wendy ismerkedik

Csak sikerüljön minél több íróval beszélnem, csak sikerüljön minél több hírességtől megtudnom, hogy mit olvas! Ezeket a mondatokat imaként morvolva közelítettem meg a Vörösmarty teret, ahol a tömegtől elsőre kicsit megijedtem: hogy fogok így az írók közelébe férkőzni? De a félelem csupán pár percig tartott és rájöttem, jobb is mert így lassan araszolva még több dolgot figyelhetek meg.

Például, hogy Schmidt Egon új gyerekkönyveket írt: Csipcsirip Afrikába repül és A baromfiudvar lakói. A gyerekkönyvek mellett voltak felnőtteknek szóló könyvek is, a Mozaikok a természetből című különösen felkeltette az érdeklődésemet. Mivel már nagyon régen szerettem volna megtudni, hogy ki is a kedvenc írója, örültem a pillanatnak, hogy talákozhattunk. Nem lepődtem meg, hogy elsőre Fekete Isvánt említette, nekem is a Tüskevár volt az első könyv, amit elolvastam. Szereti még a vadásztörténeteket, mert nagyon sok szép leírás van bennük. És a kérdésemre, hogy mi a kedvenc étele az első meglepődés után igazi természetjáró, és praktikus emberhez hűen csak annyit felelt: "Az egyszerű ételeket szeretem. Nincsenek nagy igényeim és nem vagyok igazán húsos. Ha van krumpli, hagyma és kenyér, akkor már nem lehet baj, a kedvencem a paprikáskrumpli."

Pár méterrel odébb egy másik kedves idős urat pillantottam meg: Ranschburg Jenő dedikálta két kötetét: a Szülők lettünket és furcsa módon a Ranschburg Jenő világát, amit elsőre nem értettem, hogy akkor ez most, hogy van, de végül világos lett a dolog, hogy Vincze Attila interjúkötetéről van szó. Először nem tudott kortárs írót említeni, akit igazán kedvelne. "Tudja kedveském, az én koromban az ember inkább a régi kedvencek felé fordul. Azt hiszem, én egy klasszikus, konzervatív olvasó vagyok, Thomas Mann a kedvenc szerzőm. De várjon csak, nem is igaz! Nagyon szeretem Korniss Mihály írásait, különösen a most megjelent kötetét, az Egy csecsemő emlékiratait, amely szakmámba is vág." A kellemes csevely végén még annyit árult el, hogy kedvenc étele a bécsi szelet, a klasszikus, borjúból készült. Nem is igazán kíván már hozzá köretet, csak magában eszi és, hogy van egy nagyáruház, amelynek az aljában található egy vendéglő, ahol fantasztikusan készítik ezt az egyszerű, ámde ízletes ételt. Sajnos nem árulta el, hogy hol lehet, de majd kinyomozom...

Boldogan lépdeltem tovább, és egy perc se telt el, újra valaki nagyon érdekesbe botlottam. Badár Sándor dedikált. Az első csodálkozás után (nem tudtam, hogy ír is) gyorsan utána is néztem a dolognak, milyen könyvről van szó. Annyit sikerült megtudnom, hogy a Horváth Jánossal közösen írt Jappán című útikalandkönyv nem meglepő módon Japánba való utazásukról szól. Hm, érdekes lehet, biztos nagyon vicces. Egy csomó kérdés merült fel bennem azonnal, meg is szólítottam, ám a szokásos kérdéseimen túl nem tudtam többről érdeklődni, mert percenként csöngött a telefonja, és ilyen beszélgetéseknek voltam akaratlanul is fültanúja:"Nem, nem hiszem. Gödöllő? Nem tudom? Valami trafó. De nem tudom biztosan. Igen, Gödöllő." Annyit azért sikerült kihúznom belőle, hogy még nem volt ideje körbenézni, nem nagyon tud kortárs kedvenc írót említeni, Horváth Jánoson kívül persze, és általában vizuális típus lévén elég lassan olvas, mert mindig elképzeli a történetet. Keveset olvas, de azok a könyvek mindig nagyon megmaradnak benne. A kedvenc étel kérdésre Horváth János gyorsan közbevágott és azt mondta, hogy "Sándor kedvence a pacal." Ezt ő is megerősítette és még a túrógombócot sok porcukorral említette mellé. "De azt sem a szokványos módon eszi!" - kotyogta el Horváth János. "A gombócot megszórja rengeteg porcukorral és ilyen kis bogyókat tesz még rá." "Erdei gyümölcsökre gondol?" - kérdeztem. Erre ő: "Nem, ilyen kis cukorkákra, csokis meg mindenféle ízben." Mint a szmártíz gondolom, elég érdekes párosítás, ki fogom próbálni.

Már majdnem körbeértem a téren, elégedetten tekintettem körül a tömegen, amikor felfedeztem Korniss Mihály asztalát. Jó sokan álltak aláírásra várva, de ez nem tántorított el, meg akartam tudni, hogy mit gondol Ranschburg Jenőről. Mikor sorra kerültem és megemlítettem a Litera nevét, mint a könyvesblog egyik létrehozóját, Korniss nagyon meglélénkült: "Jajj a Litera! Tudja mennyi gondom van nekem velük! Van ott egy ember, nem tudom, hogy író vagy kommentező, aki állandóan mocskolódó szövegeket ír ott rólam. Azt mondja, hogy én egy nőgyűlölő, hímsoviniszta állat vagyok! Kevés dolog áll távolabb tőlem, hiszen én a nőkkel mindig közvetlenebb kapcsolatot tudtam kialakítani, mint bármelyik férfibarátommal, a nőkkel mindig jobban megértettem magam." Nagyon titokzatos ez a dolog, mindenképpen utána fogok járni, ígértem meg. Mikor megemlítettem Ranschburg Jenő nevét, nagyon megörült, "Én is nagyon szeretem a Jenő bácsi írásait!" - lelkendezett és még Pályi András nevét említette, mint aki jó barátja és egyben kedves szerzője is. "Nem nagyon akarok más neveket mondani, szerintem a magyar irodalom olyan magas szinten van, annyi jó szerző van, hogy megtiszteltetésnek tartom, hogy a részese lehetek." Utolsó fontos információ pedig, hogy mindenevő és ízimádó lévén nincsenek nagy kedvencei, talán a rántott csirke és a paprikás csirke emelkedik ki a sok kedvenc közül, nameg a diós ételek minden mennyiségben.

Elfáradtam a sok beszélgetéstől, telítődött is az agyam sok információtól, már épp távozni készültem, amikor megláttam, hogy kiadták Bartis Attila Nyugalom című regényét hangoskönyv formában Fekete Ernő előadásában, aki meg is jelent dedikálni a cédét. Mindig is érdekelt, hogy is van egy ilyen hangoskönyv felvétele, odaül a színész és egy napig olvas? Vagy csak részletek vannak a könyvből? Nosza, gondoltam, itt az alkalom megtudni a legautentikusabb személytől, hogy is megy ez. Nem hittem volna, hogy így működik, de mint Fekete Ernő elmondta, tényleg odamennek és addig olvassák a könyvet, amíg csak bírják, ő általában négy órát bír egyszerre! Nem semmi, majdnem húsz órát tartott felolvasni a Nyugalmat. Megkönnyítette a dolgát, hogy már előtte ismerte a regényt, mert a Nemzetiben játszották a belőle készült színpadi változatot, Anyám, Kleopátra címmel. A szokásos utolsó kérdésemre, hogy ugye mi a kedvenc étele, nem ő, hanem egyik ott álldogáló barátja válaszolt, hogy a sajtos hús! Nagyon meglepődtem, emlékezzünk, hogy Kukorelly Endrének is ez a kedvence...nem értem mi ez a sajtos hús őrület, én eddig nem is hallottam ilyen ételről, de most majd utánanézek. Ernő emellett még kedvencének tartja a kaukázusi kefirt kiflivel, aminek nagyon örülök, mert én is imádom, máris van egy közös pontunk!

Nagyon elfáradtam a végére, be kell valljam, úgyhogy feladtam a további ismerkedést, inkább letelepedtem egy fa tövébe és gyorsan lejegyzeteltem ezt a rengeteg okosságot, nehogy bármit is elfeledjek.