Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm [Költészet napja]

Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos 1953 október 12-én született Szekszárdon. Tolnán, Kaposváron, majd Székesfehérváron élt, itt is érettségizett 1972-ben. Első versei 1971-ben, a pécsi Jelenkor című irodalmi folyóiratban jelentek meg. 1977-ben szerzett diplomát Pécsen, magyar-történelem szakon, majd könyvtárosként dolgozott. 1977-től 1986-ig a Jelenkor szerkesztője volt, a ’80-as években a JAK-füzetek szerkesztőbizottsági tagjaként is tevékenykedett. Első verseskötete, a Szódalovaglás 1986-ban jelent meg. Ettől az évtől Pesten él, szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként. 1987-1988-ban a Magyar Írószövetség egyik titkára volt, 1991-1193-ban pedig a Magyar Napló versrovatát szerkesztette. A 90-es évek elejéig csak verseket és kritikákat publikált, azóta prózát, hangjátékot és drámákat is ír, illetve fordít. 2001 és 2002 között DAAD ösztöndíjjal egy évet Berlinben töltött. Novellái átdolgozásából készült 2006-ban a fesztiváldíjas Taxidermia című film. 2007-ben megkapta a Prima Primissima, és a Kossuth-díjat is.

Legfontosabb kiadványai: Szódalovaglás (versek, Jelenkor kiadó, Pécs, 1990) Angyalstop (versek, Magvető kiadó, Budapest, 1982) Esti kréta (válogatott versek, Jelenkor kiadó, Pécs, 1994,1995, 2000) Sárbogárdi Jolán: A test angyala (kisregény, Jelenkor kiadó Pécs, 1997,1998, 1999) Hősöm tere (regény, Magvető kiadó, Budapest, 2000, 2005) Grafitnesz (versek, Magvető kiadó, Budapest, 2003) A fagyott kutya lába (novellák, Magvető, 2006) A vak murmutér (Magvető, budapest, 2007)

Wikipédia

Digitális Irodalmi Akadémia

Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.