Kocsis Péter et al., Sörmentén Prága, Hibernia Nova, 2005, 202 oldal, 2980 Ft
Prágai házjegyek, szerk.: Holka László et al., fényképek: Zachár Ottó et al., Tandem Grafikai Stúdió, 141 oldal, 1650 Ft
Egy velős prágai kiruccanás érdekében nem elég csupán egy friss vagy frissnek látszó útikönyvvel a hónunk alatt nekivágni a sör és a gótika európai fellegvárának. Amennyiben persze a nyájas utazók sörmentes körülményekre vágynak, elegendő beülni a Josefov puccos helyeire vagy várakozással telve követni a jól ismert nevezetességek felé hömpölygő tömeget, netalántán egy oldtimer bőrülésein körbefurikázni a városon, gyanútlanul elsuhanva a város valódi titkait rejtő apró éttermek, sörkimérések vagy házjegyek mellett. Ez is egy megoldás, de mi be akartunk nézni a függönyök mögé is, így egy meglehetősen elhamarkodottan vásárolt, fals infókkal teli útikönyv mellé becsaptunk egy sörkalauzt és egy remek kis kiadványt is. Ezek birtokában valódi kalandtúrának ígérkezett az utazás!
Az első kiadványt feltehetően nem kell részletesen bemutatni. A sokszerzős, természetesen valódi élményeken és impressziókon alapuló Sörmentén Prága a tömör, de jól hasznosítható útikönyv-betétek dacára valódi sörtérkép, elengedhetetlen kelléke annak a malátafetisiszta utazónak, aki bele akar hörpinteni a varázslatos Szent Norbert sörbe, vagy megfelelő sörkorcsolyával akarja kibélelni gyomrát, mielőtt bezúdítaná a tizenkettes plzenit. A mellékelt térképek, nyitvatartási idők, és topográfiai adatok segítségével könnyedén megtervezhetjük útvonalainkat, amelyek a város más szempontból kihagyhatatlan nevezetességeit metszve garantálják a vidámságot és könnyű belefeledkezést kínáló delíriumot. És ha már sikerült elhelyezkednünk egy sörözőben, további szervezkedéseinkhez nyújthatnak támpontot a könyvben található extrák: sörtörténetet, itallexikont, rövid szótárt bogarászhatunk, de megismerkedhetünk a helyi étkezési szokásokkal, a tömör fejezetbe sűrített elkerülendő „nevezetességekkel”, de nekivághatunk a Hrabal nyomán összeállított libeni sörszlalomnak is.
Sajnos a második, javított és bővített kiadás adatait 2005 közepén zárták le, így a könyv alapján sörözgető utazónak szembesülnie kell a hat év alatt történő változásokkal is. Nem is elsősorban a sörárakat sújtó gazdasági változásokkal, hiszen ez benne van a pakliban, hanem inkább azzal, hogy a közelmúlt válságos napjait bizony nem mindegyik hely tudta átvészelni. A fehér tekebábuhoz címzett sörözőből jól láthatóan a helyi fiatalok ízléseit kielégítő lokál alakult, a Szent Tamáshoz nevű étterem-sörözőt pedig beszippantotta a szállodabiznisz – konstatálhattuk a könyvben található helyek egy részét végigjárva. A könyvben magában azonban nem csalódtunk. Még az esti órákban, gyér közvilágításnál, teli gyomorral és az áhítatos sör hatásától sújtva is megtaláltuk az előre kipécézett helyeket, sőt, több helyen visszajáró vendégek voltunk. Hol érdemes gazdag sajttálat burkolnunk? Hol hűsíthetjük magunkat olcsón mentalikőrrel a sör és a tócsni előtt? Minden kiderül a Kocsis-Kovács-Marton-Szentesi-Szokolay-Vétek sextett remek úti beszámolójából. És ami még hangsúlyozandó: a könyv nem a megúszós emberek kalauza, nem amolyan csóringerek számára írt „Hogyan basszunk be olcsón”. A sörkalauzzal a táskánkkal könnyedén elpályázhatunk a kissé lepukkantnak tűnő helyektől kezdve a vaskos pénztárcát követelő éttermekig.
Elsősorban bóklászóknak ajánlott a Tandem Grafikai Stúdió prágai házjegyek képeivel illusztrált, és az ezekhez kötődő anekdotákkal megfűszerezett zsebkönyve. A Holka Lászlóék által kirostált történetek Zachár Ottó képeivel együtt a prágai történelem régebbi korszakaiba vezetik el az olvasót, miközben a házjegyeket követve (akárcsak a sörkalauznál) eljuthatnak a látványos prágai díszlet mögött elterülő tájakra is. A házjegyek mint a mai táblákat és házszámokat helyettesítő alkotások sok esetben kötődtek az adott házban üzemelő műhelyhez vagy a házban lakó emberekhez, de sok esetben egy álruhába bújt utazó emlékét örökítették meg. Kreatív munkákból így sincs hiány Prágában, de ezek a házjegyek gyakran igazi művészi alkotásokként foghatók fel. A könyv egy válogatás terméke, így ne csodálkozzunk rajta, ha a megörökített házjegyek szomszédságában más, a könyvben nem szereplő jelzésekkel is találkozunk – a Prágai házjegyek rövid időn belül rászoktatja az utazót, hogy ne az orra elé nézzen a középkori sikátorokat, rejtélyes utcácskákat járva.
Prága és a csehek még így is elérhetetlenek számunkra, hiszen a közelség dacára annak is örülhetünk, ha egyáltalán felmérjük a kulturális szakadékot. (A nagy vigadozás közepette talán fel sem tűnik, mennyire messze vagyunk a csehek kis ékszeres dobozától!) Ez persze csak amolyan felesleges okoskodás, habár a fentebbi könyvekkel sikeresen állhatunk neki a kukucskálólyukak keresgélésének. Az útikönyv jó lesz a belépők préseléséhez, forgassuk inkább a sörkalauzt és házjegy-albumot!
