Képzeljék el, hogy önök egy felkapott étterem vezetői, vagy akár sztárséfjei, amelyik tetszik. Hosszú évek alatt építgették a hely renoméját, megküzdöttek a beszállítókkal, hogy a legjobb minőségű libamájból, articsókából és halfélékből dolgozhassanak, és a konyhájuk híre szájról szájra jár a városban. Foglalt már önöknél asztalt a híres író, a népszerű tévés személyiség és a botrányairól és költekezéséről egyaránt hírhedt egykori modell. Ha a kedves vendég úgy kívánja, és persze megfelelően kárpótolja a személyzetet a túlóráért, tizenegy után is nyitva tartanak. Itt tartotta esküvőjét a nemzetközi szupersztár lánya, aki egy akkoriban sikeres futballistához ment feleségül; a frigy sajnos nem tartott sokáig, mert a futballista hamar hűtlenkedni kezdett - rossznyelvek szerint az eskövőn is látták a raktárban az egyik koszorúslánnyal -, de erről nem az önök étterme tehet. Ha ön az étterem vezetője, gyakran odalép a vendégekhez, meggyújtja a gyertyát és érdeklődik, mindennel elégedettek-e, ha pedig ön a sztárséf, hangosan bosszankodik, amikor valaki kihívja a konyhából, hogy megdicsérje valamelyik alkotását, de közben persze dagad a melle a büszkeségtől.
De minden héten rettegve nyitják ki a New York Timest: vajon nem járt-e az étteremben a remek álruháiról híres Ruth Reichl, aki egyetlen mondattal képes a mennybe emelni vagy a sárba tiporni egy éttermet. Ha Ruth Reichl azt írja, hogy az önök éttermében a szárnyasételek legfeljebb egy varacskos disznónak szolgálhatnak gyönyörűséggel, akkor az önök éttermét akár fel is lehetne gyújtani, mert oda sem a népszerű tévés személyiség, sem a híres író, sem a botrányairól és költekezéséről egyaránt hírhedt egykori modell nem teszi be többet a lábát. És nem teszik be azok sem, akik a népszerű tévés személyiség stb. miatt hordták önökhöz eddig a pénzüket; mert tegyük hozzá: önök nem olcsók. A gyomorgörcs csak akkor enged föl egy kicsit - de nem teljesen, hiszen Ruth Reichl halkése továbbra is ott lebeg az önök és minden más étteremtulajdonos, illetve sztárséf feje fölött -, amikor látják: ezen a héten az a beképzelt Jean-Jacques Fournier kapta meg a magáét a legendás jelmezvirtuóztól. (Szakmailag egyébként azt mondhatjuk, jogosan, hiszen terjengenek róla olyan pletykák, hogy egyszer mélyhűtött garnélát használt a fehérboros mártáshoz.)
Legalábbis mindeddig így volt, de most végre fölbonthatják azt a 97-es Cristalt, vége a rettegésnek, hiszen a Stahl Könyvtára sorozatban megjelent könyv borítója megnyugtathatja önöket: még az a lüke kelet-európai mosogatófiú is le tudná leplezni a könyörtelen - ám szemlátomást kissé bogaras - étteremkritikust. Ha legközelebb tehát egy Zorro-maszkos asszony tűnik föl önöknél, tudni fogják: ő nem más, mint az álcázás nagymestere, Ruth "de la Vega" Reichl!
