Általános cikkek 2007 tericum mérő_lászló

Tőkehalakkal a zsebében

mesele | 2008. február 06. |

B
Mérő László: A pénz evolúciója. Darwin és a gazdaság eredete, Tericum, 2007, 348 old.

 

Mérő Lászlót nemcsak azért szeretjük, mert TV-s vetélkedőkben remekül szerepel és kedves a kisugárzása, hanem azért is, mert időről időre meglep bennünket azzal, hogy az egymással különben köszönőviszonyban sem lévő tudományterületeket összebarátkoztatja. Új észjárások című könyvében érvel amellett, hogy miért hasznosak és termékenyek azok az együttműködések, amikor az egyik tudományterület módszereivel és fogalmaival, vagy látásmódjával közelítünk egy másikéihoz. Az élő pénz című opus átdolgozott változatának esetében is valami hasonlóról volna szó, nevezetesen, hogy a biológia egy modelljén keresztül vizsgálunk gazdasági kérdéseket, működéseket, a pénz „fialtatásától” a vállalkozások életben tartásáig. Illetve nem is pontosan erről, hanem inkább arról, hogy mindkét tudományt feloldjuk egy harmadikban, amelyik leginkább a bölcsészethez hasonlít, ahol az egyes fogalmakat nem kell természetbeli megfelelőkkel alátámasztani.

Szabad teret lehet engedni az újabbnál újabb invenciókban megnyilvánuló kreativitásnak. Ilyen invenciók, vagy inkább fikciók a biológiában „gén” néven ismert „fogalom” analógiájára létrehozott mém és món fogalmai, melyek szabadon alkalmazhatók metaforaként olyan esetekben, amikor reprodukcióról, vagy termékenységről/termelékenységről van szó. Mérő is ezekre a fogalmakra építi gondolatmenetét, utalva arra, hogy a mém fogalmának legalizálása a tudományos életben ugyan egyelőre várat magára - de jól hangzik, és ez a lényeg.

Tehát kiindulásként bevezet biológiai működéseket, mint a közgazdaságtan metaforáit. E tekintetben már a cím sem árul zsákbamacskát, azt kapjuk, amit ígér: kissé bizarr hibridet, mint a zsebben lapuló szárított tőkehalak.
Robinson és Richson figuráinak allegorikus kalandtörténetén keresztül, akik a lakatlan szigeten a felhalmozott tőkehalakra alapozva igyekeznek vállalkozást építeni. A fülszövegben rögtön, kertelés nélkül nekünk is szegeződik az alaptézis: „A pénz ugyanolyan logikai mechanizmusok alapján hoz létre gazdasági élőlényeket, azaz vállalkozásokat, mint ahogyan a gének biológiai élőlényeket”. Az evolúcióból az öröklődésre vonatkozó rész lesz fontos, vagyis a pénz szaporodása, nem pedig az, hogyan lett a kövekből, bíborcsigákból, sóból, miegyébből (amivel az idők kezdete előtt csereberéltek) zöld-, kék- és barna hasú papírdarab. A könyvben arra keressük a választ, mi is az említett „ugyanolyan logika”. Főleg egy nézőpont. Olyan érzésem van, mint amikor az alcím olvastán egy pillanatra elgondolkodom: „Darwin és a gazdaság eredete”. Ha ez azt jelenti, hogy Darwin ugyanonnan ered, mint a gazdaság, vagyis a Teremtő kezétől, akkor ebben a metafizikai általánosításban fel is oldható minden ellentmondás, ahogyan nagy vonalakban, messziről nézve mindenben megláthatjuk az analógiát. De akkor mi szükség érvelésre?

Na de nem vagyok ennyire precíz, mert a könyvnek sem célja a tudomány mai állásának szigorú bemutatása, sem a paradigmaváltás. A kezdő vállalkozó sem ebből fog fogásokat elsajátítani jövőbeli tevékenységére nézve, bár azt a megállapítást talán haszonnal forgatja majd, hogy minden kezdődő vállalkozás nagyrészt blöff. Akkor viszont ki, és mit profitálhat ebből az ismeretterjesztő könyvből? Apuka ebből olvas föl a jövőbeli reménység kisfiának, ebből okosodnak a nagyszülők, és a reáltudományokban idegenül mozgó bölcsész a következő kocsmázás alkalmával elkápráztatja még oktalan társait a frissen felszívott információkkal, melyek azután mémként továbbadódva…?

Az ismeretterjesztés műfaja, most jövök rá, nálam mindig is fenegyereknek számított. Akármerről közelítem, mindig kicsúszik a kezemből, mint a vizes szappan. Hétvégi családi időkitöltéshez remek alap. Ezért nem szabad neki túl tudományosnak lennie, mert a vasárnapi ebédtől elnehezült gyomor azt nem bírná. Cserébe viszont elvárjuk, hogy szórakoztató legyen, hogy ébren tartson, nem igaz? A könyv az utóbbi követelményemet nem teljesítette. A plasztikus történetek, életrevaló szereplők és metaforák ellenére unatkoztam a könyv olvasása közben. Lehet, mégsem érdekel annyira a közgáz.

Meg nem tudtam eltalálni, milyen figyelemintenzitást követel. Ha nagyon figyelek, feltűnik, hogy a „sok jó elmélet kis helyen is elfér” jegyében csapong a gondolatmenet, bár megjegyzi, hogy bizonyos dolgok még nem bizonyítottak, mégis csúsztatásnak tűnnek néhol a párhuzamok, és spekulációnak a gondolatmenet. Ha viszont kevésbé figyelek, egy szót sem értek az egészből. Nem értem hogy jönnek ide olyan metaforák, mint kutya, meg kutyapóráz, mért pont ezek az esetlegesen választott jelölők, amik csak megzavarják az egyébként is tudatlan elmét.

Végül is nem győződtem meg arról, hogy a pénz ugyanazon természettörvények szerint működik, mint az evolúció, ennek ellenére jutottam hasznos információkhoz. Mint pl., hogy az Oz, a nagy varázsló egy közgazdasági tanmese, és az OZ elnevezés az Uncia mértékegységnek felel meg, amivel az aranyat mérik. Valamint, hogy azóta, hogy a Gödel-tétel bizonyítást nyert, minden gondolatmenet egy Möbius-szalag, és reménytelen ördögi köreinkbe vagyunk belezárva.