Írók Szövetsége, 2012, 74 oldal, 1600 HUF
Fotó: Valuska Gábor
Izsó Zita 1986-ban született Budapesten. Az ELTE jogász szakán végzett, 2007 óta publikál verseket és műfordításokat. 2005 őszén testvérével közösen írt drámájával megnyerte a Magyar Rádió IV. Ifjúsági Színjátékíró Versenyét. Gérecz Attila-díjas, első verseskötete 2011-ben jelent meg (Tengerlakó, FISZ), következő kötete jelenleg előkészületben van a PRAE.HU-Palimpszeszt Kiadónál. A FISZ világirodalmi sorozatának szerkesztője. Honlapja itt található.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Nagyon sok ilyen van: többek között Roger Martin du Gard: A Thibault család, Julio Cortázar: Sántaiskola, Orhan Pamuk: Hó, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, valamint Vaszilisz Vaszilikosz Z naplója című műve, legutóbb pedig egy japán szerző, Itojama Akiko A tengeren várlak című elbeszéléskötete.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Nem tudok felidézni ilyet, mert általában nem jegyzem meg azokat a könyveket, amik nem voltak rám semmilyen hatással. De ha lenne egy hasonló friss élményem, akkor sem valószínű, hogy elmondanám, mert ha csak az volt a probléma az adott művel, hogy egy adott pillanatban nem tudtam hozzá közel kerülni, akkor nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy ez később megváltozhat. Éppen ezért sokkal szívesebben beszélek azokról, akiknek szeretem az írásait.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
Azt az egy sort még nem írtam meg. Addig is szívesebben idéznék másoktól.
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Pinczés József, Győrffy László vagy Szabó Franciska, a fotóművészek közül pedig Kudász Gábor Arion.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Bob Dylan és Bob Dylan. (Illetve időnként Bérczesi Róbert korábbi formációinak a zenéje, valamint a CocoRosie számai. Emellett mindenképp meg kell említenem egy fiatal magyar énekesnőt, Meggyesházi Édát – vagyis Musica Moraliát – is, akinek az egyik számát hallottam valahol, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem néhány részletet a dalszövegből, hogy valahogy be tudjam majd azonosítani, később pedig órákat töltöttem azzal, hogy megtaláljam, mi a szám címe, és ki az előadó. Azt a zenét azóta is gyakran hallgatom.)
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Ayhan Gökhan. De szerencsére vele sokszor tudunk együtt dolgozni.
Életed filmje...Tarr Bélától a Werckmeister harmóniák, valamint a Dardenne-fivérek, Fassbinder, Michel Gondry, Park Chan-wook és Ulrich Seidl filmjei.
A sport... nekem elsősorban a foci, mert Édesapám korábban válogatott labdarúgó és magyar bajnok volt (a Vasasban játszott), és erre nagyon büszke vagyok. (És természetesen mindig a Vasasnak drukkolok.)
Három óra múlva... kortárstánc órára indulok Balogh Janka táncművész csoportjába.
A férfiak... a férjem.
Tragédia vagy komédia? Komédia
Kávé vagy tea? Kávé
Gyros vagy pizza?
Gyros, de az a fajta, amit egy kolozsvári gyorsétteremben kóstoltam először: nem hús van benne, hanem két nagy szelet rántott sajt.
Anna
Azt mondják, mindenkinek jobb lesz így.
Nem lehet hinni nekik.
Ebben a kórházi ingben is
biztosan meghalt már valaki.
Melletted pár nélkül maradt az anya.
Mint egy másik felét magába fordító zokni,
növekszik lassan a hasa.
Te meg csak azt teszed, amit sokan,
nem bánt a lelkiismeret.
Fénymásolt papírról vágják le így a felesleges,
fehéren maradt részeket.
De tudod, felejteni kell,
nem maradhat panasz a csukott száj mögött,
vagy fájdalom a varratok alatt,
mégsem állhatod meg, hogy utólag el ne nevezd.
Gyászkoszorúként dobod utána
ezt a két végénél összehajló nevet.
Beszélgetés
A temetésén láttam először.
Mióta utoljára elképzeltem,
sokat változott.
Haja elterjedt fején,
mint kertben a gaz,
ő lett a box kerületi bajnoka,
azt mondják, jó volt még mind a harminckét foga.
Valahogy elesettebbnek képzeltem, menthetőbbnek.
Vajon miközben felém se nézett
hány ismerősét hívták ugyanúgy, mint engem,
és miközben őket szólította,
ott voltam-e a nevem alján ,
mint kávéscsészében a fel nem oldódott cukor?
Ott kellett volna hagynom a temetést,
de végül mégis maradtam.
Neki a rágás koptatta el a fogait,
nekem csak a szavak.
Már csak felejteni akarok, de túl sok rá az idő.
Míg élek, múltam visszanő,
mint a karmolásba beletört köröm.
Szkafander
Párnáján ott maradt a mélyedés,
gyümölcshúsban a kiszedett mag helye.
Leverte a vázát,
csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte,
a gyerekek közben úgy számoltak,
mint máskor villámlás és égdörgés között.
Az orvosok megmutatták
a röntgenfelvételen,
hol fedezték fel az ismeretlen bolygót.
és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek,
de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el,
hanem feszülten végighallgatott minden mesét,
mi pedig közben nyugtatni próbáltuk:
a halál nem olyan, mint
az a sötét kamra,
ahova a múltkor játék közben bezártuk.
