Mondjuk forradalom idején nem olvasni kell, hanem cselekedni. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy a ma embere október 23-án azzal jár legjobban, ha megpróbál minél több információt begyűjteni az 1956-os forradalomról, és minél szélesebb körben tájékozódni arról, hogy pontosan mi is történt bő ötven évvel ezelőtt Magyarországon, mert erről az utóbbi évtizedekben nem sikerült egységes álláspontra jutni. Hogy akkor most kik voltak forradalmárok, kik ellenforradalmárok és ha ne adj isten az ellen-ellen forradalmárok is szóba kerülnek, akkor már komoly zavar támadhat a felkészületlen honpolgár fejében, ugyanis jó magyarok módjára e témában is inkább csak arra sikerült rámutatnunk, hogy milyen jók is vagyunk mi az egyet nem értésben.
Arról nem is beszélve, hogy ha olvasással tölti az ember az idejét, akkor kisebb eséllyel találja el egy kósza gumibot, persze véletlenül sem akarunk senkit lebeszélni a békés ünneplésről. Az itt olvasható válogatás korántsem a teljesség igényével íródott, hiszen megszámlálhatatlan tanulmánykötet, kiadvány és egyéb szöveg jelent meg a témában. Ezúton is minden kihagyott kötet kiadójától, szerzőjétől, szerkesztőjétől elnézést kérünk.
Elsőként rögvest egy nagyágyú: Karátson Gábor bő tizenöt évig írt nagyregénye, az Ötvenhatos regény. A kötet címe annak hiánypótló szándékára utal: az ötvenhatos események nagy lélegzetvételű, epikai feldolgozására. Karátson a jobboldal emblematikus figurája, festő, környezetvédő, író, fordító (felkapottak a Lao-ce versfordításai). 1956 után másfél év börtönbüntetést kapott. Regénye nagy ívű és hosszadalmas (700 oldal) próza, mely ezernyi jegyzetből, történetből áll össze. Igazi posztmodern nagyepika: darabos, zilált szerkezetű, apró fejezetekből összeálló szöveg. Elsősorban természetesen önéletrajzi ihletésű, mesél az ötvenhatos eseményekről, a börtönben töltött időszakról, és a magyar közelmúltról. A regény természetesen nem mentes a napi politikától sem, amit egyes kritikákban fel is rónak a szerzőnek. Karátson nem titkolja véleményét, ellenérzéseit. A kötet 2005-ben a Helikon kiadó gondozásában jelent meg.
Eörsi László tanulmánykötetét 2003-ban adta ki a Noran kiadó. A kötet dolgozatai korábban folyóiratokban jelentek meg 1994 és 2002 között, így például a Beszélőben és a Rubikonban is. A szerző 1988 óta foglalkozott ötvenhattal, több könyve jelent meg a témában. Eörsi nem titkolt szándéka az volt tanulmányaival, hogy a forradalom mitizált, félremagyarázott eseményeit, történéseit és személyiségeit tényszerűen, dokumentumok alapján mutassa be, mivel "a forradalom leverése óta folyamatosan vannak hangok, amelyek meg szeretnének édesíteni egy-egy történetet, - rendszerint valamilyen ordas politikai célból - vagy be akarják feketíteni a forradalom egyes hőseit." (idézet a kiadói könyvajánlóból). A könyv foglalkozik Dudás Józseffel, Tóth Ilonával és Mansfeld Péterrel is. A jobb és baloldali fórumokon természetesen vegyes volt a kötet fogadtatása. A könyv erényeként legtöbbször a demitizáló, tényszerűséget szokták emlegetni, bár hibáit is ebben találta a visszhang, mondván többnyire a korabeli perek anyaga, leírásai szerepelnek e tanulmányok középpontjában, melyek hitelessége megkérdőjelezhető.
Ferdinandy csak közvetve foglalkozik magával a forradalommal. Dokumentumregénye nem az ötvenhatos eseményeket írja meg, hanem a forradalom bukása után emigrációba kényszerülők egy csoportjának történetét. A Pourtalés-kastély lakói nyolcvan menekült magyar diák története, amely 1957-ben egy Strasbourg melletti barakkban kezdődik. Ferdinandy tehát a levert forradalom folytatásáról ír, a gyökereiktől elszakadó emigránsokról, a nyomasztó súllyal rájuk nehezedő szabadságról. A kötet szintén a Noran kiadónál látott napvilágot 2003-ban. A könyv önéletrajzi ihletésű: Ferdinandy 1956-ban hagyta el több társával az országot, menekültként. Strasbourgban szerzett diplomát, majd Puerto Ricoba költözött, ahol három évtizedig élt. Első magyar regényét 1988-ban adta ki a Magvető kiadó.
A költő végigélte szinte az egész huszadik századot. 1956-ban már másodszor kellett elmenekülnie az országból. Volt része mindenféle rémuralomban, hiszen a német megszállás miatt Párizson, Algérián keresztül az Egyesült Államokba menekült, majd amikor 1946-ban visszaköltözött Magyarországra nem sokat kellett várnia, hogy közellenségnek tekintsék: 1949-ben lecsukták, három évet töltött Recsken, munkatáborban. 1956-ban újra el kellett hagynia az országot. Faludy György és második felesége Faludy Zsuzsa írásai közösen alkotják A forradalom emlékezete című kötetet, melyet a forradalom ötvenedik évfordulójára adtak ki. A kiadványban 1956-os forradalommal foglalkozó szövegek, publicisztikák, közéleti írások szerepelnek, sőt Faludy ötvenhatos tematikájú versei is helyet kaptak a kötetben. A kötet az Alexandra kiadónál jelent meg 2006-ban. Ez volt az egyik utolsó kötet, melyet életében összeállított Faludy.
Márai Sándor 1948-ban döntött úgy, hogy elhagyja az országot, így 1956-ban nem lehetett jelen a forradalom kitörésekor, hiszen ekkor már New Yorkban élt. Mégis rengeteg írása, cikke és rádióadása maradt meg. 1952 és 1967 között a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott. Az itt elhangzó jegyzeteit cikkeit, írásokat és rádióadásokat gyűjtötte össze a forradalom ötvenedik évfordulójára készített kiadványban a Helikon kiadó. A kötetből nem csak a publicista Márait ismerhetjük meg: naplóbejegyzései és versei is szerepelnek a kiadványban, illetve részletek egyéb műveiből. A cím is egy naplóbejegyzésre utal, melyben Márai megjósolja a forradalmat: "Ez a törvényen kívüli állapot, csak előjátéka valaminek; s nem az oroszok lesznek főszereplői a drámának, amely készül; a magyar forradalom érik minden tünet mögött. Ki tudja ezt megakadályozni? Talán éppen az oroszok, ha akarják… S ez a forradalom, ha mégis bekövetkezik, örvény lesz."
A Noran Novella sorozatának 1956-tal foglalkozó részében Aczél Tamás, Ágh István, Déry Tibor, Eörsi István, Fejes Endre, Ferdinandy György, Galgóczi Erzsébet, Göncz Árpád, Ignácz Rózsa, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Mándy Iván, Örkény István, Sárközy Mátyás ötvenhatos novelláit olvashatjuk. A kötet szintén jubileumi kiadvány, illetve lehetetlen nem észrevenni, hogy a jelen válogatásban már a harmadik noran kiadótól származó darab. A könyvet Pomogáts Béla szerkesztette. A szövegek úgy lettek összeválogatva, hogy az előkészületeken keresztül egészen a bukásig engedjenek betekintést a forradalom eseményeibe.
És íme egy igazi érdekesség, mesebeli kerettörténettel: néhány évvel ezelőtt Molnos Péter művészettörténész az Ecseri használtcikk piacon-piacon bukkant rá véletlenül egy 14 éves pesti diák naplójára, melyet a VIII. kerületi, Rökk Szilárd utcai srác 1956. október 23-tól vezetett, és amely a gyűjtögető kereskedőhöz egy lomtalanítás alkalmával került. A napló írója tehát Blaha Lujza tér, a Rádió és a Szabad Nép szerkesztősége, A Corvin áruház közelében, a történések központjában lakott, tapasztalatait meg is írta. Érett gondolkodású, a felszín alá látó fiatalról van szó. A látottak, hallottak mellet a véleményét is megírja, mi több rajzokkal, térképekkel illusztrálta a naplót, politikai vicceket mesél. A napló hitelességéhez látszólag nem fér kétség, mi több a napló szerzőjét meg is találták 2006-ban egy szociális otthonban, Kovács Jánosnak hívják. Hogy a sztori még meghökkentőbb legyen megtalálták és kiadták Kovács János barátjának, a vele egy házban lakó Csics Gyulának is a naplóját. Minkét napló fakszimile kiadványként jelent meg Magyar forradalom, 1956 – Napló címmel. Csics Gyuláét az 1956-os intézet, Kovács Jánosét a Kieselbach Galéria adta ki.
Na de a sport rajongóit sem szabad olvasnivaló nélkül hagyni. A nagysikerű magyar filmből, melyet az egyik kereskedelmi csatorna le is fog adni az ünnepnapon, mindenki megismerhette a vizilabda válogatott történetét. Ha valamit nyugodtan kijelenthetünk, az az, hogy nem lehetett hangulatos dolog Melbourne-ben, 1956-ban szovjett vizilabda játékosnak lenni. Persze az is igaz, hogy magyarnak sem: a forradalom joggal terelte el a figyelmet az olimpián zajló eseményekről. Kő András könyvében az olimpiai eseményeket olyan hírek és információk, levelezések, egészítik ki, amelyek az olimpia alatti, a forradalom leverése utáni hazai hétköznapokról adnak képet, és bemutatják a sport és politika korabeli összefüggéseit.
A könyv előszavát nem más, mint Jean- Paul Sartre írta. A nemrégiben Párizsban elhunyt Fejtő Ferenc A magyar tragédia 1956 című könyve volt a legelső a világon, amely az egymást sűrűn követő események ellenére írt a magyarországi eseményekről. A kötet 1956 decemberében jelent meg Párizsban. Fejtő a magyar irodalmi közélet egyik meghatározó alakja, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek jelentős részét emigrációban töltötte.
Az 1956-os év fényképi dokumentálása nem éppen hálás feladat, mert az időszakból nagyon kevés fotó maradt meg. Egyrészt azért, mert a forradalmat leverő rezsim törekedett rá, hogy minél kevesebb képi dokumentum maradjon meg az időszakról, így például a Magyar Távirati Iroda 1956-os év teljes negatív állományát tüntette el a Belügyminisztérium 1957-ben. Továbbá természetesen a magán kézen lévő képek száma sem túl magas, ugyanis a megtorlástól való félelem miatt a legtöbben megsemmisítették az ilyen birtokukban lévő fotókat. A november 4-e utáni időszakról, például alig maradt fénykép. A Magyar Távirati Iroda Kor-Képek című sorozatának harmadik, 1956-tal foglalkozó kiadványa mégis az események képi dokumentálására vállalkozott. A kiadványban szerepelnek képek a forradalmat megelőző időszakról is. A kiadvány főszerkesztője Féner Tamás, a forradalmat megélt fotóművész.
És végezetül egy szárazabb, 1956-tal foglalkozó kiadvány. A kötet több a forradalom eseményeinek összefoglalásánál, hiszen az egész 1956-os év krónikája.A hazai és a világpolitika eseményei mellett felidézi a gazdaság, a társadalmi élet, a kultúra, a sport, a hétköznapok történéseit, a fokozatosan szabadabbá váló légkört, de a november 4-ét követő elnyomást is. a Kossuth kiadó gondozásában 2006-ban megjelent kiadvány időrendben, havi bontásban halad, nagymennyiségű kordokumentummal, térképpel, plakáttal, képekkel illusztálva az anyagot.
Természetesen rengeteg regényről, tanulmánykötetről, emlékiratról lehetne még írni. Ha csak azokra a kötetekre gondolunk, melyekben említésre kerül 1956, máris meg kell említenünk Nádas Pétert, Konrád György önéletrajzi írásait, Závadát, és még lehetne folytatni, pontosabban akkor még nem is beszéltünk a költészetről. Szóval az itt bemutatott darabok inkább csak az érdeklődés felkeltését szolgálták, bőven akad még olvasnivaló 1956-ról.
