Ki lennél, és mi történne veled Cserna-Szabó András új könyvében? A Veszett paradicsomban a férfiak kallódó Ádámok, akik hol léhán, hol elképesztő elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a nők pedig csábító, rafinált Évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok bőrébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejtőn lefelé csúszó (elvileg) erősebbik nemen. Hogy te ezek közül melyik vagy, azt könnyen kiderítheted, ehhez elég erre a linkre kattintanod.
A Könyvesblog szerkesztői sem tudtak ellenállni a kísértésnek. Íme, ezek vagyunk mi:
Jól beszélsz románul, Marosvásárhelyen születtél 1957-ben, 18 évesen kerültél Kolozsvárra, ahol 1992-ig tanárként dolgoztál. Biológiát, magyar és orosz nyelvet tanítottál egy középiskolában. Mikor áttelepültél Budapestre, kamionosként helyezkedtél el. A Dal Makhanit (krémes lencse) és a Punjabi Cholét (currys csicseriborsót) szereted a legjobban. Sokat tudsz az indiai gasztronómiáról. (Anyi)
És ez is:
Friss diplomáddal meg a tűzvörös ergógida-frizuráddal beléptél a tanári nyikorgó ajtaján. Szűk, szinte átlátszóvá kopott, répaszárú trappered csak úgy feszült hosszú combodon és fokhagymagerezd-fenekeden. Persze akkor még senki sem tudta, hogy neked ilyen nadrágból van vagy egy tucat, mert anyád évekig a BUDAFLAX-nál, vagyis a budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál dolgozott. Barna kordbársony inged mélyen kigombolva, látszott az anyajegyekkel sűrűn pöttyözött dekoltázsod. Párizskék szemed huncutul csillogott, az orrod körüli pimasz szeplők és húsos, buja szamócaszád rögvest megigézte a férfiakat. Levetted a fülhallgatót a fejedről, csak a walkman rózsaszín szivaccsal bevont két kis hangszórójából üvöltött: „Lehetnék én is kamikázé.” (Kriszta)
Ti kik lennétek a Cserna-birodalomban? Írjátok meg kommentben!
