Rutkai Bori: Sárkányjárgány – Elvarázsolt kaland-dalok

Kolibri Kiadó, 2014, 48 oldal, 3990 HUF

A mai gyerekekből hamarabb lesznek kiforrott személyiségek, az új szövegek koncerten tesztelhetők leginkább, a lassú számokra pedig azért van szükség, hogy a zenekar is pihenjen kicsit. A Sárkányjárgány sofőrével, a Specko Jedno frontasszonyával, Káposztás Kutyák, nagyon szőrös ismeretlen katonák, és hordozható tábortüzek vászonra álmodójával, Rutkai Borival beszélgettünk kép, szöveg és zene szimbiózisáról, ”visszagyerekesedésről” és a legszimpatikusabb izmusról.

Rutkai Borival és a fekete pikkelyes, ezüst nikkeles SJ 7-essel június 14-én, szombaton 11 órától lehet találkozni a Kolibri matinén a Katona József Színházban. A matinén a Rutkai Bori Banda is felbukkan, záróakkordként pedig kézműveskedni is lehet majd Sárkányjárgány-témában.

A gyerekkoncertjeiden mindig úgy tűnik, hogy nagyon hamar megtalálod a közös hangot a kicsikkel. Ez azért van, mert legbelül te is gyerek maradtál?

Szerintem pont az a lényeg, hogy ugyanúgy beszélek velük, mint a felnőttekkel, csak mások a témáink. A lélek végtelen kiterjesztésének köszönhetően bármilyen korú tudok lenni, egyszerre akár többféle korú is. Érdemes kipróbálni, nagyon jó praxis.

Milyen könyvek és írók voltak rád legnagyobb hatással gyerekkorodban, és kik azok, akik most hatnak a verseidre, szövegeidre?

Weöres Sándor, József Attila, Kosztolányi saját versei és műfordításai… Népmesék és népdalok, akárhova valósiak is. Rengeteg mesekönyvem van, és most is gyűjtöm őket. A dalszövegeknek egyébként kevésbé van szükségük irodalmi előképekre, sokkal inkább arra, hogy az élő élményekkel dolgozgassak. A zenék és a zenehallgatók igénylik inkább a visszakacsintó kapaszkodókat, stílusbeli emlékeztetőket, ott sokkal több virtuális példaképpel „dolgoztam együtt”. Nagyon szeretem a Medeski Martin and Wood Let’s go everywhere című gyereklemezét.

Zeneileg és szellemileg is nagyon sokat kapok a braziloktól. Vinicius de Moraes dalaira és Toquinho interpretációira gondolok itt leginkább. A Paris Combo féktelen sanzonjai is jó, mély és kellemesen bizsergető nyomokat hagytak bennem. De csináltunk műmongol, és pszeudo afrikai számokat is a lemezre. És persze rock’n’rollokat, ami bizton mutatja, hogy Hungárián nőttem fel és később R-GÓ-s lettem. Kristóf szintiszólói néha meg mintha egy régi Demjén-számból szöktek volna meg, vagy egy régi rajzfilmzenéből időutaznának a Sárkányjárgányon. Van ufóváró dalunk is, amit a „Hordozható tábortűz” (Rutkai Bori egyik festményének címe – a szerk.) körül illik lejteni. Sőt még mozgalmi dalok hősies patetizmusát is felhasználtuk Űr Lajos űrhajós nótájában.

Azért született most gyerekkönyv- és lemez, mert megcsömörlöttél a felnőtt lét gondjaitól?

A gyerekdalok többségét már évekkel ezelőtt megírtam, csak közben beelőzött a Magyar Rádióban készült Vacka dalok-lemezünk, és aztán a felnőtt albumunk, az Anticity. (Rutkai Bori Specko Jedno nevű zenekarának legutóbbi albuma – a szerk. ) Most, hogy kész vagyunk a gyereklemezzel, újból elkezdtem kapacitálódni a felnőtt témák iránt. Támadnak az ötletek.

A gyerekeknek nem kell például szerelemről és halálról énekelned, mert vannak sokkal fontosabb dolgok is, olyanok, mint táncolni a tengerparton, és számolni az égen elhúzó sárkányjárgányokat. Mondhatjuk, hogy a Sárkányjárgány azoknak a gyerekeknek szól, akiknek a szülei Anticityben élnek?

Fordítsuk meg ezt a gondolatot! Remélem, a Sárkányjárgány több olyan gyerekhez is eljut, akiknek a szülei esetleg kíváncsiak lesznek a felnőtt zenéinkre. Az a tendencia, hogy mostanában sokkal több gyerekkoncertre kapunk meghívást, aminek én személy szerint örülök, de szeretném ha Specko Jedno is részesülne abból a népszerűségből, ami most a gyerekzenekar körül kezd kialakulni.

Vannak kapcsolódási pontok a gyerekeknek írt szövegeid, és a kicsit nagyobbra nőtt gyerekeknek írt szövegeid között? A biciklis bácsi például most már a piciklit tekerő unokája mellett gurulhat (– persze, csak ha a nővérkék kiengedték a kórházból.)

Rengeteg átjárás van a témák között. Akár lehetne egy párhuzamos koncertet tartani, a közös nevezőkről, mert szinte minden dalnak fellelhető egy vagy két rokona. Vannak kutyás, macskás számok a felnőtt repertoárban is bőven, illetve az utazás témakörében már szinte minden járműről van egy dal a Combinótól kezdve a Sárkányjárgányig.

Rutkai Bori Banda - Sárkányjárgány

A környezetemben gyakran azt látom, hogy a mai gyerekek sokkal bölcsebbek (vagy éppen kevésbé ártatlanok), mint amilyen például az én harminc körüli korosztályom volt annak idején. Mintha sokkal korábban kezdenék megérteni a szüleik problémáját. Te milyennek látod őket?

Állítólag mi is ilyenek voltunk, csak aztán elfelejtettük, kinőttük ezt a bölcs állapotot. Inkább azt látom, hogy egyre korábban alakulnak ki nagyon határozott karakterek, és nem minden kétévesnek lehet gügyögni, mert egy teljesen kifejlett személyiséggel állunk szemben, aki kikéri magának, hogy babának nézzük. Aztán 4-5 évesen már kezdenek újból „meglágyulni”, és „visszagyerekesednek” egy időre, de persze ahány gyerek annyi fajta fejlődési folyamat.

Az Anticityvel kapcsolatban sokan megjegyezték, hogy felnőttesebb, érettebb lemez lett, mint az előző Specko-albumok. A gyerekdalok szövegeinél viszont pont fordítva érzem, az első sokkal melankolikusabbnak tűnik, a Sárkányjárgányon viszont sokkal több a játék, több a „weöressándorizmus”. Ez tudatos?

Az első lemeznek a szövegeit Gaál Zsuzsa írta, aki a Vacka Rádió-sorozat szerzője, ott „csak” zeneszerzőként vettünk részt. A mostani lemez anyaga színtiszta Bori-szöveg, és egy dal kivételével az összesnek én írtam a zenei alapját. Volt, hogy a táncos jelleg miatt, a zene kedvéért farigcsáltam az eredeti szövegen. Az volt a célom, hogy egyszerű, ritmikus, humoros és nagyon színes dalokat hozzak létre. A „weöressándorizmus” szerintem az egyik legszimpatikusabb és plagizálás nélkül követhető izmus, mert a szellemisége organikus, a formája végtelen.

Versírás közben hallod a dallamot is vagy a zene később születik?

A szövegeket húzom-nyúzom, amíg rá nem cuppannak a ritmikusabb formára. Addig éneklem magamban őket, ameddig meg nem születik a majdnem kész dal, és a zenésztársakat így már könnyebben tudom instruálni. Darvas Kristófnak csak bemondok egy stílust, például pol-beat, és már gurítja is a zongorán a harmóniaválaszokat. Dudás Zsombor, a dobosunk mondta, hogy sokkal jobb az új gyerekdalokat játszani, és ez is azért van szerintem, mert táncosabb, lüktetősebb alapokat csináltunk. Hat év gyerekkoncertezés során megtapasztaltuk, hogy imádják a gyerekek a gyors számokat, és csak azért kell egy-két lassú, hogy néha kicsit pihenhessenek, meg persze a zenekar is.

És mi a helyzet az illusztrációkkal? Előbb a képek, majd a szöveg és a zene, vagy teljesen más a sorrend?

Gondolat, szöveg, zene, ez egy nagy egység és ehhez jön az illusztráció, aminek festése közben érkezhet egy újabb gondolat, és abból születhet egy következő szöveg és dal, ahogy ez a mostani lemeznél is történt. A Palánta Planéták című mese-vers nem volt betervezve, hanem az egyik illusztráció festése közben született a réparakétán szálló Nyúl Ubul története.

Szoktad tesztelni a szövegeket, mielőtt élesben is bevetnéd őket? Vannak például tesztgyerekeid, akiknek adsz a véleményére?

Konkrétan nincs ilyen. Pont a koncertek kellenek ahhoz, hogy valamit rendesen teszteljek. Véletlenül most úgy adódott, hogy több gyerkőccel is vettünk föl vokálokat a lemezhez, és akkor kiderült, hogy nem csak az ovis generáció tudja értékelni a dalokat, hanem a kisiskolás korúakat is szórakoztatják a szövegek, és szívesen hallgatják, éneklik őket. Anyukám is egy spontán tesztelő, aki sokat jár a koncertjeinkre, és ő is felfedezte, hogy az új dalok zsigeribbek, ezért közvetlenebb a hatásuk, hamarabb hatnak, jutnak el a táncos lábakig. Szóval a felnőttek sem maradnak ki a buliból.