"Rakovszky képei megrendítően szépek és díszesek – ám ha közelebbről megnézzük őket, akkor a szépség varázsa mögül elősejlik a látásmód kérlelhetetlenül paradox, sokszor abszurd élessége is: ami szépnek tűnt első pillantásra, arról kiderül, hogy tulajdonképpen egy fantasztikus és szürreális kapcsolat- és vonatkoztatás-rendszernek öntörvényű építőköve csak" - írta Rakovszky Zsuzsa költészértől 2007-ben az AEGON Művészeti Díjat kísérő laudációjában Margócsy István.
Dal az időről (A verset ide kattintva meghallgathatja a szerző előadásában)
Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.
Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen –
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.
Egyirányú utca (A verset ide kattintva meghallgathatja a szerző előadásában)
De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”
– az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!”
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”
TOVÁBBI VERSEIT A SZERZŐ SAJÁT FELOLVASÁSÁBAN ITT LEHET MEGHALLGATNI.
December 14-én 18:00-kor a Nyitott Műhelyben köszöntik barátai és pályatársai a hatvanéves Rakovszky Zsuzsát. Ünnepi köszöntőt mond Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója és Szabó T. Anna költő. Rakovszky Zsuzsa verseiből Szabó T. Anna olvas fel, a versekhez választott darabokat játszik Sinha Róbert gitárművész.
Rakovszky Zsuzsa 1950. december 4-én született Sopronban. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, ezt követően - 1981-ig - az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros. 1982-86 közt szerkesztő volt a Helikon Kiadónál, majd szabadfoglalkozású író, költő, műfordító.
1988-tól 3 évig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus, majd 1994-ben a Poetry International vendége.
1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók – többek közt Wordsworth, Coleridge, Lewis Carroll, C. F. Meyer, Robert Frost, Marianne Moore, Elizabeth Bishop, Adrianne Rich, G. K. Chesterton, Bruno Bettelheim, Bertrand Russell – munkáit ültette át magyarra.
Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta. 2002-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, mely Az Év Könyve lett. Második regénye – A hullócsillag éve – az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban (ahol az írónő jelenleg is él). Egy évvel később szintén a Magvető gondozásában látott napvilágot az 1985 és 2005 között született verseinek válogatása (Visszaút az időben), amelyet AEGON Művészeti Díjjal ismertek el.
Új regényének megjelenése 2011 tavaszán várható.
