Ahhoz képest, hogy J.R.R. Tolkien kevés könyvével is milyen óriási, minőségi és népszerű irodalmi örökséget hagyott hátra az utókornak, és ahhoz képest, hogy manapság a popkultúra minden ágazata keresztbe-kasul adaptál és remake-el egymástól, meglepő, milyen csekély a Középfölde teremtőjének műveiből készült képregények száma. De már elég, ha csak arra gondolunk, hogy A Gyűrűk Urának nem létezik (legalábbis hivatalos, kiadott) teljes comicváltozata – miközben (csak összehasonlításként) A tűz és jég dala ciklusnak még a mellékes novelláiból is készült képregény (egy, a Kóbor lovag, nálunk is megjelent – igaz, maga a jelenleg is futó Trónok harca adaptáció fogadtatása enyhén szólva langyos). Mi azért most, ha már úgyis nyakunkon A hobbit filmtrilógia első része (Váratlan utazás), sorra vesszük a Tolkiennal kapcsolatos comicokat – bár ez a sor nem lesz hosszú. 
Az első próbálkozás Középfölde panelekbe foglalására 1978-ban történt. Ekkor került a mozikba Ralph Bakshi híres animációs Gyűrűk Ura adaptációja, ami bő két órában mesélte el a Gyűrűháború történetének nagyjából első felét (a film Helm szurdok ostromával ér véget, még Frodó és Samu Shelobbal való találkozása előtt). Bár anyagilag a film sikeres lett, némi marketinges hercehurca és Bakshi kiábrándulása miatt soha nem készült el a folytatás (azért két évvel később bemutatták a tévében A király visszatér című félhivatalos sequelt, egy egészen más alkotógárdával.) 
Viszont Bakshi filmjének még ugyanabban az évben készült képregényes adaptációja Olaszországban: a három részben kiadott sorozatot Luis Bermejo rajzolta (a borítók szintén az ő munkái), nagyjából az animációs film stílusában – és ahhoz hasonlóan befejezetlen maradt, nagyjából ugyanott ért véget. A képregény érezhetően küzd a kihívással, hogy szűk 150 oldalon helyet biztosítson a Tolkien-eposz felének, és ebből fakadóan akadnak benne sutaságok mind történetmesélési, mind grafikai szempontból (Gollum pl. úgy fest benne, mint egy csupaszra borotvált majom). Néhol mégis meglepően intenzív és hatásos, ráadásul igazi kuriózumnak számít: ugyan jó pár nyelvre lefordították (spanyol, finn, német, dán stb.), az angol pont kivételt képez – jogi okokból sosem jelenhetett meg Amerikában vagy Angliában. 
Ennél jóval ismertebb és elterjedtebb a Hobbitnak az az adaptációja, amit szintén három részben adott ki az Eclipse Comics 1989-ben. Az író Charles Dixon és Sean Deming voltak, a rajzoló pedig David Wenzel – a képregény 134 oldalba tömörítette az oldalszámban ugyan nem hosszú, viszont iszonyúan tömény és eseménydús eredetit. És nem is rosszul. A The Hobbit (ami azóta egyben, gyűjteményes kötetben is kapható) egy roppant kompakt képregény, amely sokszor egyetlen oldalán is brutálisan sok információt tartalmaz, csúnyábban fogalmazva, néha úgy tűnik, mintha bele akarna fulladni a saját szövegébe (és olykor már-már inkább egy gazdagon illusztrált gyerekkönyv benyomását kelti, mint egy képregényét). A könyv mesés hangulatát közvetítő rajzok ettől függetlenül kifejezők, részletekben gazdagok, itt-ott pedig (pl. a kincshalmán alva elterülő Smaug esetében) egészen lenyűgözőek, bár aki már hozzászokott a filmek látványvilághoz, az nyilván csalódni fog. A kötetet utoljára 2001-ben adták ki Amerikában, Peter Jackson A Gyűrűk Ura adaptációjához igazodva, és egy évvel később nálunk is megjelent a Ciceró gondozásában (bár mára szinte beszerezhetetlen). 
A Tolkien-művek hivatalos képregényes adaptációinak sora (nem számolva néhány paródiát, mint amik pl. a Mad magazinban jelentek meg) ezzel véget is ér. Érdekes adalék viszont, hogy pusztán néhány hónappal ezelőtt megjelent egy comic, ami magának a szerzőnek az életét dolgozza fel – és meglepő módon, ez a legjobb képregény a Tolkien-univerzumban.
A Bluewater Comics JRR Tolkien – The True Lord of the Rings című életrajzi képregénye mindössze 22 oldalba sűríti a nyelvész, filológus, professzor és férj történetét, gondosan érintve annak minden igazán fontos aspektusát, természetesen külön hangsúlyt fektetve Középfölde mítoszának kialakulására. Brian McCarthy és Michael Lent olyan okosan, ügyesen, informatívan (és még a humort sem mellőzve) tárják elénk Tolkien életét, hogy a szűkös terjedelem ellenére szinte úgy érezzük, alig tudunk meg róla kevesebbet, mint Humphrey Carpanter kimerítő és olvasmányos J.R.R. Tolkien élete – Ember a mű mögött című, 250 oldalas könyvéből. Luis Chicón elmosódott, a múlt ködébe vesző arcokkal teli, akvarellszerű képei pedig tökéletesen, helyenként egészen ötletesen keltik életre a sztorit. 
