Azért, ezeknél a fiúknál (úlica von Paulus) sincs minden rendben. Ma például, megje-lent az irodámban egy Gered nevű képviselő közülük, és azt mondta, hogy felajánlja a szolgálatait nekünk. Mi az ok erre önnek, kérdeztem némi gyanakvó akcentussal, mert a soraink közé furakodó ellenség fogalma nem ismeretlen előttünk, közel száz év óta. Erre ez a nevezett Gered elmondja, hogy alul maradt a Boka Jánossal szembeni választáson. Ez a Boka egy… Diktátor, segítettem ki jóindulatúan a kellő kifejezéssel, amit ő meg is köszönt azon és nyomban. Közben azt éreztem, milyen jó, hogy én a demokratikus hagyományaink szellemében demokratikusan kormányzom a csapatot, és hogy ez így is legyen, én viselem magamon, nehéz vállalásként, az összes vezető funkciót. Csakis így kerülhetem el, hogy belőlem is diktátor legyen. Nos, ez a Boka, nyilván csak a látszat kedvéért, átad bizonyos vezető funkciókat másoknak. Azonban én – és vörösinges csapatom – átlátunk az imperialista taktikán, már-már stratégián. Naná, hogy nem dőlünk be neki.
Minél több vezető funkciót ad át másoknak, annál nagyobb diktátor, és ebbéli véleményünket nem is rejtjük a vékánk alá. Ha már ezt a régen használt szép finnugró szót az elvárás-horizontba emeltem, el kell mondjam, hogy Boka úr indián-közmondásait messze felülmúlvam beszereztünk néhány auten-tikus tomahawkot, biztos ami biztos alapon. Ha neki indián közmondás, nekünk indi-án tomahawk. Néhány rátermett et.-at megbíztam az állandó tomahawk-fenéssel, persze, kellően dotálva szakértelmüket, mert azt azért tudni kell, hogy tomahawk-fenőből az egész világon ha egy pár van, az már sok. Azok is leginkább az Onondaga tó melletti rezervátumban. Ezt amúgy onnan tudom, hogy magam is vittem nekik egy szállítórepülőnyi sót. Még gyerekkoromban olvastam a Vadölőben, mint említettem, nekem nagyon harmonikus gyermekkorom volt, és hozzá egy tangóharmonikám is, de azon már rég túladtam a Tangón, mármint a tangón, szóval, újraolvasom pihentetőleg a Vadölőben, hogy az összes Csingacsguknak nagy kincs a só. Hát fogtam és vittem nekik , mert a bölcs ember amolyan vállalkozó-forma. Útközben persze ül-hettem a só-szállítmány tetején tizenkét órát, mert az istenért nem akartam a repülő-jegy árával megszegényíteni vállalkozásomat meg a csapatot, meg szerénységből is így szokok repülni amúgy, poggyászilag. Csak azért nem ülök ki a külön magánrepülőgé-pem szárnyára, amikor például az orosz kgbs cárevicshoz – k vlagyimíru – repülök, nehogy azt gondolják, magamutogató vagyok, nem, én becsületesen másra mutogató vagyok, de magamra soha), szóval, amúgy kurva bonyolult ez a magyar mondattan, még a kurva népnél is bonyolultabb, már azt sem tudom hol tartottam, mindegy, lé-nyeg a lényeg, a sóért kaptam egy nagyobbacska ottani grundot a még meg nem skal-polt indiánoktól. Csak az a baj, hogy ez a grund épp az Onondaga tó közepére esik földrajzilag. Ezt csak itthon vettem észre. Sebaj, a fölmelegedés nekem dolgozik úgyis nemsokára, na, nem is azoknak a tudatlan eszkimóknak, akiknek a napokban expor-táltunk fél millió, nagyméretű vörösinges címerünkkel ellátott, úszósapkát, és delegál-tuk mellé a teljes úszóválogatottunkat, felnőtt úszásoktatás céljából. Ők még nem ér-tik, amit mi már tudva tudunk. Ők nedvesednek, mi száradunk ki, mint az öreg fele-ség. Hát, ha nem jön össze az üzlet, egy eszkimó-grunddal kevesebb lesz a nagy ját-szótéren, ha meg összejön, mi is kigründoltuk a magunkét ebből a felmelegedés-hablatyból. Visszatérve a Gered-ügyre. Azt mondja, hogy ha nyílt küzdelem alakulna ki a fiúk (úlica von Paulus) és közöttünk, akkor majd direkte – és főleg titkon – nyitva hagyja a nyugati kaput, mert Boka kapitány szerint a keleti kaput azonnal be kell zár-ni, amint az utolsó kilépett rajta, így ott oda bé nem juthatunk. Csak megjegyzem, bitang rossz helyen van ez a grund. Észak-Keleten az Orosz utca határolja. Az Orosz utcaiak annak idején, nincs felelősségem benne, én még nem éltem, Boka talán igen, sőt, neki akkor is van, ha nem élt még, szóval, lecsíptek egy darabot a grundból, azóta Ukránalja grundnak hívják. Keleten a Román utca, na, az ott élő csibészek aztán ren-desen elbántak a grunddal, letépték a kétharmadát, és hívják Erdély-halj grundnak. Északon a Tót utca, az ottani fiúk is kikanyarintottak néhány farakást innen, ez a felvi-dák grund, délen a Szerb utcaiak foglaltak maguknak területeket, ezt vajdaseggrundnak csúfolják, ha jó a memoriterem. Ehhez képest már semmi, hogy a Sógor utcaiak is csipegettek a grundból, de az ő nyelvükből kilóg a rossz a kiejtésem, így nem írom le, hogy hívják azt a farakáshalmazot. (Az Eszterházy utcában meg min-dig veszekedni kell a helyért...) A grund ezért lett mára kicsi. De nekünk a kicsi lenyú-lása is fontos. A fontos, hogy a sok kicsi is a megbízható kevéshez menjen. A Boka meg még püffög itten nekem, hogy nem voltak igazságosak a környező utcák grund-kikanyarítgatásai. Én szarok arra, hogy mi igazságos, és mi nem. Grundot vissza nem veszünk, ez nálunk alapkérdés, adni meg már nem nagyon van mit. Nem is adunk senkinek semmit. Ez a kicsi meg már nehogy a fiúké (úlica von Paulus) legyen, ne-hogy már…! Tudvalévő, hogy a vörösingeseknek labdahely kell, s miután másképp nem megy, háború útján fogjuk megszerezni. Geredre visszatérve, szándékozik átáll-ni, vagy átülni, mindegy is a módus vivaldi, hozzánk. Azt mondta, hogy önszorgalom-ból megbeszélte a tóttal, hogy a tót elkergeti a fiúkat (úlica von Paulus) a grundról. De én mindaddig becsületes harcot akarok vívni velük, amíg az összes rendelkezésre álló erőszakeszköz az én karmaim közé van ragadozva. Ezt mondottam neki volt, a törté-nelemmel kellő összhangban: te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket! Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Ha nem adják szépsze-rivel, hát elvesszük. Nem kell nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez? Kipicsázzuk őket innen magunk. A Geredbel folytatott titkos tár-gyalást valami azonban súlyosan megzavarta. Oly annyira, hogy erről már csak a hol-napi bloodomban lesz erőm írni.
Általános cikkek
PUF100 - Zalán Tibor: 3. nap – Gered (a leendő et.)
Könyves Magazin
| 2007. november 19.
|
Idén száz éve jelent meg Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című regénye. Mivel gyerkkorunk egyik kdevence volt, ezért örömmel álltunk össze a PEtőfi Irodalmi Múzeummal, akik erre az alkalomra külön kiállítással készültek: Éljen a Grund - 100 éves a Pál utcai fiúk című regény. A kiállítás 2007. október 11 - 2008. augusztus 31-ig látogatható. A PIM négy írót kért fel, hogy naplószerűen gondolja újra a grund történéseit. Zalán Tibor (Áts Feri ), Péterfy Gergely, Lackfi János és Ficsku Pál (Csónakos) szövegeit olvashatjuk. Ha valakinek van elfekvőben PUF-os szövegtöredéke, küldje el nekünk! Itt elolvasható az összes.
Azért, ezeknél a fiúknál (úlica von Paulus) sincs minden rendben. Ma például, megje-lent az irodámban egy Gered nevű képviselő közülük, és azt mondta, hogy felajánlja a szolgálatait nekünk. Mi az ok erre önnek, kérdeztem némi gyanakvó akcentussal, mert a soraink közé furakodó ellenség fogalma nem ismeretlen előttünk, közel száz év óta. Erre ez a nevezett Gered elmondja, hogy alul maradt a Boka Jánossal szembeni választáson. Ez a Boka egy… Diktátor, segítettem ki jóindulatúan a kellő kifejezéssel, amit ő meg is köszönt azon és nyomban. Közben azt éreztem, milyen jó, hogy én a demokratikus hagyományaink szellemében demokratikusan kormányzom a csapatot, és hogy ez így is legyen, én viselem magamon, nehéz vállalásként, az összes vezető funkciót. Csakis így kerülhetem el, hogy belőlem is diktátor legyen. Nos, ez a Boka, nyilván csak a látszat kedvéért, átad bizonyos vezető funkciókat másoknak. Azonban én – és vörösinges csapatom – átlátunk az imperialista taktikán, már-már stratégián. Naná, hogy nem dőlünk be neki.
Minél több vezető funkciót ad át másoknak, annál nagyobb diktátor, és ebbéli véleményünket nem is rejtjük a vékánk alá. Ha már ezt a régen használt szép finnugró szót az elvárás-horizontba emeltem, el kell mondjam, hogy Boka úr indián-közmondásait messze felülmúlvam beszereztünk néhány auten-tikus tomahawkot, biztos ami biztos alapon. Ha neki indián közmondás, nekünk indi-án tomahawk. Néhány rátermett et.-at megbíztam az állandó tomahawk-fenéssel, persze, kellően dotálva szakértelmüket, mert azt azért tudni kell, hogy tomahawk-fenőből az egész világon ha egy pár van, az már sok. Azok is leginkább az Onondaga tó melletti rezervátumban. Ezt amúgy onnan tudom, hogy magam is vittem nekik egy szállítórepülőnyi sót. Még gyerekkoromban olvastam a Vadölőben, mint említettem, nekem nagyon harmonikus gyermekkorom volt, és hozzá egy tangóharmonikám is, de azon már rég túladtam a Tangón, mármint a tangón, szóval, újraolvasom pihentetőleg a Vadölőben, hogy az összes Csingacsguknak nagy kincs a só. Hát fogtam és vittem nekik , mert a bölcs ember amolyan vállalkozó-forma. Útközben persze ül-hettem a só-szállítmány tetején tizenkét órát, mert az istenért nem akartam a repülő-jegy árával megszegényíteni vállalkozásomat meg a csapatot, meg szerénységből is így szokok repülni amúgy, poggyászilag. Csak azért nem ülök ki a külön magánrepülőgé-pem szárnyára, amikor például az orosz kgbs cárevicshoz – k vlagyimíru – repülök, nehogy azt gondolják, magamutogató vagyok, nem, én becsületesen másra mutogató vagyok, de magamra soha), szóval, amúgy kurva bonyolult ez a magyar mondattan, még a kurva népnél is bonyolultabb, már azt sem tudom hol tartottam, mindegy, lé-nyeg a lényeg, a sóért kaptam egy nagyobbacska ottani grundot a még meg nem skal-polt indiánoktól. Csak az a baj, hogy ez a grund épp az Onondaga tó közepére esik földrajzilag. Ezt csak itthon vettem észre. Sebaj, a fölmelegedés nekem dolgozik úgyis nemsokára, na, nem is azoknak a tudatlan eszkimóknak, akiknek a napokban expor-táltunk fél millió, nagyméretű vörösinges címerünkkel ellátott, úszósapkát, és delegál-tuk mellé a teljes úszóválogatottunkat, felnőtt úszásoktatás céljából. Ők még nem ér-tik, amit mi már tudva tudunk. Ők nedvesednek, mi száradunk ki, mint az öreg fele-ség. Hát, ha nem jön össze az üzlet, egy eszkimó-grunddal kevesebb lesz a nagy ját-szótéren, ha meg összejön, mi is kigründoltuk a magunkét ebből a felmelegedés-hablatyból. Visszatérve a Gered-ügyre. Azt mondja, hogy ha nyílt küzdelem alakulna ki a fiúk (úlica von Paulus) és közöttünk, akkor majd direkte – és főleg titkon – nyitva hagyja a nyugati kaput, mert Boka kapitány szerint a keleti kaput azonnal be kell zár-ni, amint az utolsó kilépett rajta, így ott oda bé nem juthatunk. Csak megjegyzem, bitang rossz helyen van ez a grund. Észak-Keleten az Orosz utca határolja. Az Orosz utcaiak annak idején, nincs felelősségem benne, én még nem éltem, Boka talán igen, sőt, neki akkor is van, ha nem élt még, szóval, lecsíptek egy darabot a grundból, azóta Ukránalja grundnak hívják. Keleten a Román utca, na, az ott élő csibészek aztán ren-desen elbántak a grunddal, letépték a kétharmadát, és hívják Erdély-halj grundnak. Északon a Tót utca, az ottani fiúk is kikanyarintottak néhány farakást innen, ez a felvi-dák grund, délen a Szerb utcaiak foglaltak maguknak területeket, ezt vajdaseggrundnak csúfolják, ha jó a memoriterem. Ehhez képest már semmi, hogy a Sógor utcaiak is csipegettek a grundból, de az ő nyelvükből kilóg a rossz a kiejtésem, így nem írom le, hogy hívják azt a farakáshalmazot. (Az Eszterházy utcában meg min-dig veszekedni kell a helyért...) A grund ezért lett mára kicsi. De nekünk a kicsi lenyú-lása is fontos. A fontos, hogy a sok kicsi is a megbízható kevéshez menjen. A Boka meg még püffög itten nekem, hogy nem voltak igazságosak a környező utcák grund-kikanyarítgatásai. Én szarok arra, hogy mi igazságos, és mi nem. Grundot vissza nem veszünk, ez nálunk alapkérdés, adni meg már nem nagyon van mit. Nem is adunk senkinek semmit. Ez a kicsi meg már nehogy a fiúké (úlica von Paulus) legyen, ne-hogy már…! Tudvalévő, hogy a vörösingeseknek labdahely kell, s miután másképp nem megy, háború útján fogjuk megszerezni. Geredre visszatérve, szándékozik átáll-ni, vagy átülni, mindegy is a módus vivaldi, hozzánk. Azt mondta, hogy önszorgalom-ból megbeszélte a tóttal, hogy a tót elkergeti a fiúkat (úlica von Paulus) a grundról. De én mindaddig becsületes harcot akarok vívni velük, amíg az összes rendelkezésre álló erőszakeszköz az én karmaim közé van ragadozva. Ezt mondottam neki volt, a törté-nelemmel kellő összhangban: te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket! Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Ha nem adják szépsze-rivel, hát elvesszük. Nem kell nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez? Kipicsázzuk őket innen magunk. A Geredbel folytatott titkos tár-gyalást valami azonban súlyosan megzavarta. Oly annyira, hogy erről már csak a hol-napi bloodomban lesz erőm írni.
Azért, ezeknél a fiúknál (úlica von Paulus) sincs minden rendben. Ma például, megje-lent az irodámban egy Gered nevű képviselő közülük, és azt mondta, hogy felajánlja a szolgálatait nekünk. Mi az ok erre önnek, kérdeztem némi gyanakvó akcentussal, mert a soraink közé furakodó ellenség fogalma nem ismeretlen előttünk, közel száz év óta. Erre ez a nevezett Gered elmondja, hogy alul maradt a Boka Jánossal szembeni választáson. Ez a Boka egy… Diktátor, segítettem ki jóindulatúan a kellő kifejezéssel, amit ő meg is köszönt azon és nyomban. Közben azt éreztem, milyen jó, hogy én a demokratikus hagyományaink szellemében demokratikusan kormányzom a csapatot, és hogy ez így is legyen, én viselem magamon, nehéz vállalásként, az összes vezető funkciót. Csakis így kerülhetem el, hogy belőlem is diktátor legyen. Nos, ez a Boka, nyilván csak a látszat kedvéért, átad bizonyos vezető funkciókat másoknak. Azonban én – és vörösinges csapatom – átlátunk az imperialista taktikán, már-már stratégián. Naná, hogy nem dőlünk be neki.
Minél több vezető funkciót ad át másoknak, annál nagyobb diktátor, és ebbéli véleményünket nem is rejtjük a vékánk alá. Ha már ezt a régen használt szép finnugró szót az elvárás-horizontba emeltem, el kell mondjam, hogy Boka úr indián-közmondásait messze felülmúlvam beszereztünk néhány auten-tikus tomahawkot, biztos ami biztos alapon. Ha neki indián közmondás, nekünk indi-án tomahawk. Néhány rátermett et.-at megbíztam az állandó tomahawk-fenéssel, persze, kellően dotálva szakértelmüket, mert azt azért tudni kell, hogy tomahawk-fenőből az egész világon ha egy pár van, az már sok. Azok is leginkább az Onondaga tó melletti rezervátumban. Ezt amúgy onnan tudom, hogy magam is vittem nekik egy szállítórepülőnyi sót. Még gyerekkoromban olvastam a Vadölőben, mint említettem, nekem nagyon harmonikus gyermekkorom volt, és hozzá egy tangóharmonikám is, de azon már rég túladtam a Tangón, mármint a tangón, szóval, újraolvasom pihentetőleg a Vadölőben, hogy az összes Csingacsguknak nagy kincs a só. Hát fogtam és vittem nekik , mert a bölcs ember amolyan vállalkozó-forma. Útközben persze ül-hettem a só-szállítmány tetején tizenkét órát, mert az istenért nem akartam a repülő-jegy árával megszegényíteni vállalkozásomat meg a csapatot, meg szerénységből is így szokok repülni amúgy, poggyászilag. Csak azért nem ülök ki a külön magánrepülőgé-pem szárnyára, amikor például az orosz kgbs cárevicshoz – k vlagyimíru – repülök, nehogy azt gondolják, magamutogató vagyok, nem, én becsületesen másra mutogató vagyok, de magamra soha), szóval, amúgy kurva bonyolult ez a magyar mondattan, még a kurva népnél is bonyolultabb, már azt sem tudom hol tartottam, mindegy, lé-nyeg a lényeg, a sóért kaptam egy nagyobbacska ottani grundot a még meg nem skal-polt indiánoktól. Csak az a baj, hogy ez a grund épp az Onondaga tó közepére esik földrajzilag. Ezt csak itthon vettem észre. Sebaj, a fölmelegedés nekem dolgozik úgyis nemsokára, na, nem is azoknak a tudatlan eszkimóknak, akiknek a napokban expor-táltunk fél millió, nagyméretű vörösinges címerünkkel ellátott, úszósapkát, és delegál-tuk mellé a teljes úszóválogatottunkat, felnőtt úszásoktatás céljából. Ők még nem ér-tik, amit mi már tudva tudunk. Ők nedvesednek, mi száradunk ki, mint az öreg fele-ség. Hát, ha nem jön össze az üzlet, egy eszkimó-grunddal kevesebb lesz a nagy ját-szótéren, ha meg összejön, mi is kigründoltuk a magunkét ebből a felmelegedés-hablatyból. Visszatérve a Gered-ügyre. Azt mondja, hogy ha nyílt küzdelem alakulna ki a fiúk (úlica von Paulus) és közöttünk, akkor majd direkte – és főleg titkon – nyitva hagyja a nyugati kaput, mert Boka kapitány szerint a keleti kaput azonnal be kell zár-ni, amint az utolsó kilépett rajta, így ott oda bé nem juthatunk. Csak megjegyzem, bitang rossz helyen van ez a grund. Észak-Keleten az Orosz utca határolja. Az Orosz utcaiak annak idején, nincs felelősségem benne, én még nem éltem, Boka talán igen, sőt, neki akkor is van, ha nem élt még, szóval, lecsíptek egy darabot a grundból, azóta Ukránalja grundnak hívják. Keleten a Román utca, na, az ott élő csibészek aztán ren-desen elbántak a grunddal, letépték a kétharmadát, és hívják Erdély-halj grundnak. Északon a Tót utca, az ottani fiúk is kikanyarintottak néhány farakást innen, ez a felvi-dák grund, délen a Szerb utcaiak foglaltak maguknak területeket, ezt vajdaseggrundnak csúfolják, ha jó a memoriterem. Ehhez képest már semmi, hogy a Sógor utcaiak is csipegettek a grundból, de az ő nyelvükből kilóg a rossz a kiejtésem, így nem írom le, hogy hívják azt a farakáshalmazot. (Az Eszterházy utcában meg min-dig veszekedni kell a helyért...) A grund ezért lett mára kicsi. De nekünk a kicsi lenyú-lása is fontos. A fontos, hogy a sok kicsi is a megbízható kevéshez menjen. A Boka meg még püffög itten nekem, hogy nem voltak igazságosak a környező utcák grund-kikanyarítgatásai. Én szarok arra, hogy mi igazságos, és mi nem. Grundot vissza nem veszünk, ez nálunk alapkérdés, adni meg már nem nagyon van mit. Nem is adunk senkinek semmit. Ez a kicsi meg már nehogy a fiúké (úlica von Paulus) legyen, ne-hogy már…! Tudvalévő, hogy a vörösingeseknek labdahely kell, s miután másképp nem megy, háború útján fogjuk megszerezni. Geredre visszatérve, szándékozik átáll-ni, vagy átülni, mindegy is a módus vivaldi, hozzánk. Azt mondta, hogy önszorgalom-ból megbeszélte a tóttal, hogy a tót elkergeti a fiúkat (úlica von Paulus) a grundról. De én mindaddig becsületes harcot akarok vívni velük, amíg az összes rendelkezésre álló erőszakeszköz az én karmaim közé van ragadozva. Ezt mondottam neki volt, a törté-nelemmel kellő összhangban: te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket! Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Ha nem adják szépsze-rivel, hát elvesszük. Nem kell nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez? Kipicsázzuk őket innen magunk. A Geredbel folytatott titkos tár-gyalást valami azonban súlyosan megzavarta. Oly annyira, hogy erről már csak a hol-napi bloodomban lesz erőm írni.
