Csónakos megint furcsán ébredt. A Vivienes álma gyötörte. Meg a gittegylet. Valamikor volt egy gittegyletük, az osztályteremben vagy az utcán frissen üvegezett ablakokból kaparták ki a gittet, a finom puha gittet, és azt rágták. Mindig más rágta, Weis, Csele, Barabás, Kolnay vagy éppen nemecsek. Csónakos azt álmodta, hogy beosonnak a gimnáziumba, kikaparják a friss gittet, előző nap Csónakos direkt kidobta kővel, hogy másnapra friss legyen az a gitt, elkezdi rágni, árad szét a szájában az az olajos íz, aztán megcsókolja a lányt, puhán átnyomja az ő szájába, és rágják oda-vissza. De az álom nem ért véget, mert amikor megérkeztek az iskolába, nem volt gitt. Egyszerűen nem volt gitt. Hőszigetelt műanyag ablakok voltak a hagyományosak helyett. Gitt nélkül csókolóztak. Amikor felébredt Csónakos, ránézett az iróasztalára, megnyugodott, most már megint tudta, hol van. Eszébe jutott, hogy este menniük kell a vörösingesekhez.A vörösingesek gazdag gyerekek voltak, gazdagabbak voltak még Cselénél is. A játszóhelyük egy kiszuperált jachton volt a Kopaszi gáton, ide jártak esténként szerepjátékozni meg pléjsztésünizni. A hajón volt áram, meg net is, viszont nem voltak latin betűik. A vezérük, Áts Feri egy bróker fia volt, szép, nyurga, sportos fiú. Megvolt mindenük, a gépen volt Times New Román, Ariel, Palatino, de nem voltak ólom latin betűik. Ezért utálták a Pál utcaiakat. Azok kézbe tudták venni a betűiket.
A Gyárban találkoztak. Janónak adtak egy doboz cigit, beengedte őket. Elővettek egy kisebb táblát, kirakták rá, hogy „Itt jártak a Pál utcaiak”. Papuskám ez nagyon kóser, kiáltott fel Csónakos, és akkorát fütyült, hogy hasra fordultak a latin betűk. Amíg a nyomdagép nyomtatta a szórólapokat, megbeszélték a haditervet. A csónakház, ahová Csónakos járt kenuzni, az öböl túloldalán volt, szemben a gáttal. Van kulcsom, mondta Csónakos, lerakunk a vízre egy indiánkenut, és a sötétben átevezünk a jachthoz, nem fognak észre venni, csak a hídon áll két őr, eszükbe sem jutna, hogy valaki a folyó felől támad.
Észrevétlenül jutottak el a jacht hátuljáig, szerencsére felhős volt az éj, nem világított a hold. Csónakos evezett egyedül, ügyesen kormányozta a hajó oldalának a kis kenut. Néhány kajütablakból fény szivárgott ki, az egyik nyitva is volt. Az lehet a társalgó, mondta okosan Boka. Evezz oda! Szép lassan siklottak lefele, aztán Csónakos megkapaszkodott a hajóban. Boka óvatosan felállt, benézett az ablakon, és azonnal visszaguggolt. Az arcán valami reménytelen fájdalom tükröződött. Mit láttál, kérdezte Csónakos. De Boka nem szólt semmit. És ekkor egy ismerős hangot hallottak. Csónakos is felemelkedett, benézett az ablakon, és ő is összeroskadt. És akkor megint megszólalt az ismerős hang:
A Gyárba két felől lehet bejutni, persze mindkettő az udvarról nyílik. Az egyik a központi udvarról, amit Janó őriz, itt volt a személyzeti bejáró és az anyagkiadó. De van hátul egy menekülőajtó is, amit évek óta nem őriznek. Ha néhány fővel az első ajtót támadjátok, Janót én elintézem, hogy odaengedjen benneteket, akkor ők oda fogják összevonni az erejüket, és akkor a többiek hátulról bejuthatnak a gépterembe, ott meg már csak az erőn van a súly, gyenge kis galeri ez, selejt mindegyikük, meg gyávák is.
Gyáva az a Q-betűs anyád, szisszent fel Csónakos, de Boka betapasztotta a száját. nemecsek felemelkedett, felcsimpaszkodott az ablakig, és elsikította magát: Gerééééb! Boka és Csónakos nem tudott már mit tenni, a bentiek meghallották az idegen betolakodót, rohantak a fedélzetre. A csónak megbillent, nemecsek belepottyant a Dunába, Csónakos éppen csak hogy elkapta a kezét. Maradj a vízben suttogta. Még észrevesznek. A vörösingesek nem láttak senkit, a kenu árnyékban pihegett, gyerünk a partra üvöltött Áts Feri, Pásztorok, kerítsetek, akárha pulikutyáknak mondta volna. Amikor hátrahagyták a hajót, Boka és Csónakos kihúzták nemecseket a vízből. Cselekednünk kell, mondta Boka. Te vagy a legkisebb, te beférsz az ablakon, gyerünk, szórd szét a szórólapokat. Miközben Csónakos egyensúlyozott a kenuval, boka betolta a kis szőke fiút, aztán visszahúzta. Evezőhúzás nélkül siklottak le a folyón. Még hallották, hogy amikor visszatértek Áts Feriák a jachtra, üvöltenek, itt jártak a Pál utcaiak!
Vendetta!!!
