Szeptember 3-án 99 éves korában elhunyt Szepes Mária, aki amellett, hogy a hazai ezoterikus irodalom egyik legmeghatározóbb alkotója volt, barátai között tudhatta Hamvas Bélát is. Eredeti neve Papir Mária volt, édesapja Papir Sándor (Scherbak Sándor) színész, az Újpesti Népszínház alapítója, ahol Szepes Mária már három éves korától gyerekszínészként játszott, több némafilmben is szerepelt. 1930-ban ment hozzá Szepes Béla képzőművészhez, és többszörös atléta-és síbajnokhoz és nem sokkal később Berlinbe költöztek, ahol férje újságíróként dolgozott, ő pedig filozófiát, irodalomtörénetet és vallásfilozófiát tanult és karcolatokat írt a Ullstein Berliner Zeitung im Mittag című napilapba.
1939-ben - időközben visszatértek Budapestre - fogott hozzá az eredetileg novellának induló, de később kétkötetesre duzzadt főművéhez, a Vörös Oroszlánhoz. Öt évig dolgozott a könyvön, 1946-ban Orsi Mária álnéven jelentette meg, szerencsétlen időpontban, mert ekkor államosították a könyvkiadókat, többek között a Vörös Oroszlánt is megjelentető Hungária könyvkiadót is. A regényt veszélyesnek, károsnak, felforgató műnek titulálták, és összes példányát bezúzatták, a nem létező Orsi Máriát pedig halálra ítélték. Jó barátja, Hamvas Béla szerencsére meg tudott menteni egy példányt a műből, így a következő évben megjelent a német kiadása. Negyven évig tiltott könyv volt, az írónőt és könyvét övező kultusz külföldön alakult ki.
A Vörös Oroszlán főszereplője nem egy személy, hanem az örök élet elixírje, a Prima Materia, és a regény cselekménye az örök anyag állandó keresése körül forog.
"a regény izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át, valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti olyan keresõk számára, akik, ha többször elolvassák, rájönnek, milyen sok s mindig új pszichoarcheológiai rétegre találnak benne. Bizonyos, hogy engem megrendített a lángolás, amely írása közben váratlanul felgyúlt bennem. Ráébredtem, nem egy novella lélekvesztõjébe szálltam ezúttal, hanem kozmikus rakéta repít olyan kiterjedések közé, amelyektõl elszédülök. S ezt a csillagutazást nem tudom abbahagyni. Egyre szélesedik. Tûztenger hullámaira emel. S noha cselekményének vázlatát ismerem, meghökkentõ mondatok ömlenek a tollamból, amelyekre másodpercekkel elõbb gondolni se mertem volna."
A negyvenes évek végén nyelvész, filozófus bátyjával, Papir Viktorral titkos előadássorozattal próbálták életben tartani az akkor tiltott okkultista tudományokat és összetartani az azzokkal foglalkozó tudósokat, írókat, érdeklődőket. Az Academia Occulta előadásait többek között Hamvas Béla, Baktay Ervin, Várkonyi Nándor tartották és az ezoterikus művek mellett olyan titkos regényeket is lefordítottak magyarra, mint Orwell Állatfarmja.
Az ötvenes években kezdte el írni gyerekkönyveit, amelyek közül a legismertebb és máig nagyon kedvelt a Pöttyös Panni-sorozat. A keletkezéséről:
- "A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és ő egyszercsak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négy éves szovjet kislány."
- Szepes Mária ideje a rendszerváltás után jött el, havonta kerültek elő a fiókjából az évtizedekig kiadatlan kéziratok, munkásságát egyre többen elismerték, folyóiratokban publikált, többször megjelent tévéműsorokban, 1994-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1998-ban pedig annak középkeresztjét vehette át munkásságának kései elismeréseként.
"Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet..."
