B- Patricia Cornwell: Különös kegyetlenséggel, Pécs, 2007, Alexandra, 336 oldal, 2699 Ft
Nem tudom, hogy ez volt-e a kiadó célja, de én egyenesen halálra rémültem, amikor megláttam Patricia Cornwell könyvének borítóját. Dombornyomott aranybetűk, tipikusan Danielle Steel-es giccs-grafika és színvilág. A cím (Különös kegyetlenséggel) és a bal oldalon elhelyezett villamosszék azért sejtetni engedte, hogy nem lányregénnyel lesz dolgom.
Azaz kicsit mégis, mert a regény főalakja, Dr. Kay Scarpetta, igazságügyi orvosszakértő történetesen egyedülálló nő, aki az események üresjárataiban meg-meghatódik saját szörnyű sorsán, merényletben elvesztett férjére gondol stb. A könyv első kiadása egyébként 1997-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában, ami azért jelent némi biztosítékot arra nézvést, hogy nem igénytelen kiadvánnyal állunk szemben.
A nyomozás nagyon titokzatos körülmények között indul. A helyszín: Richmond, Virginia állam. Néhány nappal karácsony előtt kivégzik a tíz évvel korábban villamosszék általi halálra ítélt gyilkost, Ronnie Joe Waddelt. Aztán az ő ujjlenyomatait találják friss gyilkosságok helyszínén. Ráadásul még az elkövetés módja is a halottra vall. Emellé jönnek még különféle megvesztegetési ügyek, és természetesen a politika is belekeveredik a játszmába.
A fülszövegen az olvasható, hogy „Scarpetta olyan, mint Sherlock Holmes: nem a nyers erőt, hanem az eszét használja a gyilkos leleplezéséhez.” Ez a kijelentés két dolog miatt sem áll meg: egyrészt nehéz elképzelni, amint egy filigrán kórboncnok nyers erőt alkalmaz, másrészt pedig Scarpetta módszere és intellektusa távolról sem hasonlítható Sherlock Holmeséhoz. A nyomozás vonalvezetése inkább a méltán(?) elhíresült Helyszínelők (New York-i, Miami stb.)-sorozattal mutat rokonságot: rengeteg számítástechnikai kütyü, elemi szálak mikroszkópos vizsgálata, Blue Lite-típusú helyszíni nyomelemzés. Javarészt nem az intellektus dolgozik tehát, hanem a technológia.
Talán nem késő leszögeznem: az imént felsorolt dolgok nem válnak a könyv kárára. A különös kegyetlenséggel egyáltalán nem rossz könyv. Egy jól – de nem kiemelkedően jól – megírt krimi, amely gyakorlatilag végig képes fenntartani a feszültséget. Két problémája van csupán a regénynek. Az egyik, hogy a fentebb már említett lelki vonal (Scarpetta múltidéző töprengései) sajnos nem bizonyul működőképesnek: vázlatos, gyenge és sablonos. A másik probléma: a befejezés, ami egyrészt suta, másrészt pedig erőltetetten sejtelmes. Ez persze marketing-szempontból nem rossz fogás, mert így szívesen elolvasnám a következő részt is, de ettől még átlátszó és szemtelen.
