Az elérhetetlen szerelmek miatt vagyunk azok, akik, de milyen rögös út vezetett ennek felismeréséig! Miattuk tanultuk meg, milyen sebezhetőek vagyunk, milyen a távolság, amit több üveggolyóval sem kaphatunk meg. A Papírvárosok című regény, és az abból készített film ennek állít emléket. A gimnázium utolsó napjaiban a bénácska, okos, bátortalan és normakövető Quentin döntés előtt áll. Mondjuk a kérdés az ablakon mászik be hozzá az éjszaka közepén: nagyon szép és már kilenc éve szereti, Margónak hívják. A rákos-romantikus Csillagainkban a hiba (a könyvről ITT, a filmről ITT írtunk) után kifejezetten vártam a Papírvárosokat, ami John Green harmadik könyvéből készült. Az eredmény: cuki film a fiatalság nagy drámájáról, a Titokzatos Szerelemről, pont elég misztikussággal, lúzerkedéssel és romantikával. Lehetne szidni jobbról-balról a filmet a sztorivezetés miatt, felemlegethetnénk a sok esetlen jelenetet, de mégsem tesszük, mert vasárnap délután nekünk is van szívünk.
John Green: Papírvárosok
Fordította: Gázsity Mila, Gabo, 2015, 384 oldal, 2990 HUF
A sztorit korábban már összefoglaltuk: Egy titokzatos, szupermenő lány és a belé szerelmes, szürke egér fiú; ez eddig akár az Alaska nyomában cselekménye is lehetne. Csakhogy Margo annyira szereti a rejtélyeket, hogy ő maga is rejtéllyé válik: a kalandokkal teli éjszaka másnapján eltűnik, Quentinnek pedig a hátrahagyott nyomokból kellene kitalálnia, hol lehet. Barátai segítségével egyik nyomtól a másikig eljutva igyekszik felderíteni Margo rejtélyét, az elszánt kutatás közben pedig önmaga megtalálásához is egyre közelebb jut.
A film két nagy részből épül fel, az első felében a legcukibb bosszúhadjáratot láthatjuk, ami mellett a Kill Bill simán eltörpül. Őrület, mire képes egy nő, ha megcsalják! A második felében Quentin a misztikus lányt próbálja barátaival megtalálni egy nagy családi autóval. A film itt vált át road movie-ba, és az ilyenkor szokásos utazás természetesen a felnőtté válást mutatja be: meg kell ismerni, mi van az út végén. Bolondos autós jelenetek, vicces házibuli és az Emil és a detektívekbe illő nyomozati munka is helyet kap a sztoriban.
A titokzatos lány vonzereje mindig a titok, és hát, az általában megfejthetetlen. Quentin az iskola utolsó napjaiban mindent megcsinál, amin más már rég túlesett. Ő először lép ki a komfortzónájából, először megy a szerelem után, első alkalommal lóg az iskolából. A beavatási folyamat végére talán Quentin is jobban megérti saját életét.
A lány nem hitegeti a fiút, helyette egy új univerzum létrehozását ajánlja fel neki, amit papírvárosnak hív. A papírváros a térképeken elrejtett kamu város, amit a térkép készítője szerzői jogok miatt, kvázi kézjegyeként rajzol bele. Quentin és Margo ebben a dramaturgiailag annyira fontos jelenetben pont ugyanúgy állnak egy toronyház üvegfala előtt, mint Edward Norton a Harcosok klubjában, csak amíg Chuch Palahniuk története szerint ott valami véget ér, itt valami elkezdődik. Az ígéret földje tehát létezik, csak szokás szerint rá kell lelnünk., és persze John Green szerint ez a hely inkább bennünk van.
a #PaperTownsMovie milyen ügyesen idézte meg a #fightclub toronyházas jelenetét pic.twitter.com/yIDqAKnwYz
— konyvesblog (@konyvesblog) August 3, 2015
Mondjuk egy nindzsával könnyebb megtalálni!
