(Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském! Budapest, Geopen Könyvkiadó, 2006. Ford. Komáromy Rudolf, 238 old., 2.490 Ft )Európában hatalmas Japán-láz van: Hello Kittybe öltözködünk, mangát olvasunk és japán filmklasszikusokat nézünk, miközben próbáljuk megérteni a kultúrájukat. Mi mással lehetne sikert elérni a világban, mint egy tökéletes multikulti-regénnyel, ami azért egy japán történetet beszél el.
Murakami Harukiról a szomszédomtól, egy a Zeneakadémián tanító japán nőtől hallottam először. Neki nagyon nem tetszett a Szputnyik, szívecském első olvasatra - még japánul. Túlságosan színes volt, és mindenféle kulturális kódrendszerbe belecsapott a szerző - mondta az isteni lazacos szusit készítő szomszéd. Magyarul újra elolvasta és le sem tudta tenni, mivel megérezte a kultúrák közötti létet.
A Szputnyik, szívecském igazi populáris irodalom, amiben azért színes posztmodern játék ok vannak: az elbeszélői szerkezet (a fiú elbeszélésébe ágyazódik be a lány története), a műfajok keveredése (levél, elbeszélés, számítógépes fájlok), ami egy gondosan felépített krimivé alakul át.
Egy srác régóta szerelmes a misztikus lányba, Szumirébe, aki keveset beszél, nem törődik magával, csak folyamatosan ír. Mindig, mindenhol. Önmagát írja, az írás által lesz valaki. Pontosabban az írás rejti el valódi személyiségét: helyette a szövegek által létrehozott lány van. Szumire fájdalmasan magányos, sehol, senkivel nem találja meg önmagát, csak az írásban és az olvasásban. A semerre nem tartó élete megváltozik, amikor egy vonzó középkorú nő állást ajánl neki. Óvatos, érzéki, távolságtartó szerelem bontakozik közöttük, minimális erotikával, aminek a lány váratlan eltűnése vet véget.
Eleinte a regény a lány, majd a fiú identiásproblémáiról szól, majd a szerelem elbeszélésére épül, míg a végén egy misztikus krimivé válik. A szerző egy gazdag intertextuális világba vezet be minket: film, irodalom, klasszikus- és rockzene, mind-mind olyan teret hoz létre, ami segít szétrobbantani a saját nyelvünkbe, társadalmunkba történő beágyazottságunkat. Mert már nem egy társadalom vagy kultúra részesei lehetünk csupán.
A sztori nem bonyolult, a japán ismerősöm szerint a fordítás nagyon jó lett. Japánban állítólag Haruki Murakami a legnagyobb írósztár, évek óta szeretnék kiharcolni neki a Nobel-díjat. Nem tudom, ez e könyvtől mé elég messzinek látszik, bár kitüntették a Kafka-díjjal, amit két későbbi Nobel-díjas, Jelinek és Pinter is megkapott.
Kapcsolódó anyag:
Rácz I. Péter: Interszubjektív magány
Haruki Murakami a Wikipedián
