Milyen irodalmi műsorokra lenne szükség? - irodalmi radar

Egyfelől, természetesen semmilyenre, ha az irodalmi műsorokra irányuló fogyasztói aktivitást vesszük figyelembe, másfelől, ha már egyszer valaki kitalálta ezt a közszolgálati tévét, akkor azért talán jobban is megerőltethetné magát legalább az a három csatorna, amelyet a drága adófizetők pénzelnek. Hétről-hétre figyeljük az irodalmi vonatkozású műsorokat, de őszintén szólva havonta talán 1-2 dolgot tudunk nyugodt szívvel ajánlani a televízióból, ami azért picit szomorú. Félre ne értse senki, véletlenül se szeretnénk, ha holnaptól a köztévé csak az irodalommal foglalkozna napi 24 órában, mert az éppúgy értelmetlen lenne, mint a mostani állapot, amikor hébe-hóba leadnak valamit.

A királyi 1 és 2 műsorstruktúrája külső szemlélő számára megfejthetetlen logika alapján épül fel. Bizonyos műsorok ad hoc jelleggel feltűnnek, a múlt héten emlegetett A múzsa csókja című sorozat belőhetetlen volt, adták már csütörtök délelőtt, pénteken koradélután, a múlt héten meg annak örültem, hogy végre este adják, ezen a héten pedig egyszerűen nem lesz.

Még az év elején valami halvány remény még volt, talán emlékeznek ekkor indult a MobilVers az m1-en, a hétköznaponként háromszor jelentkező 5 perces műsort a színvonal ingadozása ellenére is pozitív kísérletként tarthatjuk számon, de ezen kívül sok örömünk nincs. Ez a hét például úgy telik majd el, hogy értékelhető irodalmi műsor az m1 és az m2 adókon nem lesz. A krimi szerelmesei csak annak örülhetnek, hogy szombaton végre egymás után adják le az aktuális Agatha Christie-feldolgozást (20:15-től az Éjféltájban lesz soron, ez a rész például a magyar verzióban jobb volt, előszedhették volna inkább azt.). Még egy közepes adaptáció Aszlányi Károlytól vasárnap délután 16:35-től a Sok hűhó Emmiért, de ezzel vége is. Hol a kortárs magyar irodalom? Miért nem látunk időnként néhány portréfilmet? Vajon a tévéjáték készítés miért halt ki szinte teljesen a köztévéből, lehet, hogy rosszul emlékszem, de 3 éve csináltak Bartis regényéből (A nyugalom) egy tévéfilmet és azóta nagyjából semmi. Nem csak a kortárs magyar irodalom lenne érdekes feldolgozás szempontjából, hanem korábbi, már klasszikusnak számító művek újraértelmezése is. Az oroszok például az utóbbi időben csak úgy ontják magukból az ilyen sorozatokat, A félkegyelműt, vagy a Duna TV-n most délelőttönként ismételt Aranyborjút (hétköznapokon 9:40-től) érdemes megnézni. Vajon Jókait, Kosztolányit vagy Krúdyt nálunk miért nem akarják újra értelmezni a filmesek, arról nem is beszélve, hogy mennyi, de mennyi kevésbé kanonizált szerző alkotását lenne érdemes feldolgozni. Itt van például a Feleségem története, amelyet már lassan évtizedek óta szeretnének megfilmesíteni, szerintem kiváló sorozatot lehetne készíteni belőle, de nem áll mellé senki, miért? Erre nyílván az a válasz, hogy kérem, szegény a mi tévénk. Ezt el is fogadnám, ha közben nem készülnének műsorok, amelyek nyílván nem szerelemből és puszira jönnek létre (Csináljuk a fesztivált, Á la carte stb.).

Óriási hiányosság szerintem, hogy abszolút nem készülnek, - de legalábbis látni nem lehet a tévében - irodalmi dokumentumfilmek. Sem kortárs, sem más szerzőkről. Életrajzi játékfilmre, sem a tévé, sem a filmesek nem vállalkoznak, pedig látjuk, hogy Hollywoodban azért elég nagy sikerrel készítenek mostanában ilyeneket. Nem hiszem, hogy ne érdekelné az embereket egy Ady, vagy egy József Attila-film. Ez veszélyes műfaj persze, de még mindig jobb lenne, ha valaki megpróbálná, én a magam részéről már az akarást is tudom értékelni.

Aztán ott van még ugye az is, hogy az mtv nem valami jól sáfárkodik az archívumával sem, időnként egy-egy évforduló kapcsán előrángatnak néhány régi felvételt, de amúgy sok koncepció nincs a felhasználásban. Ott van például a rádió, ahol a Mentés másként című műsor, egy pici munkával izgalmas összeállításokat sikerül összehozni az archívumból, csak egy jó ötlet kellett és szinte ráfordítás nélkül tudtak érdekes műsort készíteni.

Fehér György idén lett volna 70 éves, szomorú, hogy a köztévé, ahol évtizedekig kimagasló színvonalon gyártott tévéfilmeket szinte alig-alig emlékezett meg róla, megérdemelt volna egy életműsorozatot, de ez se jött össze. A Duna TV egy picivel jobban megerőlteti magát, de épphogy csak egy picivel. Ha nem lenne Márai halálának 20. évfordulója, akkor például ezen a héten ott sem találnánk semmi érdekeset. Mondjuk, azt azért elismerhetjük, hogy legalább a Márai-évfordulót sikerült összerakni. Szombaton egész nap lesznek érdekességek, dokumentumfilm, adaptáció, ez rendben is van, ennek örülünk. Azért, halkan megjegyezném, hogy eléggé szelektíven ünnepli a Duna az efféle fontos eseményeket, Weöres Sándorról például nem jutott eszükbe semmi. Érdekes, hogy miként súlyozzák a magyar szerzőket az adónál, maradjunk ennyiben.

A rádióra például sok panaszunk nem lehet, csak hogy mutassam az ellenpéldát: hétköznaponként koradélután előbb Márai, aztán Weöres, esténként Székely Jánostól lesz feldolgozás, a hétvége meg a kortárs irodalom jegyében telik az mr1-en. Szombaton Víg Mihály az Irimiás siralmaival 21:04-től, vasárnap Tar Sándor 20:04-től, 20:55-től Hamvai remek regényének, színdarabjának (Márton partjelző fázik) feldolgozása lesz hallható. Ha tévében fele annyi érdekes műsor lenne, mint a rádióban, esküszöm, egy szavam se lenne.
Jó lenne, ha jövő héten más hangulatban írhatnám ezt az ajánlót, de nagyon valószínű, hogy változás nem lesz, pedig azért ránk férne!