CMárton Mária: Istentelen század, K.u.K. Lapkiadó Kft, 2007, 423 oldal, 2980 Ft
A könyvről eddig mindenhol csak a Lázár Ervin-féle hozsannázást találtam kritikaként, aminek hatására megvettem és hétvégén elolvastam a könyvet.
Olvasmányos, letehetetlen, ez kétségtelen, de mint tudjuk ez nem feltétlenül ismérve egy jó irodalmi műnek. Marton Mária hagyományos családregény formájában mutatja be az 50-es évektől nagyjából a rendszerváltásig tartó korszakot egy család három generációjának az életén keresztül.
A stílusa jó, egyszerű, bővítetlen mondatok kopognak, ez is hozzájárul az olvasmányossághoz. "Marielt szerette jobban. Irént nem akarta. Irén négy évvel volt fiatalabb nővérénél."
A korrajz, a szereplők társadalmi mozgásainak bemutatása hiteles, bár kissé sablonos. "-Ez a Kádár olyan megnyugtatóan beszél, tetszik nekem a stílusa."; "-Szörnyű, hogy ezek a csehek ilyen szerencsétlenül jártak."
Meggyőző viszont Irén szellemi fejlődésének bemutatása, aki a család buta gyerekéből íróvá válik.
A szereplők szexuális életének a leírását öncélúnak éreztem, nem lehet összehasonlítnai pl. a Nádas: Párhuzamos történetekkel. Pl. "Az asszony szétnyitotta a combjait. Domokos András leült, Mariel mellbimbójával játszott, nyakát csókolta, majd a hasát, aztán nyelvével eljuttatta az asszonyt a gyönyörig. Mariel hangosan élvezett, a férfit fölizgatta a nő vad, hangos lihegése." Tisztára Romana.
Lehet, hogy csak én részesültem üvegházi neveltetésben, de a szereplők cselekedetei gyakran irreálisnak tűntek a számomra. A vérfertőzés a családi élet természetes velejárójának tűnik, nagyapa és lányunokája, fiú és anyja között. A kamaszgyerek olyanokat mond, ami szerintem nem hagyja el egy normális 14 éves (maximum óvodáskorú) lánynak a száját. „Iván bácsinak pisilnie kell." – egy családi vendégség kellős közepén.
Kevesebb pszichologizálás (szex), és több társadalomrajz nem ártott volna, amennyiben a regény a „visszatekintés a szocializmusra" babérjaira tör. Néhány szereplő életének bemutatása elvarratlan. Miért hagyta el Robertót Mariella, utána miért kacarász részegen presszókban, kivel? Vadász Ivánnal? Hogyan lett öngyilkos Mariel? Lenyelte a borotvapengét, vagy felvágta az ereit? Irénkéről csak annyit tudunk meg, hogy mongolos a pofacsontja, és üvölteti a rádiót, stb. Lehet, hogy ezeknek a kihagyásoknak van funkciójuk, de nem derül ki, hogy mi. A regény végére már összekeverednek a szeretők, férjek, vejek, Zsuzsikák, Erzsikék, nehéz áttekinteni a kapcsolatokat.
A könyvről eddig mindenhol csak a Lázár Ervin-féle hozsannázást találtam kritikaként, aminek hatására megvettem és hétvégén elolvastam a könyvet.
Olvasmányos, letehetetlen, ez kétségtelen, de mint tudjuk ez nem feltétlenül ismérve egy jó irodalmi műnek. Marton Mária hagyományos családregény formájában mutatja be az 50-es évektől nagyjából a rendszerváltásig tartó korszakot egy család három generációjának az életén keresztül.
A stílusa jó, egyszerű, bővítetlen mondatok kopognak, ez is hozzájárul az olvasmányossághoz. "Marielt szerette jobban. Irént nem akarta. Irén négy évvel volt fiatalabb nővérénél."
A korrajz, a szereplők társadalmi mozgásainak bemutatása hiteles, bár kissé sablonos. "-Ez a Kádár olyan megnyugtatóan beszél, tetszik nekem a stílusa."; "-Szörnyű, hogy ezek a csehek ilyen szerencsétlenül jártak."
Meggyőző viszont Irén szellemi fejlődésének bemutatása, aki a család buta gyerekéből íróvá válik.
A szereplők szexuális életének a leírását öncélúnak éreztem, nem lehet összehasonlítnai pl. a Nádas: Párhuzamos történetekkel. Pl. "Az asszony szétnyitotta a combjait. Domokos András leült, Mariel mellbimbójával játszott, nyakát csókolta, majd a hasát, aztán nyelvével eljuttatta az asszonyt a gyönyörig. Mariel hangosan élvezett, a férfit fölizgatta a nő vad, hangos lihegése." Tisztára Romana.
Lehet, hogy csak én részesültem üvegházi neveltetésben, de a szereplők cselekedetei gyakran irreálisnak tűntek a számomra. A vérfertőzés a családi élet természetes velejárójának tűnik, nagyapa és lányunokája, fiú és anyja között. A kamaszgyerek olyanokat mond, ami szerintem nem hagyja el egy normális 14 éves (maximum óvodáskorú) lánynak a száját. „Iván bácsinak pisilnie kell." – egy családi vendégség kellős közepén.
Kevesebb pszichologizálás (szex), és több társadalomrajz nem ártott volna, amennyiben a regény a „visszatekintés a szocializmusra" babérjaira tör. Néhány szereplő életének bemutatása elvarratlan. Miért hagyta el Robertót Mariella, utána miért kacarász részegen presszókban, kivel? Vadász Ivánnal? Hogyan lett öngyilkos Mariel? Lenyelte a borotvapengét, vagy felvágta az ereit? Irénkéről csak annyit tudunk meg, hogy mongolos a pofacsontja, és üvölteti a rádiót, stb. Lehet, hogy ezeknek a kihagyásoknak van funkciójuk, de nem derül ki, hogy mi. A regény végére már összekeverednek a szeretők, férjek, vejek, Zsuzsikák, Erzsikék, nehéz áttekinteni a kapcsolatokat.
