Helena Frith Powell: Az erotikus nő, Scolar Kiadó, 2008, 2495 Ft
„Reméljük, hogy sikerült egy olyan ötletgyűjteményt összegyűjtenünk, melynek segítségével a szexisség-mutatód a 11-esig kitér. Nagyon bízunk abban, hogy a könyvben található érdekfeszítő tippekkel nagyszerű eredményeket érsz majd el. Nem tudjuk azonban garantálni, hogy minden esetben működnek, vagy hogy mindenkinek tetszeni fog a szuperszexi éned (a főnöködnek, a papnak vagy a nénikédnek…), ezért ne szaladj hozzánk sírva, ha az első alkalommal nem sikerül minden a terv szerint. Ja, és – önfegyelem híján – figyelmeztetnünk kell: ha megjelensz a sarki kocsmában abban a ruhában, szexepiltől sugározva, nem vállalunk felelősséget a következményekért. Ez a te (szexuális) életed, szóval gyerünk, mutasd meg, milyen fából faragtak, te kis szexistennő.”
Na, lányok, asszonyok, ezt aztán jól megkaptuk! És mindenki tegye, ahova akarja, de akinek meg nem inge, az ne vegye magára. Én például szinte biztos vagyok benne, hogy ha járnék paphoz, akkor se „abban” (melyikben?) a fekete ruhában mennék… Hát még a sarki kiskocsmába!
Fontos, hogy ne legyenek illúzióink ezzel a könyvvel kapcsolatban, bizony, ez egy amolyan A férfiak innen, a nők meg amonnan… típusú mű, se több, se kevesebb. Amikor először a kezembe vettem, az jutott eszembe, hogy tutira Bridget Jones könyvespolcán is van egy belőle, ráadásul amikor kinyitottam és átlapoztam, megrohantak az emlékek is. Tizenéves korom emlékei a Bravo magazinról, annak is ominózus szex-szerelem-gyengédség rovatáról, melyen korosztályom (és még ki tudja hány korosztály) szocializálódott szexuálisan…
Miről is van tulajdonképpen szó? Elég összetett művel van dolgunk, melyben fejezetekre bontva megtalálható minden – szó szerint MINDEN – ami egy mai nő erotikus létét befolyásolhatja. Mindez áttekinthető, letisztult formába öntve, jól strukturáltan, képekkel illusztrálva, közvetlen hangvételben lehet a miénk, már csak meg kell tanulnunk élni a lehetőségekkel. Menjünk sorjában:
1. Bevezetés: „Miért is vennél meg egy könyvet, amely arról szól, hogyan legyél szexi? Hiszen már amúgy is hihetetlenül szexi vagy, nemde? Természetesen, de ahogyan egy golfozó is állandóan gyakorolja az ütését, neked is folyamatosan gyakorolnod kell, miként legyél szexi.” Úgy is van, az igazán szexis nő mindig és mindenhonnan ihletet merít. Golfozótól a gyakorlást, fogásztól a precizitást, bányásztól a (lelki)mélységet leshetjük el.
2. Fejezetcímek. Zseniálisak, figyelemfelkeltőek, érdekfeszítőek: „A füst belemegy a szemedbe, Igen, nincs pizsamánk, A napbarnította bőrszín szabályai, A szexis utazás művészete, Szexis öregedés, Szexi szex, A szépség és a mell, Akar valaki teniszezni?”... soroljam még?
3. Fejezetek: Igazán mélyen szántunk néhány eszméletlenül fontos témát: „Amikor belépsz egy szobába, képzeld azt, hogy te vagy Jennifer Lopez vagy Tom Cruise.” Most akkor melyik? De komolyan. Bemegyek egy szobába, és azt képzelem, hogy én vagyok Tom Cruise, és keverek néhány koktélt, vajon hány pasi omlik a lábaim elé? Vagy vegyünk egy másikat: „Használj könyveket a szexepiled fokozására. Tekintsd példaképednek a legszexisebb hősödet vagy hősnődet – találd ki, hogy mi teszi őt olyan vonzóvá, és igyekezz felülmúlni.” Remek, remek. Kedvenc irodalmi hősöm Miskin herceg. Szerintem jó pasi. Akkor a hódítás során feltétlenül produkáljak epilepsziás rohamot? Neki se jött be… Na jó, még egy utolsót: „Semmi értelme szexistenségnek lenni, ha punnyadt alakokkal vagy körülvéve. Ott kell lenned, ahol a dolgok történnek. A többi szexi emberrel kell töltened az idődet. Tehát, merre is vannak ők?” Szóval, régi jó cimborák, szevasztok, mától nem találkozhatunk többé, sajna nem ütitek meg a mércémet, Én szexistennő vagyok! Ugye, milyen egyszerű?
4. „Egy jó tipp” rovat: Minden fejezethez jár egy jó tipp, ami körülbelül annyit segít rajtunk, mint halottnak a beöntés. Például: „Jerry Hall egyszer azt javasolta, hogy a feleségek mindennap olvassanak el valami érdekeset, hogy amikor a férjük hazaér a munkából, legyen valami jó téma, amiről beszélhetnek.” Hát, ez jól hangzik, de hogyan is végződött J. H. házassága? Lehet, hogy nem olvasott elég érdekes dolgot. „A szépségszalonos kezelés vidám és olcsóbb változata, ha megkéred egy vagy két barátnődet, hogy viselkedjenek profi szépségápolási szakemberekként.” De ha az új szemöldöködet véletlenül a bal orcádra tetoválják – tarts oda a jobb orcádat is.
5. Van ám „Még egy jó tipp” is, szintén hasznos: „Most már tudod, hogyan kell flörtölni, ismerd meg, hogyan lehet jónak lenni az ágyban. Olvasd el a 41. ötletet: Szexi szex.” Ezzel a fajtával csak egy bajom volt. Én elejétől a végéig olvasok könyvet, ezek meg állandóan előre, hátra küldözgettek. Így is, úgy is végigmentem az egészen, akkor meg ez mire jó?
6. Bölcsesség: Híres emberek, okos mondások, persze mind témába vág… Van itt Henry Miller („A szex az újjászületés kilenc oka közül az egyik. A többi nyolc lényegtelen.”), Coco Chanel („Az elegancia visszautasítás.”), Konfuciusz („Még soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek az a vágya, hogy a morális erejét erősítse, olyan erős lett volna, mint a szexuális vágya.”), Julian Barnes („A szerelem csak egy rendszer, amivel elérheted, hogy valaki édesemnek szólítson szex után.”), Andy Warhol („A szex sokkal izgatóbb a filmvásznon és egy könyv lapjain, mint a lepedők között.”), és még nagyon sokan mások. Ezeken az idézeteken legalább lehet röhögni. Igaz, nem mindegyiken.
7. És végül a kérdések, melyek megidézték gyermekkorom legjobb pillanatait. A „Hogy ment?” részben ugyanis az olvasók vetettek fel megoldhatatlannak tűnő problémákat, melyeket a szerző meglepő egyszerűséggel orvosolt. Csak néhány hülye kérdés: „Ó, Istenem. Rémálom. Megesküdtem, hogy nem rúgok be és nem fekszem le vele, és aztán mégis… Hogyan érhetem el, hogy józan maradjak?”, „Tényleg azt ajánlod, hogy mindannyian csaljuk meg egymást?” (A szerző természetesen nemleges választ ad, bár tény, hogy egy egész fejezetet szentel a titkos viszonyoknak. Kissé álszent.) „Milyen erősen szabad elfenekelni valakit?”, „Lancashire-i vagyok és körülbelül annyira francia, mint a nagyanyám. Hogyan győzhetem meg magamat, bárki másról nem is beszélve, hogy a Montparnasse-ról származó elegáns csajszi vagyok?”, és végül a kedvencem: „Lehetséges, hogy csak úgy simán szeretkezzünk és élvezzük?” És ezek csak szemelvények. Aki kíváncsi a többire, vagy akár a válaszokra (azok se színvonalasabbak…), az sajna kénytelen lesz beszerezni eme remekművet.
Mit tanultam én ebből a könyvből? Először is azt, hogy ha szexis akarok lenni, naponta minimum 8 órát kell szépségem ápolásával töltenem. A püspökfalatom azonban máskor sem pihenhet, azt mindenhol, még a metrón is edzenem kell, meg ha anyámmal beszélek telefonon, meg főzés közben is. Bagózni tilos, ez a nő legnagyobb bűne. Tudnom kell kredencen és tantrikusan is szexelni. Terhesen meg sokkal jobb, mint máskor. Megöregednem is csak szexisen szabad. És utaznom és ennem is. És még ennél is többet…
Nem lenne ám nagyon bajom ezzel a könyvvel, ha nem érezném azt, hogy vagy engem néz a szerző teljesen hülyének, vagy ő nem százas. Nem mozgok túl otthonosan az önsegélyezők szakirodalmában, de őszintén csak remélni tudom, hogy ez nem a csúcs. A szerző egyébként elismert szakértője (?) a témának, épp ezért meg kell, hogy mondjam, aggódom a mai nőkért. Egy biztos, ezek után eszem ágában sincs szexinek lenni, inkább elmegyek szenet lapátolni. [Rogozsina]
