B-
Stephen Horn: Egy gyilkos védelmében. General Press, 2007.
Kedves kiadó, bánjunk kicsit csínján a borítókkal, ha egy bírósági thrillert egy gombafelhő illusztál, mindjárt mindenféle olyan asszociációk indulnak be, amely a regény poénjait túlságosan előrevetítik, nemde?
Ashley Bronson, a washingtoni társasági élet ékköve gyilkosságot követ el: egy éjjel agyonlövi Raymond Garvey ex-kereskedelmi minisztert. A nő érthető indítékkal rendelkezik, állítólag Garvey hajszolta az öngyilkosságba apját, a híres fizikust. Ashley Frank O'Connellt, az önhibájából lecsúszott ügyvédet fogadja fel saját védelmére, akiben buzog a tenni akarás és az igazságérzet, bár igazán nincs könnyű helyzetben, hiszen a nő egyáltalán nem tagadja a gyilkosság elkövetését. A vád kicselezése érdekében indított nyomozása során azonban olyan bizonyítékok bukkannak fel, amelyek arra utalnak, hogy esetleg Ashley maga sincs tisztában azzal, ami azon az éjszakán történt...
Stephen Horn debütáló regénye könnyedebb, viccesebb a Grishamhez hasonló nagyágyúkéinál, ami nem jelenti azt, hogy kevésbé ambíciózus - mire a regény véget ér, olyan állami szintű összeesküvésbe bonyolódik a sztori, hogy ihaj. A történet egész hangulata laza, ám a tempó ettől még feszes, és Horn nagy ügyességgel képes izgalmi csúcspontokat kireszelni belőle. A főhős, O'Connell férfias gyarlósága, az, hogy bár karrierje során korábban a csúcsra jutott, ám képes volt mindent félredobni a kihívások izgalma miatt (amely forrófejűség eredménye teljes egzisztenciájának elvesztése lett), rendkívül szimpatikussá teszi, és így az ember még azt is megbocsátja a szerzőnek, hogy figurái több brutális eljárási és nyomozati hibát vétenek (pl. az ügyész elfelejt utánanézeti annak, hogy az áldozat összeszólalkozott-e mással is a meggyilkolását megelőző időszakban? Haggyá' má'...) A regény második felét szinte teljes egészében a tárgyalás fordulatos leírása foglalja el, csak a feloldás hagy némi kívánnivalót maga után, a finálé nem üt akkorát, mint vártam. Ennek ellenére (pontosan mivel Horn a figurák emberi gyarlóságait végig kiváló érzékkel ábrázolta) a happy end kellemesen szívmelengető.