"Írás közben az ember egyszerűen él a szabadságával, vagy legalábbis megpróbál rálelni a szabadságára."Egy maximalista író, aki fél újraolvasni saját első regényét, tizenöt éves kora óta nem változott, s Erdélyiek a gyökerei. Egy író, akinek sosem volt ifjúkora, aki könyveiben iszonyú erővel sugárzol egy, a Dosztojevszkiji karaktereknél megismert morális tartást, van, hogy a szenvedést nemesítőnek érzi, de az idillre való hajlamot alapvető emberi szükségletként ismeri el. Egy költő, aki kérdez. Történetesen barát. Pálya- és életkép, valamint egy barátság története: Bartis Attilát Kemény István kérdezte. Mindez a Litera.hu oldalán.
Az első beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy van-e pálinkám. Akkor nem volt, most van. Vilmoskörte. Ez kiindulási alapnak talán megteszi. Azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e kedved az életedhez, vagy amiről majd itt beszélgetni fogunk, valamilyen fogódzókat adni. Tárgy- és névmutatót. Kezdve azon, hogy mi az ördög volt az a kommunizmus, például. Tulajdonképpen a lehetséges olvasók egy jó részének egy csomó, nekünk kettőnk számára evidens dologról fogalma sincs.
Attól félek, most hírtelen nem tudok ilyen fogódzókat adni. Meg hát az elég kétségbeejtő lenne, ha azok számára, akik kilencven után, vagy nem sokkal előtte születtek, én kéne elmondjam, mi volt a kommunizmus. Ez elsősorban az anyjuk, apjuk, történelemtanáruk dolga. Persze, az enyém is, meg a tied, majd biztosan sort is kerítünk rá, de nincs semmi blikkfangos, aforisztikus definícióm a kommunizmusra.
Teljes interjú itt a Literán>>
