C+
Bán Csaba: Égi tünemény. Naphegy Kiadó, 2008, 292 oldal, 1990 Ft.
Be kell vallanom, rettegtem attól, hogy elolvassam ezt a könyvet. A daganatos betegségeket és a kezelésüket a felnőtt emberek is nehezen viselik, hát még egy újszülött, aki aligha tudja egyértelműen jelezni, mi, hol fáj neki. Eleinte az is zavart egy kicsit, hogy valaki a nyilvánosság elé tárja a pokoljárását, még ha el is fogadom, hogy a „megosztott fájdalom kevésbé fáj”, és tény, a vigasztaló, biztató kommentek sokat segíthetnek. A szerző eredetileg blogot írt a kislányáról, Szonjáról; a regény ezekből a bejegyzésekből áll össze. Megnyugodtam, amikor a belső borítón megláttam a kislány fényképét: nagyszerű, gondoltam; pár hetet adtak neki, amikor diagnosztizálták a betegséget, és már kétéves. Ha műfaji kérdéseket akarok feszegetni, a blogregény tekinthető rendhagyó babanaplónak; a szülő figyelemmel követi a baba cseperedését, elmeséli az ezzel kapcsolatos vicces vagy megható szituációkat, csakhogy ez esetben minden apró esemény más értelemmel ruházódik fel: a túlélésre való esély jele.
Az alaphelyzet eléggé nyomasztó, és ha már súlyosan beteg gyerekről beszélünk, a sorstársak kálváriájáról is szó esik (megrázó történeteket olvashatunk fájdalmasan korán elhunyt vagy súlyosan beteg kisgyerekekről). Ahogy telik az idő, a szülők is bizakodni kezdenek, a bejegyzések egyre kevésbé komorak, a szerző a fő történetszál mellett el-elkalandozik más témák felé, elsősorban a bejegyzések idejének eseményeiről, de gyakran elmélkedik társadalmi jelenségekről is, mint például a gyerekvállalási kedv vagy a nők szülés utáni munkába állása Magyarországon. A szöveg kevésbé kötetlen; megalkotottabb, mint amit az internetes műfajoktól megszokhattunk, és ezt a jelleget erősítik a más szerzőktől való idézetek, illetve ezek játékos elferdítése (azt azért meg kell jegyeznem, hogy ezek nem mindig olyan frappánsak). Humorérzékre az élet során adódó valamennyi szituáció során szükség van, még élet-halál-kérdésekben is, úgyhogy ez a hozzáállás mindenképpen erénye a könyvnek.
Az viszont kifejezetten ízléstelen volna tőlem, ha belemennék, kik lehetnek a könyv potenciális olvasói, „a hasonló helyzetben lévő szülőknek ajánlott” kifejezés több mint tapintatlan, a könyv gyakorlati – értsd: terápiás − hasznosságát felvetni pedig eszemben sincs, és nem is ez a lényege; ez a kötet azok számára is érdekes olvasmány lehet, akik nem érintettek.
